Képviselőházi napló, 1884. XII. kötet • 1886. május 8–junius 26.

Ülésnapok - 1884-253

253. országos ülés junins 2 1886. 315 birtokos tulajdonképen nincs, mert az egy többé fenn nem álló jogi személy tulajdona volt, a mely jogi személy tnlajdonképen nem is birt azon joggal, melylyel a jogi személynek birni kellene, most már 10—§0 év múlva, midőn az úrbéri birtokosok összessége már nem létezik, hanem csak utódaik, mert maguk már természetesen többé nem élnek, de az illető birtokok is széttagolódtak a legkülönbözőbb arányokban, oly arányokban, melyeknek pontos kiderítése ma már {Egy hang a baloldalon. Tagosítás után ?) igenis, a tagosítás után — teljes lehetetlenség. Mind az úrbéri telekkönyvek természetesen tovább felosztattak, mindezen közlegelő felosztatván, egymás közt adás-vevés tárgyát képezte, anélkül, hogy ezen felosztás eredeti megtörténtéről egyáltalán valami okmány léteznék. Van öt-hat község, melyekben ilyen körülmények fordulnak elő Már most kérdezem, hogy a jelen törvényjavaslat alapján ezen kérdést egyáltalában lehet-e s hogy lehet megoldaniMeggyőződésem szerint ezen szakaszok, bármily gondosan iparkodjunk ezen esetre alkalmazni, ki nem merítik azon bonyodalmakat, melyek ez esetben előfordulhatnak. Idézhetnék még más hasonló eseteket; idézhetnék oly eseteket, midőn egy commassatio jogtalan és helytelen keresztülvitele s a hitelesítés helytelen volta következtében a telekjegyzőkönyvben egy és ugyanazon parcella kétszer vétetett fel és két vagy több névre telekkönyveztetett, azóta pedig annyi idő telt el, hogy mind a commassatióra, mind a telekkönyvi elévülési három esztendőre vonatkozólag minden lehetőségmegszűnt arra nézve, hogy a kijavítás egyáltalában megtörténhessék. Ez is oly eset, melyet e törvény szakaszai alapján megoldhatónak nem hiszek. És épen ezért én egyáltalában nem riadok vissza attól, hogy azon meghatalmazások, melyek e törvény 5. §-ában foglaltatnak, a minister urnak megadassanak ; de meg vagyok arról is győződve, hogy a gyakorlat szükségessé fogja tenni ezen meghatalmazásnak bizonyos irányokban való tágítását, vagy esetleg egy néhány szakaszból álló novellának beterjesztését a törvényhozás elé, a melyben az ily esetekben, minőket csak példák gyanánt említettem fel, az ily rendkívül bonyodalmas esetekben előforduló kérdések még további megoldásokat találják. Ezen két mozzanaton kivül, bátorkodom még e törvényjavaslat kapcsán azon meggyőződésemet a t. ház elé terjeszteni, hogy ha valamely törvényjavaslatnak, ugy ennek keresztülvitelénél szükséges, hogy a kormány különféle tényezői összhangzaíosan működjenek közre, hogy különösen a pénzügyi és igazságügyi közigazgatás e tekintetben a legbensőbb kapcsolatban maradjon. Elismerem, hogy a törvényjavaslat annyit, a mennyi törvényes intézkedésekből ebbe foglalható volt, | tényleg magában is foglal. De azt is hiszem, t. ház, hogy ez irányban sokkal tovább menő intézkedések szükségesek a végrehajtás tekintetében, különösen az igen t. pénzügy minister ur részéről, főkép pedig egy irányban, nemcsak abban, melyet a t. előadó ur megjegyzett és mely a legsürgősebb és legfontosabb teendők egyike, hanem egyszersmind abban, hogy mindazon illetékügyekre vonatkozólag, melyek e törvény tényleges keresztülvitele, tényleges gyakorlati érvényesítése alkalmából fölmerülnek, szükséges, hogy ne csak az illetékszabási hivatalok és azon felsőbb hatóságok, föl egész a ministeriumig, melyek e tekintetben jogosítva vannak dönteni, hanem egyszersmind azon osztálya s azon közegei is a ministeriumnak legalább mindig vélemény adásra hivassanak meg, a melyek a kataszteri nyilvántartás és a kataszteri nyilvántartásból kifolyólag e törvény végrehajtásának való érvényesítés kötelességét kénytelenek teljesíteni, mert ugyan egy ministeriuinban van, igen természetesen, a két osztály s ugy a kataszteri nyilvántartási osztály, valamint az illeték osztály a pénzügyministerium keretébe tartozik, de a kérdések oly aprólékosak, a kérdések oly részletesek, hogy természetüknél fogva egyenkint a minister vagy az államtitkár, vagy egyáltalán a ministerium egységes vezetését eszközlő személy elé lehetetlen hogy kerüljenek; de másrészt lehetetlen, hogy csak egyoldalálag az illetékszabási szabályok szempontjából bír áltassanak el, mert kétségkívül sok eset lesz, a meby az illetékszabási szabályok szempontjából egy bizonyos irányban volna eldöntendő, a mely azonban e törvény szellemében és a kataszteri nyilvántartás és a gyakorlati eszközölhetőség szellemében ismét egészen másféle elbánásnak vetendő alá. És meg kell még hogy jegyezzem itt, hogy e tekintetben némi nehézséget okoz kétségkívül azon különben igen üdvös intézmény, a mely a pénzügyi bíróság neve alatt lett pár esztendő előtt szervezve és igen helyesen működik. Mert ezen kérdéseket illetőleg a természetes felebbezési fórum a felekre vonatkozólag a pénzügyi törvényszék volna, azonban, ha ezen ügyek közvetlenül csak pénzügyi törvényszéknél orvosolhatók, először nem orvosolhatók teljességgel, mert ha azon egyszerű szabály, a mi itt a törvényben foglaltatik, hogy az illetékszabás végett ezen időig be nem jelentetett, vagy ha bejelentettek is, de az illetékről szóló fizetési meghagyás a törvény hatályba léptét követő egy éven belől nem kézbesittetik, illeték, nem fizetendő, hunéin csakis az utolsó vagyon átruházástól járt szabályszerű illeték; mondom ezen intézkedés, valamint azon további intézkedése a törvénynek, a mely szerint azon okmányok és eljárási mozzanatok, a melyek e törvény következtében felmerülnek, 1 illetékmentesek, még nem elegendők, hogy az 40*