Képviselőházi napló, 1884. XII. kötet • 1886. május 8–junius 26.
Ülésnapok - 1884-243
240. országos ülés májn? 12 1886. -[5f a zúgás nem argumentum. (Zaj a haloldalon. Fel- l Malisok: őnámítás!) De miután annyira tagadni méltóztatnak, frissítsék fel kissé emlékeiket! Nem szívesen beszélek ezen dolgokról. (Felkiáltások: Elhisszük ! Zaj.) Nem szívesen, mert én nem szeretek olyat mondani, miből akaratom ellen a múltnak férfiaira vádat emelni látszom; de tessék meggondolni azt, hogy vájjon kell-e most 50—60 jj ezer forintért házalni menni Európába az állam papirosaival ? Mert akkor kellett! (Ellenmondás lalról.) Kell-e, hogy a pénztári készletekről beszéljek? Kell-e a lánczhid pénztárainál összeszedni a négy krajczárosokat, hogy a hónap elején fizetni lehessen? Mert akkor az is kellett. (Helyeslés jobbfelöl. Ellenmondás balfelöl. Zaj.) Kell-e 8 l /s%-re kézizálogra kötni kölesönt rövid határidőre, váltóra? A kamatláb, a papírok állása, minden mutatja, hogy az összehasonlítást a mai idő az 1873., 1874., 1875-ikivel dicsőségesen kiállja. (Helyeslés jobbfelöl. Ellenmondás balfelöl.) És azt hiszik talán a képviselő urak, hogy azok, a kik az állam papírjait tartják, kik a kölcsönöket kötik, nem ismerik az országnak pénzügyi helyzetét és erejét? Én azt hiszem, hogy ismerik és épen mert ismerik, nem hisznek azoknak a tönk szélén állásról mondott beszédeknek; mert ha hinnének, bizonyára nem állanának papírjaink ugy, a mint állanak. (Ugy van! jobbfelöl.) De igaz, azt fogják mondani, miután szeretik (Zaj. Halljuk!) az állam pénzügyi helyzetét és életét egy család életéhez hasonlítani, hogy hiszen a tapasztalás mutatja, hogy az eladósodott, a végveszélyben levő ember kap pénzt; hogy ne kapjon az állam? Hát egy különbségről méltóztatik megfeledkezni. Azt a tönk szélén álló magános embert lehet esetleg érdek-tönkbe szorítani és azután esequálni. De rég megmondta azt egy igen óvatos régi magyar pénzügyi ember, a ki nem akart soha állampapírokat venni, hogy igen, mert az államot, a mely szuronyokkal rendelkezik, exequálni nem lehet. (Mosgás balfelől.) Horánszky Sándor: Erre számítanak? (Zaj.) Tisza Kálmán mínisterelnök: Bocsa natot kérek, hogy számítanánk erre? Hisz az a pénzember, ha erre számítunk, nem ad oly félté telek mellett kölcsönt, hanem roszabbak mellett sem adna ! (Helyeslés jobbfelöl.) De t. képviselőház, ebbe is bele hagytam magamat ragadtatni, pedig ez alkalommal nem volt czélom erről szólani. (Halljuk!) Visszatérve felszólalásom tárgyára, a nélkül, hogy Irányi képviselő ur kemény kifejezéseit viszonozni akarnám, azt mondom : az sem tartozik a szerénységhez, a történelmi bíró szerepét akarni magára ölteni és ítélni akarni emberek hazafisága, eljárásuk tisztasága felett. (Élénk helyeslés és tetszés a jobboldalon.) A történelem fog ítélni; kinek fog adni koszorút és kit ítél el: azt ma Irányi képviselő ur ép oly kevéssé van jogosítva meghatározni, mint én. (Ugy van! Ugy van! Élénk tetszés a jobboldalon.) Különben azzal zárom beszédemet, hogy akármily véleménynyel legyenek rólam a képviselő ur és társai, én a véleményszabadság iránti tiszteletből tűrni tudom; de nem csak tűrni tudom, hanem nyugodtan tudom tűrni, mert érzem lelkemben, hogy mindig esak kötelességemet teljesítettem. (Hosszantartó (lénk éljenzés és tetszés a jobboldalon: Zaj a szélső baloldalon.) Gróf Apponyi Albert: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Talán meg fogom lepni a t. képviselőházat, annak kijelentésével, hogy mióta szerencsém van a képviselői padokon helyet foglalni, hogy ugy mondjam, teelmicai szempontból soha nehezebb helyzetben nem éreztem magamat, mint épen ma. Az általánosan elfogadott vélemény és — ha a dolog mélyére megyünk — a teljesen alapos vélemény az, hogy a javaslatok, melyek ma tárgyalás alatt vannak, rendkívül kedvezővé teszik a kormánynyal és pártjával szemben az ellenzék helyzetét. Mint mondom, ez, ha a dolog mélyére megyünk, teljesen alapos benyomás. De ha a vitatkozás teelmicai lehetőségeit veszszük tekintetbe, megvallom, a tárgynak véghetetlen egyszerűsége, hogy ugy mondjam minden véleménykülönbséget kizáró természete, valódi nehézséget képez. Mert t. képviselőház, felszólalásom legfőbb czéljául azt tekintem, hogy mindazon divagatiók el kerültessenek, melyekkel a t. kormány és az őt támogató párt padjairól történt gyér felszólalások a jelenleg szőnyegen levő tárgynak rajok nézve — megengedem — igen kellemetlen természetét elhomályosítani iparkodnak. (Ugy van! balfelöl.) S azért, t. képviselőház, egy szóval sem fogok reflectálni Horváth Gyula t. képviselőtársam beszédének azon részére, melyben ő szíves volt azt a pártot is megtámadni, melyhez tartozni szerencsém van. Én megengedem, hogy önökre nézve a túloldalon igen kényelmes volna, hogyha nem a kormány által két éven keresztül eszközölt és ma 20 milliónyi póthitel követelés alakjában előttünk fekvő túlköltekezésekről volna szó, hanem hogyha vitatkozni lehetne a pártok politikájáról, hibáiról és előnyeiről, szóval olyjdolgokról, a melyekről pro és contra sokat el lehet mondani. De, t. képviselőház, bármily csekély véleménynyel vannak is irányunkban ott a túloldalon, méltóztassék rólunk annyi észt feltenni, hogy önöket ma e térre követni nem fogjuk. (Zajos helyeslés a baloldalon.) En, t. képviselőház, hivatkozhatom a ház eddigi vitatkozásaira, hogy valahányszor e parlamentben ez a párt megtámadtatott, én sohasem késtem a keztyu't felvenni és a pártnak vedel-
