Képviselőházi napló, 1884. XII. kötet • 1886. május 8–junius 26.

Ülésnapok - 1884-242

*242. országos ülés májas 15. 1886. jg^ román közvéleményben nyilvánultak, tehát tudta kormányunk, hogy hányadán volt a románokkal szemben, tudta, hogy mi lesz végeredménye a tanácskozásoknak, melyeket megindított, hogy azután kellett e megbizottainkat és a magyar államot is kitenni azon kényes és kellemetlen helyzetnek, melybe megbizottaink Bukurestben voltak, ezt e perczben nem kutatom, remélem, hogy a kormány már eljárása igazolásának szempontjából is kötelességének fogja tartani adatokkal igazolni, hogy minő alapon indította meg a tanácskozást, hogyan folytak azok és illeti-e a kormányt felelősség a mulasztásért az iránt, a mit kellett volna tennie. Azt hiszem tehát, hogy ha kormányunknak tiszta keze van, arra kérem, erősítse meg az iránta táplált bizalmat azáltal, hogy az egész ügy lefolyásáról szolgáltassa ki a hivatalos adatokat, hogy a ház és a közvélemény győződjék meg arról, hogy mulasztás és hiba kormányunkat nem terheli. Ezek a multak viselt és tán nem viselt dolgai, de hogy állunk szemben a jövővel? Sejtjük, hogy a tanácskozások megakadtak, nem tudjuk végleg-e vagy nem. De a román kormány követett eljárásából és különösen a román közvéleményből azt lehet sejteni, hogy végleg megszakadtak. Ha ez való, a fennálló szerződés értelmében a szerződés június elején lejár s 40 napi provisorium következik, mely alatt a szerződés értelmében kötelessége a két szerződő félnek ismét megkísérlem a szerződéses állapotnak legalább ideiglenes behozatalát. Kérem a minister urat, hogy az eddig tett kellemetlen tapasztalások után is mutasson az utolsó perczig békülékeny, loyalis szellemet Romániával szemben. Azt hiszem, hogy a mik Romániában történtek, még nem adtak okot arra, hogy ma már teljes gőzerővel menjünk neki a vámhábo rúnák. Tudom, hogy ezt kikerülni nem lehet, de legalább külsőleg ne mutassa már a kormány, hogy ő maga most már óhajtja a vámháborút. Si vis pacem, pára bellum, az utolsó perczig tartsa fenn a békülékeny és loyalis szellemet és modort, és ha ránk kényszerítik, legyen készen arra, hogy folytassa, illetőleg viszonozza a vámháborút. T. ház ! Hogy vámháború-e a szükségszerű következménye a jelenlegi állapotnak, ez külsőleg még nem áll. A szükségszerű következménye a szerződés nélküli állapotnak volna a tarifa törvény értelmében az autonóm tariffa életbeléptetése, hol azután is az egyik autonóm vámtarifával szemben a másik ország autonóm vámtarifája állana. Ez csak külső, formális dolog, mert el kell ismernünk, hogy a román autonóm vámtarifa a teljes prohibitiv rendszar jellegével bir, hogy a román vámtarifa ránk való alkalmazásának casus bellit kellene képezni, természetesen csak a vámháború értelmében. Ha ránk nézve alkalmaztatik, elismerem, nem marad egyéb hátra, sőt kötelessége t. korKÉPVH. NAPLÓ 1884—87. XII KÖTET. mányunknak retorsiókhoz nyúlni és a vámháborút teljes erejével megindítani, illetőleg viszonozni s meg vagyok győződve, ha a felhatalmazás, mely erre nézve az 1882-iki törvényben benfoglaltatik, nem volna elégséges, kész lesz e parlament a mi kormányunknak szolgáltatni mindazon eszközöket, a melyek a közgazdaságunk hatályos védelmére és állami és nemzetközi tekintélyünk fentartására szükségesek. De, t. ház, van egy más oldala is e helyzetnek és erre kívánnám t. kormányunk figyelmét felhivní. A vámháborúval szemben kötelességek haramiának a kormányra kifelé a háború erélyes folytatására. De befelé is ezen háborúnak esetleg reánk nézve káros következményeinek elhárítása, vagy legalább csökkenése szempontjából. Mert, t. ház, én nagyon óhajtanám, hogy a miután a Kárpátokon túl teljesen elvesztették a gazdasági józanságot, miután ott a feneketlen gazdasági chauvinismus uralg, annál inkább óvjuk meg itt mi, kik talán mégis az erősebbek vagyunk, a teljes józanságot és a gazdasági helyzetnek józan megfontolását. És, t. ház, ha higgadtan megfontoljuk a helyzetet, kérném a t. kormányt, ne kicsinyelje a chance-okat, melyek a másik félnek részén vannak, ne kicsinyelje gazdasági erejét gazdasági ellenállhatási képességét és különösen kereskedelmi és forgalmi összeköttetéseit. Én azt hiszem, nagy hiba volna, ha ebben a súlyos helyzetben a másik félnek chance-ait túlságosan kicsinylenők és ha a mi gazdasági erőnket túlságosan nagyra tartanok; de mindenesetre bármikép áll a helyzet, el kell ismernünk mindnyájunknak, hogy a fenyegető és kitört vámháborúnak következménye számos hazai iparágra nagyon súlyos és káros lesz és e káros következményekkel szemben állást keli foglalnunk mindnyájunknak, ugy a közgazdasági tevékenység egyes szerény vezetőinek, mint magának a kormánynak mint az ez iránti tényezőknek és tevékenységnek összefoglalója és vezetője. T. ház! E veszély által fenyegettetik különösen négy érdekcsopor, tilletőleg négy industrialis csoport. Az első és leginkább fenyegetett csoport a hazai kisipar, mely kivitellel foglalkozik. Tudja a t. ház s különösen tudja a t. szakminister ur, hogy ezen, a keletre való csoporttal foglalkozó hazai kis- és középipar már jelenleg is a legsúlyosabb és legnehezebb helyzetben volt. Ha elzáratik tőle az a forgalom, a melynél fogva eddig terményeit mindig birta Romániába szállítani, ez csaknem azonos a teljes megszüntetésével. Tehát ezen iparágakra nézve valódi életkérdés az, hogy ha Romániába nem lehet szállítani, más téren találtassák és biztosittassék részére egy új vásártér. T. képviselőház! Első sorban mindenesetre azon kell lennünk mindnyájunknak, hogy új eladási tér, új piacz teremtessék ezen hazai ipar18