Képviselőházi napló, 1884. XII. kötet • 1886. május 8–junius 26.

Ülésnapok - 1884-252

296 252. országos fllés június I, 1886. hogy a képviselő urat figyelmeztessem. Ó azt mondja, hogy természetesen a rangfokozat ellen volt kifogásuk a főrendeknek, azt kihagyták, de a ministeri tanácsosi nyugdíjat meghagyták. Ezen szakaszban nyugdíjról még egy árva szó sincs. Kérem különben elfogadni a javaslatot. (Helyeslés jobbfélől.) Elnök: T. ház ! Szólásra senki sem lévén feljegyezve, ha* tehát szólni senki sem kivan, a vitát bezárom. T. ház/A főrendiház által javaslatba hozott szöveghez az előadó ur egy módosítást tett, a mennyiben a 3. sorban a „népessége" szót kivánja az „és" szó utána beiktatni. Tisza Kálmán ministerelnök: Talán nem tévedek, ha azt állítom, hogy ezt nem lehet módosításnak tekinteni, az egy iráshiba kiigazí­tása, a melyre a t. házat figyelmeztetni kellett. Én tehát azt hiszem, hogy mivel az nem módosítás, hanem csak egy iráshiba kiigazítása, az újabb ize­netváltás tárgyát nem képezheti. {Helyeslés.) Thaly Kálmán: Minthogy a vita még nincs bezárva, félremagyarázott szavaim helyreigazítása végett szólalok fel. Ezen kifejezésben: „egyéb járandósága", igenis beleértetik a nyugdíj is v tudniillik fizetés, szállásbér és nyugdíj. Csak ezt akartam meg­jegyezni. Elnök: Én megvallom, t. ház, hogy én a főrendiház által átküldött szövegben azt a szót „népessége" nem találtam és igy kénytelen vol­tam iménti észrevételemet megtenni. Különben az előadó urnak kell legjobban tudni, hogy tollhibá­ból maradt-e ki a „népessége" szó. Dárdai Sándor előadó: A képviselőház által elfogadott szövegezésben világosan benne van az a kitétel, hogy: „és népessége arányához". A főrendiház jegyzőkönyvi kivonatában ez a szó tollhibából maradt ki, mert a képviselőház szöve­gezését teljesen magáévá tette a főrendiház, kivé­vén a rangosztály megállapítását, a melyet a szö­vegből kihagyott. Elnök: Minthogy a főrendiház a szakasz második részét a képviselőház szövegezése szerint fogadta el és annak csak első részén tett módosí­tást, csakugyan ugy kell lenni a dolognak, a mint a t. előadó ur mondta. Különben azt hiszem, a t. előadó urnak tudomása van arról, hogy ez a szó tollhibából maradt ki a szövegből és igy ha a szöveg kiigazittatik, nem szükséges erről a főrendi­házat külön értesíteni, (Helyeslés.) Kérdem a t. házat, méltóztatik-e a tollhiba kiigazításával a főrendiház módosítványát elfo­gadni, igen vagy nem? (Felkiáltások: Igen!) Azt hiszem kijelenthetem, hogy a ház többsége azt elfogadta. Szathmáry György jegyző (olvassa a főrendiház jegyzőkönyvi kivonatát a 59. §-ra vonat­kozólag a kövékezőkben): A főispánok nyugdíjban és végkielégítésben részesítése tekintetéből az 1885. évi XI. törvény­czikkel szemben javasolt kivételes határozmányok szükségességét a főrendiház elismeri. Azonban azt, hogy a kivételes elbánást illetőleg az állástól való megválás indokai alapján egyrészt fokozatok álla­píttassanak meg, másrészt pedig az 1885. évi XI. törvényczikk határozmányaitól kelletén túl eltéré­sek történjenek, indokoltnak nem találva, az 59. §-t következő szövegben fogadta el: Ki már előbb tisztviselő volt és ebbeli szol­gálata alapján nyugdíj-igényt nyert, az által, hogy főispán lesz, nemcsak el nem veszti szerzett nyugdíj-igényét, de a nyugdíj kiszabásánál a főispáni hivatalban töltött szolgálati évei is beszámíttatnak s reá nézve az 1885. évi törvényczikk szabványai érvényesek. Ha azon­ban, mielőtt összes szolgálati évei nyugdíjképessé tették volna, mentetik fel főispáni hivatalától, ha az állam szolgálatában előbbi és főispáni állásának megfelelő más alkalmazást nyert : a) ha mint főispán már 5 éven át működött, a nyugdíj szempontjából ugy tekintetik, mintha összesen 10 évet szolgált volna; b) ha pedig rövidebb ideig volt főispán, de összes szolgálati ideje az 5 évet meghaladja, fize­tésének 20°/°-át nyeri nyugdíjképen, ha összes szolgálata 5 évet sem tesz ki: főispáni szolgálata által egy évi, vagy a mennyiben már főispánná lett kinevezése előtt egy évi végkielégítési igényt szer­zett volna, két évi fizetésének megfelelő végkielé­tésre nyer igényt. Az, ki a fennebbiek szerint elfogadhatott más hivatalt visszautasítja, a különleges igényt elveszti s reá nézve az 1885: XI. törvényczikk rendel­kezései alkalmazandók. Azon főispán, ki előbb nem volt állami tiszt­viselő, ha a belügyminister által elfogadásra aján­lott lemondás, vagy a belügyminister által hivatal­ból tett felterjesztés alapján mentetik fel állásától, az esetben, ha legalább 3 évet töltött a hivatalban, egy évi, ha 3 éven túl. de nem egészen hat évet szolgált, két évi fizetésének megfelelő végkielégí­tést kap; ba pedig 6 éven felül szolgált,nyugdíja­zás szempontjából ugy fog tekintetni, mintha teljes 10 évet szolgált volna. Ha azonban a főispán ön­ként mond le és lemondását akkor is fentartaná, midőn azt a belügyminister elfogadásra nem ajánlja és őt hivatalának folytatására írásban felszólítja, a kedvezményezett nyugdíj-igényét elveszti s az 1885. évi XI. törvényczikkben szabályozott eljá­rás alá esik. Ha pedig akármelyik főispán felmentését a bel-

Next

/
Thumbnails
Contents