Képviselőházi napló, 1884. XII. kötet • 1886. május 8–junius 26.

Ülésnapok - 1884-241

241. országos Rlés május 14. 1886. ill És ime mit látunk, azt, hogy az administratió legprimitívebb részeiben az országnak 40—45 millió évi adóteherbe és sok száz millió adósságába került, mig a t. kormány az administratióban eljutott odáig, hogy jobb ellenőrzést talált fel, ha igaz. (Ugy van! balfélől. Nagy zaj.) Vagy jó volt az az administratió, a mi volt és akkor nem lehet hozzájárulni a pénzügyi bizottság jelentésének azon előterjesztéséhez, a mely annak megjavítására czélzó intézkedéseket tartalmaz, vagy ha nem volt jó és meg kellett változtatni; mégis igaz, hogy 10 esztendő, rengeteg adóteher és rengeteg államadósság kellett hozzá, hogy megváltoztassák. (Ugy van ! balfélől.) Én t. képviselőház, hogy ily körülmények közt, ilyen tisztázatlan pénzügyi helyzetben, ilyen könnyelmű pénzügyi gazdálkodás után, az őszinteség legkisebb mértékének is hiányában, a törvényhozás költségvetési jogának és joga minden részének áthágása közepette (Ugy van! balfélől) a t, kormány kezébe egy fillért sem adhatok, azt gondolom jogos és indokolt. (Helyeslés balfelöl.) T. képviselőház! Sietek befejezni beszédemet. (Halljuk!) Előttünk fekszik a helyzet kényszere által kicsikart törvényjavaslat, a mely kétségbevonhatlanul bizonyítja még abban a felderítetlen formájában is a pénzügyi helyzetnek, hogy az ország pénzügyei nem a kibontakozás felé haladnak. Egy rövid előterjesztés, t. ház és az abban mutatkozó számoknak súlya alatt összeroskadnak mindazok a phrázisok., a melyek részint a kormánypadokról, részint az előadói székekből éveken keresztül elhangzottak. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Hát szomorú elégtétel ez kétségtelenül, mint Helfy képviselő ur is mondta azok részére, kik az általános hatalmi mámor közepette sem feledkeztek meg azon kötelességükről, melylyel a közjónak, a haza érdekének tartoznak és a mely kötelességeknek közepette nem mulasztották el hangoztatni és indokolni, hogy a pénzügyi-kormányzat egyáltalában nem reális, hogy az államháztartás érdekeinek rendezése sem nem komoly, sem nem őszinte, hogy nincs más pénzügyi politika, mint a puszta adóemelés és adósságcsinálás és hogy végül azon nagy adóterhek, a melyeket a kormány tiz éven keresztül az ország r vállaira rakott, eredmény nélkül pusztultak el. Én, t. ház, ebben a helyzetben azt gondolom, hogy ha semmivel mással, de annyival mindenesetre rosszabb a pénzügyi helyzet ma, mint volt 1875-ben, hogy a források ki vannak apadva. (Ug>i van! halfelöl.) Hogy ha a kormány 40—45 milliónyi új direct és indirect adókkal nem volt képes az államháztartást rendezni, ugy hogyan akarja azt most rendezni. Ma is hallottuk és halljuk most gyakrabban, hogy mi csak recriminálunk a pénzügyi j politika ellen, de magunk semmi orvosságot nem ajánlunk, mert talán semmiféle pénzügyi politikánk nincs. Hát t ház, mi, a mi ellenzéki negatív állásunkban kétséget nem szenved, nem lehetünk és nem vagyunk azon helyzetben, hogy akár a takarékosságban, akár az alkotásokban rejlő pénzügyi erő használásában, akár az administratió által létesíthető jobb megoldásokban, például, hogy csak egyet említsek, a vasutak államosítását, melynél egészen más eljárást kellett volna követni, továbbá a beruházások tekintetébeni ömneo-tasradásban tényleg megvalósíthassuk óhajtásainkat és törekvéseinket. Ilyet tehet az, a ki a kormány gyeplőit kezeli, miután a pénzügyi polika nem olyan természetű, mint más kérdés, melyet — hogy ugy fejezzem ki magam — egy Schlagworttal meglehetne ismertetni, mint a milyen például az önálló vámterület. A pénzügyi baj ok orvoslása átöleli az államélet minden szakait és ezeknek egy czélra törekvő összege adhatják meg azt a mennyiséget, melyet politikailag államháztartás rendezésének szoktunk nevezni. Ha ez igy áll, akkor azt gondolom alaptalan és egyáltalában nem áll az ellenzék ellenében semmi körülmények közt az az aposztrófa, melyet használni szoktak, hogy az ellenzék a pénzügyi helyzetet sötéten festi, de maga orvoslást nem ad. Hiszen a jelenlegi pénzügyminister urnak elődje Széll Kálmán ur, a kinek tagadhatlanul megvannak érdemei, habár politikájában akkor nem osztoztam azért, mert abban a nézetben voltam, hogy a közgazdasági kiegyezés és az abban rejlő pénzügyi erő által j obb eredményeket érhetett volna el; de egyet nem tagadtam meg tőle soha, hogy tudniillik komolyan, következetesen törekedett az államháztartás rendezésére, bár tőle sem értem azt, hogy ma a kormány háta megett ül; és pedig azon oknál fogva, mert ő politikai működésének összegét egy kérdés körül esoportositja tudniillik a pénzügyek körül, ha tehát ebben nem azon politika követtetik, a melyet ő helyesnek tart, akkor nem érthetem, hogy miképen támogathatja azon kormányt, mely a pénzügyeket ennyire megrontotta. Keni értem mondom, de ismétlem, hogy komolyan törekedett a képviselő ur az egyensúly helyreállítására és ennek módját ő is csak azon ingrediencziákban kereste, melyekre rámutattam, tudniillik az államélet minden ágára kiterjeszkedő pénzügyi alkotásokban, minden téren való gazdálkodásban, szóval mindazokban, mit a pénzügyeket illetőleg mi is mindig hangoztattunk. Bezárom beszédemet, t. ház, (Halljuk! Halljuk! a baloldalon) azzal, hogy a pénzügyi kormányzat eredménycinek felismerése könnyű dolog, mert számokban jelentkezik és a romlás hamar követ-