Képviselőházi napló, 1884. XII. kötet • 1886. május 8–junius 26.
Ülésnapok - 1884-243
148 243, országos ülés május 17. 1886. igazolnia. A bureaucratia, mint a fal, az, melyet kikerülni nem lehet, le kell dönteni. Ezek után, t. ház, kijelentem, hogy nézetem szerint az országnak súlyos megpróbáltatások közepette a nagy terhekkel szemben is — ha egységesen vállalkozik az ország minden polgára — lesz ereje megküzdeni a súlyos állapotokkal, a nagy terhekkel, a mint volt ereje szembe állani a megpróbáltatásokkal a múlt időkben. Igaz, hogy e tekintetben meggyengült és romlott is az állapot. Mert mig 1875-ben az egész magyar társadalom, mint egységes egész állott, ma ez a társadalom különböző rétegekre van elosztva. Amig 1875-ben a palotáktól le a kunyhókig a törekvés egy és ugyanazonos volt, ma a társadalom bizonyos rétegekre van oszolva és egymás érdekeivel szemben vagy egymás érdekei mellett keresi saját magának érvényesülését, (Igás! Ugy van! jóbbfélöl.) Evvel szemben azt hiszem, t. ház — és itt van az a feladat, melyet pártkülönbség nélkül lehet megoldani, ugy itt e házban, valamint e házon kivül — az a feladat, hogy azokat az elválasztó rétegeket minden erővel igyekezni kell ismét egybeolvasztani, minden erővel oda kell hatni, hogy azon megoszlás és felbomlás, mely a társadalomban — és nemcsak itt, hanem az európai többi államokban is — nyilvánul, megakadályoztassák. És ha komoly viszonyok, komoly körülmények a nemzetet e tekintetben egyesülésre nem bírják, akkor minden szónoklat ez irányban kárba vész. Ha ennek a komoly helyzetnek lesz egy jó következménye, én azt hiszem, hogy az a következmény meg fog lenni, hogy az a társadalom, mely most forgácsokra és cserepekre van széttörve, a mely társadalommal szemben ma mindenki elég erős az ő saját érdekeinek keresztülvitelére, ez a társadalom végre be fogja látni, hogy Magyarországnak egyesülnie kell arra, hogy ugy az állam, valamint a maga érdekeit megóvja. És most ezek után még csak azon egy kijelentést vagyok bátor tenni, hogy nem arról van itt szó — és itt Enyedy Lukács képviselő urnak válaszolok — hogy a különböző érdekek kielégítéséről gondoskodjék a kormány és ezen pressióknak engedjen. Az nem védelem, e mögött a paizs mögött sem a kormány, sem a t. többség elférni nem fog és ezzel megvédeni magát nem tudja. Egyetlen egy pressió van, melynek engedni szabad és az az állam jól felfogott érdeke, a többi pressió egyik sem jogosult. (Helyeslés jobbfeWl.) De ha ez igy van, akkor rámutatok, hogy igy volt a múltban is — és ez legyen válaszom Enyedy Lukács t. képviselő urnak. Igaz, hogy sokszor az egymásutánban a t. kormány nem követte azt az utat, melyet én helyesnek és jónak tartottam. Igaz, hogy ha a módok és eszközök | megválasztásában engem kérdezett volna meg, talán más módokat és eszközöket tanácsoltam volna ; de nagyban és egészben az eredmények mutatják, hogy ott, a hol a kormány cselekedett, első sorban az állam érdekeit tekintette. A legtöbb történt az Alföldön, egyfelől Szeged reconstructiój a, másfelől pedig a Tiszavölgy rendezése körül. Azonban itt is a kormány előtt nem az lebegett, hogy azon többség tagjainak vágyai és érdekei elégíttessenek ki, a melyet azon időben arról a vidékről nem kapott meg. Ezen kivül rámutathatok arra is, hogy azon nagymérvű befektetések, a melyek gazdasági tekintetekből tétettek, nagyrészt a Dunántúlra esnek. Azok a vasúti építkezések pedig, ugy a vicinálisak, mint az államiak, a melyek létesíttettek, leginkább azon vidékeit szelik át az országnak, a hol nem a kormányt támogató többség választókerületei vannak, de a hol az ország érdekei ezt kívánták. Ha jogosult valaki szemrehányást tenni e tekintetben, akkor a többség tagjai azok, mert a mig a kormány az állam érdekében például a mátrai vasút kiépítését előmozdította: addig az erdélyi vidékeken a vicinális vasutaknak egyharmada sem létesült; noha azok kiépítése a költségeknek alig került volua harmadába annak, a mivel egyéb vicinális vasutak létrejöttét támogatta. Minthogy tehát az elért eredmények megczáfolják azt, hogy a kormány nem az ország, hanem a többség érdekeit tartotta sz-em előtt alkotásainál s minthogy meggyőződésem szerint a kormányelnök vezetése alatt a múltban oly politika követtetett, melyet az állam érdekei jelöltek meg: e törvényjavaslatokat, mint ennek a politikának következményeit elfogadom. (Élénk helyeslés jóbbfelől.) Irányi Dániel: T. ház! Nem az előttünk fekvő törvényjavaslatokhoz kívánok szólani; megbírálták azokat ugy elvbarátaim, mint a közjogi alapon álló ellenzék tagjai; meg fogják még azt világítani azok, kik utánam következnek és ezért meg fog nekem bocsátani az előttem szólott képviselőtársam is, hogy ha az ő beszédére sem fogok ezúttal észrevételeket tenni. A miért igénybe kívánom venni, igénybe kell vennem a t. ház becses türelmét, az a t. ministerelnök urnak a szombati ülésben tett egy sértő nyilatkozata azon pártra nézve, melyhez tartozni szerencsém van. (Halljuk! Halljuk!) A t. ministerelnök ur ugyanis Helfy Ignácz t. barátomnak válaszolva, a többi között azt látta jónak mond ni, hogy szerencsétlenség, csapás lenne az országra nézve, ha pártunk kormányra jutna. Nem tudom, elveinkre, vagy pedig személyeinkre czélzott-e a t. ministerelnök ur. De akár elveinkre, akár személyeinkre, én a kihívást elfogadom, a lábainkhoz dobott keztyüt felveszem. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Ha elveinket értette a t. ministerelnök
