Képviselőházi napló, 1884. XII. kötet • 1886. május 8–junius 26.

Ülésnapok - 1884-246

212 SIS. országos ülés május 20. 1886. lentésseí, hogy szerződést csak ugy akarunk, ha | az megfelel gazdagági érdekeinknek és a két állam nemzetközi positiójának. Nem fogadnék el semmiféle oly szerződést, a mely károsítná gazdasági érdekeinket és a mely derogálna a monarchia nemzetközi tekintélyének. Azt hiszem, hogy tovább nem kell menni, az ez iránti nézet kijelentésében. A t. minister ur jelezte azokat az eredményeket, a melyeket ő elérendőknek tartott a tárgyalások folytatására. 0 első sorban kívánta, hogy mindazon visszaélések, a melyek az eddig fenállott szerződések kezelésénél előfordultak, jövőre hárittassanak el. Ezt helyesnek tartom s el kell ismernem, hogy a kormány ez iránt az utolsó időben — de csakis az utolsó időben — megtette a magáét, a mennyiben arra iparkodott hatni, hogy a jelenlegi szerződés hatálya alatt is egynehány kezelési visszaélés megszüntettessék. De reménylem, hogy a t. minister ur figyelmét csak beszéde folyamán elkerülte, hogy egynémely tariffa tétel is módosítandó volt. Mert én meg vagyok győződve, hogy ő és közegei a tariffa egyes tételeit vette vizsgálat alá és belátta, hogy egyes tételeken lényeges változtatásokat kell tenni. Remélem, hogy erre is irányozta tevékenységét is és remélem, hogy ha új tárgyalásokról lesz szó, ez irányban fogja közegei működését terelni. T. ház! A minister ur továbbá kiemelte, hogy az állatforgalom szempontjából óhajtotta, hogy Romániában ép ugy, mint Szerbiában történt, állat egészségügyi conventió jöjjön létre és meghisultak az ez iránti törekvései a szomszédos államnak nem jogosult praetensióiban. Hát, t. ház, én ezt az irányt, melyet a t. minister ur maga elé tűzött, helyesnek tartom és remélem, hogy később a t. minister ur az uj tárgyalások alkalmával azon lesz, hogy az ez iránti czélzatait keresztülviendi, mert állatforgalmat állategészségügyi conventió nélkül nem tartok lehetségesnek és én az állatforgalmat csak ugy óhajtom, hogy ha állat állományunkat nem compromittálja a külföldön. T. ház! A minister ur azon kérdésemre, miben hiúsultak meg a tárgyalások ? azt felelte, hogy a román kormány méltánytalan követelésekkel lépett fel és erre nézve említett kettőt: tudniillik, hogy Románia nem volt hajlandó nekünk a legtöbb kedvezményt élvező államoknak positióját megengedni. Hát én elismerem, ha a másik szerződő fél ezen követeléssel lépett fel, lehetetlen volt folytatni a tárgyalásokat. Én ezt a tárgyalások meghiúsításának szükségszerű okául ismerem el. Ha a szomszédos állam ugyanazon kedvezményt nem nyújt, mint másoknak, ha ezt csak kis mértékben, bizonyos czélokra nézve akarta megengedni, akkor teles igaza volt a kormánynak, ha megszakította a árgyalásokat. Felhozott egy másik okot is, tudniillik, hogy Románia nem akarja avval beérni, hogy a gabna szabad bevitele biztosittassék egy pótszerződés által, hanem bizonyos gyanúperrel élt és magával ezen pótszerződéssel szemben, magában a szerződésben akarta az ez iránti clausulákat felvétetni. T. ház! Én kénytelen vagyok, bármennyire a román határszéli forgalom szempontjából és a határon fekvő vidékek érdekeinek szempontjából kell a szabad gabna bevitelt bizonyos mértékben és korlátok közt megengedni, kénytelen vagyok — mondom — elismerni, hogy a korlátlanul és nem a román provenientiájú gabnára megszorítva a bevitelt megengedni nem lehet, mert ez valóban sújtó következményekkel lehetne gazdaságunkra nézve. Tehát én is helyesnek tartom, hogy a minister ur nem engedte meg a szomszédos állam ezen indokolatlan követelését. A t. minister ur ezen általános vonásokban vázolta a tárgyalások menetét és azt hiszi, hogy ennélfogva nem kell neki az ügy actáit a ház elé terjeszteni. Nekem erre csak az a megjegyzésem van, hogy a mit a t. minister ur mondott, az talán mégis csak egy vázlatos megismertetése volt a tanácskozás menetének. Nem tudom, vájjon Bécsben nem fogják-e szükségesnek tartani, hogy ennél terjedelmesebb és behatóbb felvilágosításokat nyerjenek a kormánytól, sőt azt hiszem, hogy a román kormány hajlandó lesz az ügy actáit a román parlament elé terjeszteni és mi azután abban a helyzetben leszünk, hogy ezen a ránk nézve legnagyobb fontossággal biró ügynek részleteit nem a mi kormányunk közleményeiből ismerjük meg, hanem a bukaresti kamara tanácskozásaiból. Én tehát kérem a t. minister urat, méltóztassék meggondolni, hogy valójában be lehet-e érni azzal, a mit most szives volt velünk közleni, vagy talán később jöhet idő, a mikor hajlandó lesz, de talán köteles is lesz az ügy részleteit a ház elé terj eszteni. Én, t. ház, különösen egy pontra óhajtottam volna már most felvilágosítást nyerni. S minthogy a tanácskozások már véglegesen meghiúsultak, azt hiszem, hogy a reserv, vagy bizonyos delicatesse iránt kötelesség nem köti már most a kormány kezét és teljes szabadsággal nyilatkozhatott volna már most is e pontra nézve. E pont pedig az, hogy minő reményekkel bocsátkozott kormányunk a tanácskozásokba, volt-e sejtelme arról, hogy a tanácskozások ugy fognak megakadni, a mint megakadtak és ha tájékozva volt a román kormány ez iránti hajlamairól és terveiről, kellett-e a tanácskozásba azon pontig belebocsátkozni, hogy arról mi teljes refuse-t kapjunk. Azt hiszem, hogyha a mi kormányunk abban a helyzetben volt, hogy tudta a román kormány intentióit, ugy nem kellett volna mennie azon pontig, a hol azután csakis a megszégyenítés és a monarchia hatalmi állásával össze nem egyeztethető