Képviselőházi napló, 1884. XII. kötet • 1886. május 8–junius 26.

Ülésnapok - 1884-251

251. országos ülés a múltban maga Tisza Kálmán ministerelnök ur is kezet fogott velünk. Nem veszem tudomásul a ministerelnök ur válaszát már csak azért sem, mert könnyen megtörténhetik, vagy talán meglehet némileg az is a czélja, hogy e szobornak ott tartása által a jövőben egy bizonyos zavart, olyan forradalom formát állítson elé, a melyet a maga hasznára fogna kizsákmányolni. Annál kevésbé veszem tudomásul válaszát, mert tudjuk, hogy Budavárának a törököktől visszavétele kétszázados ünnepélyét ez évben fogja a nemzet megünnepelni és kiáll akkor arról jót, hogy a becsületérzéstől áthatott, öntudatra ébredő nemzet nem fogja-e azt a szobrot szétrobbantani. Nem veszem tudomásul a ministerelnök ur válaszát. {Helyeslés a szélső baloldalon.) Elnök: Kérdem a t. házat, méltóztatik-e a ministerelnök ur válaszát tudomásul venni, igen vagy nem? (Felkiáltások: Igen! Nem!) Kérem azon képviselő urakat, a kik a választ tudomásul veszik, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) A ház többsége a választ tudomásul veszi. Következik Apponyi Albert képviselő ur interpellatiója. Gr. Apponyi Albert: T. képviselőház! A ki az utóbbi hetek és napok eseményeit figyelemmel kisérte, a ki a hazai és bécsi lapokba bepillantott, lehetetlen, hogy ne constatálta volna, hogy a közfigyelem előterében ugy a Lajtán tűi, mint a Lajtán innen, legújabban a hadseregre vonatkozó kérdések állottak, még pedig, hozzá teszem, oly irányban és oly módon, melyről azt hiszem, hogy sem az országnak, sem a monarchiának, legkevésbé pedig a hadseregnek előnyére nem szolgál. (Ugy van!) T. ház ! Én nem szándékozom ezen eseményeket, sem azon nyilatkozatokat, melyek ez irányban történtek, részletesen ecseteim. Nem szándékozom ezt tenni először, mert fel kell tennem, hogy azokat mindenki tudja és mert, midőn e tárgyban a kormányhoz interpellatiót intézek, nem az a czélom, hogy a kölcsönös tüntetésre ingerlő circulus vitiosusban tovább mozogjak; hanem, hogy a felmerült dolgokat a magyar közjog szempontjából a maguk valódi világításába helyezni törekedvén, ebből a circulus vitiosusból a kibontakozást elősegítsem, de oly módon, hogy az ország jogainak és legitim érzelmeinek egy jottáját se áldozzam fel. (Helyeslés a baloldalon.) T. ház! Mindazon tünetekből, a melyekre bátor voltam általánosságban utalni, egy dolog domborodik ki és ez az a momentum, melyet kizárólag és lehető legnagyobb objectivitással óhajtok a t. ház figyelmébe ajánlani. (Halljuk!) A momentum, mely kidomborodik, az, hogy a monarchiában jelentékeny állást elfoglaló és nagy befolyással biró egyének által a közös hadsereg közjogi állására és az abban kívánt szellemre május 31. 1886. 335 nézve tüntető módon oly nyilatkozatok tétettek, melyek merev ellentétben állanak Magyarország közjogának alapelveivel és a monarchia dualisticus szervezetével. (Ugy van!) Ezen nyilatkozatok tartalma röviden két pontra vihető vissza. Először foglaltatott azokban az az elmélet, hogy az a hadsereg, mely a magyar közjog szerint császári és királyi osztrák-magyar közös hadsereg, kizárólag császári osztrák hadseregnek neveztetett, vagy oly czélzaítal, mintha Magyarországnak ahhoz joga nem volna, vagy a mi valószínű, oly czélzattal, hoiry az osztrák császári ezínmek és az ahhoz fűzött hadseregnek megnevezésében egyersmind a magyar király fejedelmi jogai és Magyarország is bennfoglaltatnék ; bennfoglaltatott másodszor tété], az a theoria, hogy a hadsereg szellemében másnak uralkodni nem szabad, hogy a hadsereg szellemében mást tekintetbe venni nem szabad, mint a császár és birodalmi eszme iránti hűséget. Ha a császár iránti hűség alatt az értetik, hogy a hadsereg a fejedelem, mint legfőbb hadúr iránt odaadó hűséggel és engedelmességgel tartozik és ha csak a szólam rövidsége végett maradt volna ki a fejedelem magyar királyi czímének megemlítése,^ akkor ez ellen senkinek kifogása nem lenne. (Elénk ellenmondások és felkiáltások a szélsőbaloldalon : Dehogy nem !) De midőn a nyilatkozatoknak czélzata mintegy azt árulja el, hogy a császárhoz és a birodalmi eszméhez való hűség, mely birodalmi eszme közjogunkban teljesen ismeretlen, (Igaz! (Ugy van! balfelöl) nemcsak a magyar király és a magyar királyság ignorálásával történt, hanem mintegy a dualismus tengerében egy szigetet akar képezni, mely annak institutioi és ennek szelleme által nem érintetik, sőt kell, hogy ne érintessék: akkor lehetetlen, hogy a magyar országgyűlésen az ily felfogás ellen tiltakozó szót ne emeljek. (Helyeslés balfelöl.) T. ház! Nehéz definiálni azt, hogy egy testületnek és igy a hadseregnek szelleme minő alkotó elemekből áll. Az inponderabiliáknak terén mozgunk itt, melyek jogi elméletekre, szakaszokra, praecis szabályokra vissza nem vezethetők, de annak daczára, a népek sorsának alakulására gyakran nagyobb befolyást gyakorolnak, mint a jogszabályok és a törvények maguk, (Ugy van! balfelöl.) És mégis megkísértem analysálni azt, hogy egy testületnek és különösen egy hadseregnek szelleme miből állhat és miből kell, hogy álljon. (Halljuk! Halljuk/) Első sorban tekintetbe jönnek itt a tulajdonképi értelemben vett katonai tulajdonságok és katonai erények. És én, kit felszólalásomban a közös hadsereggel szemben nem az ellentétek keresése, hanem a rokonszenv vezérel, készségesen elismerem s örömmel constatálom,