Képviselőházi napló, 1884. XII. kötet • 1886. május 8–junius 26.

Ülésnapok - 1884-241

241. országos Illés május 14, 1886. 105 szik elterelni. (JJgy van! JJgy van! a hal- és a szélső \ haloldalon.) Továbbá, t. ház, még ugyan e körülményre vonatkozólag, árra is felhivom a t. ház figyelmét, hogy formailag sajátságos módon indokoltatnak ezen tételek, mert ott, hol a kormány semmi alkalmas czímet nem talál, bevallja, hogy túllépés történt, ott a hol túllépés nincs, visszamegy a múlt évekre és elmondja, hogy megszavaztattak bizonyos összegek, de nem használtatván fel, miután a kormány nagyon alkotmányos, (Derültség a haloldalon) kéri, hogy tessék a hitelt feleleveníteni, miután a törvényhozás beleegyezése nélkül költeni nem akar, holott itt az indító ok más, tudniillik hogy fedezet nines. Hát t. ház, bátor vagyok kérdeni a kormánytól, hogy nem forgott-e fenn ugyanezen eset a múlt években, vájjon a megelőző években nem vitettek-e át beruházási czélokra megszavazott összegek kielégítés tekintetében a következő évekre ? Miért tehát esak a mai helyzet az, hogy a kormány a törvényhozás elé jön ? A felelet ezekre igen egyszerű, tudniillik pénz nincs, pénz kell s ehhez czímet kell keresni. És azután még azt is fel kell említenem, hogy a kormány nem mondja meg az egyes tételeknél, hogy szemben az 1885-re megszavazott hitellel, tényleg és valóban mennyi adatott ki és igy nem vagyunk azon helyzetben, hogy meghatározhassuk azon összeget, mely 1885-ben mint túlkiadás jelentkezik, következőleg szavazatunkat a kért összeg igazi mérvéhez nem alkalmazhatjuk. A helyzet tehát a szó szoros értelmében pénzügyileg is chaoticús és merem állítani, hogy e házban senki sincs, a ki tisztán ismerné, mert előttünk csak homályos kép lebeg, mely körülbelül abból áll, hogy nem látjuk tisztán, vájjon az egyes beruházások mily összegekben terveztettek, ugyanazokra mennyi fedezet szavaztatott meg, mibe kerültek, vagy mennyi költetett el eddig és mennyi a mi még szükséges, végül hogy a fedezetek többi része hová fordíttatott és hol használtatott el? Továbbá azt sem tudjuk, hogy a mik kifizettettek, miféle eassa-készletekből fizettettek ki; mert azokat tudni kellene, hogy a pénzügyi gazdálkodás soliditását megítélhessük. Mindezekről tudom, megtalálunk sokat a zárszámadásokban, de hogy a cassa-készletek suecessive mily czélokra, mikor, miként és mily alakban használtattak fel, arról tiszta képpel e házban és hivatalosan senki sem rendelkezik. Ép azért azt tartom, hogy mindaddig, míg a képviselőház erre vonatkozólag évekre visszamenőleg legalább azon határig, melytől a pénzügyi bajokat a kormány származtatja minden részlet tekintetében, minden tételre vonatkozólag tiszta képet nem nyújt, addig lelkiismeretesen nem szavazhat meg a törvényhozás egy fillért sem. (Helyeslés a bal- és a szélső haloldalon.) Mert, t. ház, az állam élete ép olyan, mint KÉPVH. NAPLÓ. 1884—87. XII. KÖTET. a család élete. Ha egy tékozló gyermek atyjához megy s azt mondja, hogy súlyos dolgokat követtem el, nagy szégyent, nagy anyagi bajokat hoztam magamra, melyek esetleg erkölcsi állásom s reputatiómba kerülhetnek, tehát segíts rajtam, helyes úton az első az lesz, hogy tudni kell a helyzetet, mielőtt segítünk, mert ha az e nélkül történik, ép oly könnyelműség az apa részéről szemben a fiúval, mint a mely könnyelműség a törvényhozás részéről szemben a kormánynyal egy fillért is adni. (Helyeslés a hal- és a szélső haloldalon.) De méltóztsssék t. ház megengedni, hogy kissé megvizsgáljam azt, hogy mennyire jogosult az az animositás, mely a magyar államvasutak ellen a szó szoros értelmében véve kihegyeztetett. (Halljuhl Halljuk!) És itt kijelentem, hogy én semmiféle személyes természetű kérdésekkel foglalkozni nem akarok. Ahhoz nekem semmi közöm nincsen, közöm van az ország érdekéhez és azon határig, a mely határig az ország érdeke kívánja és megengedi. Sőt tovább megyek s kijelentem azt is, hogy a t. közmunka s közlekedésügyi minister ur jól tudja, hogy két évvel ezelőtt én voltam az, ki a pénzügyi bizottságban a t. kormány figyelmét felhívtam arra, hogy a vasutaknál a pénzügyi gazdálkodás tekintetében baj van. Pedig ki volt az akkor, ki azt védelme alá vette ? A közmunka és közlekedési minister ur. Sőt Bottlik Lajos t. képviselőtársam a múlt esztendőben a költségvetés tárgyalása alkalmával nemcsak pénzügyi, de üzemi szempontból is eritica tárgyává tette a vasutaknál követett pénzügyi gazdálkodást s akkor a minister ur s az államtitkár ur nagy indignatióval fordultak azon beszéd ellen és kimutattak két dolgot. Egyik az, hogy a gazdálkodás pénzügyi és üzemi szempontból a leghelyesebb és a legtökéletesebb. Kimutatták másodszor azt, hogy a helyzeten és a már megállapított üzemi rendszeren bármiféle változtatást tenni a lehető legelhibázottabb dolog volna, íme ma csattanósan válaszolnak az események a kormány közegek e véleményére is. Én tehát senkit védeni, senkit vádolni nem akarok, de némely dolgot meg kell vizsgálnunk. Az ódium a vasutakra hárittatik a többi közt ezen czím alatt is, mert ott a beruházások és építkezések tekintetében tetemes túllépések fordultak elő. Ez kétségtelen lévén, kérdés, hogy hol készültek ezeknek költségvetései és tervei, mert készítette légyen azokat akár az igazgatóság, akár pedig valamely szakközeg, azok felmentek a kormányhoz és ez kiadta azokat a műszaki tanácsnak, vagy a főfelügyelőségnek, vagy mind a kettőnek. Ezek megvizsgálták a költségvetéseket és a terveket, s csak ezután kezdetett meg a tényleges foganatosítás. Ha tehát e tekintetben felelősségről van és lehet szó, az első sorban a kormányt illeti. De e jelenség, t. ház, nem csak a vasutaknál 14