Képviselőházi napló, 1884. XII. kötet • 1886. május 8–junius 26.

Ülésnapok - 1884-241

241. országos ülés május 14. 1886. 95 úrra, mondja meg most, mi lesz majd az 1885dki zárszámadási eredmény. (Tetszés a bal- és a szélső baloldalon.) Ily! tényekkel szemben, t. ház, semlegességet hangoztatni, mint a t. előadó ur, ez nem teljesítése a képviselői kötelességnek, (Ugy van! ügy van! a bal-és a szélső baloldalon^) En azt nagyon értem, hogy egy országgyűlési többség a legvégső határig megy el a bizalomban, melyet a saját kebeléből keletkezett kormány iránt táplál s a kormányt a szélső határig támogatja. De én ugy hiszem, hogyha eddig nem, ezen előterjesztésekkel ez a szélső határ már ellett érve. (ügy van!abalés a szélső baloldalon.) Én ennélfogva bátor leszek a t. képviselőháznak egy határozati javaslatot beterjeszteni, a melynek első részében azt óhajtom: mondja ki a képviselőház, hogy a kormánynak ezen eljárását, mely szerint oly durván, oly kíméletlenül s oly állandóan megsérti a parlamentnek legsarkalatosabb jogát, a budgetjogot, hogy e fölött legkeményebb rosszalását fejezi ki. (Helyeslés a bal- és a szélső baloldalon.) Következőleg az általa kért meghatalmazást meg nem adja. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Tudom, hogy erre a t. ministerium és talán a kormánypárt is azt fogj a mondani: meg nem adatik a meghatalmazás. I)e hisz ezek kötelezettségek, a melyek most a magyar államot terhelik ezeket csak ki kell fizetni. Igen, ezt nagyon szomorúan magam is tudom. Tudom, hogy ezeket ki ki kell fizetni. És épen ez a baj, ez a szerencsétlenség, hogy van egy kormányunk, a mely oly könnyelműen hárít az országra oly kötelezettségeket, a melyeket még kormányváltozás esetén is kell teljesíteni. Igen ám, de azt azután nem követelheti, hogy e kötelezettségek teljesítése ő reá bizassék. (Ugy van! a szélső baloldalon.) A ki oly helyzetet teremtett, nem lehet hivatott arra, hogy administraljon. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Tudom, t. ház, hogy sokan az országban olvasván a mi határozati javaslatunkat, csodálkozni fognak rajta, hogy mi ennyivel beérjük ily esettel szemben. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Csodálkozni fognak, hogy a szélső ellenzék beéri azzal, hogy csak rosszalás fejeztessék ki és nem proponálja egyenesen azt, a mire joga és alapja volna, hogy a kormány vád alá helyeztessék. (Ugyvan!a szélső baloldalon.) Es megmondom, hogy miért nem követtük ezt az indicált utat. Nem követtük két okból. Először azért, mert tekintetbe kellett vennünk az ország hitelének érdekeit. Tudtuk és tudjuk, hogy ha pénzügyi szempontból egy kormány vád alá helyeztetik a törvényhozás által, az oly impressiót tesz a pénzügyi világra és az egész külföldre, hogy megtörténhetik, hogy komolyan megrázkódtatja az ország pénzhitelét. Megtörténhetik, hogy e vád alá helyezésnek okát a külföld még talán súlyosabb dolgokban keresi, oly suppositiókba bocsátkozik, a melyek nem helyesek. Ez volt az egyik ok, a miért attól az eszmétől elállottam, hogy a vád alá helyezést a határozati javaslatba felvegyem. De volt egy másik okom is. És ez az, hogy kerülni akartam mindent e határozati javaslatban, a mi e nagyfontosságú országos kérdést a pártkérdések terére terelné. Nem akarom, hogy azt mondják, hogy ez pártkérdés. Nem, uraim! Ez az országnak legeletbevágóbb kérdése, (Ugy van! a szélső baloldalon) melyet meg kell oldani és helyesen kell megoldani, bármely párthoz is tartozzék valaki. Önök mondhatják, hogy bizalommal viseltetnek a kormány iránt, sajnálják, hogy ez az eset beállott, de aztnem tagadhatják,hogy rosszalásukat ki ne fejezzék ez eljárás felett. A pénzügyi bizottság feltalált egy más vigasztalást. Azt mondja: igaz ugyan, hogy baj és ha nincsen is benne a rosszalás szó, annyi benne van, hogy kellemetlenül érintette a pénzügyi bizottságot is. Hanem a pénzügyi bizottság garantiát talál. Miben 1 Egy január 19-én tartott niinisteri tanács határozatában. Hogy az teljes garantiát nyújt, hogy most már jó lesz a gyerek, ezentúl nem fog történni semmi baj, minden rendben lesz. Már bocsánatot kérek, olyan kormány, amely nem respectálja az alkotmányosság elvét, (Ugy van! a szélső baloldalon) amely nem tartja tiszteletben a törvényhozásnak budget-jogát, attól reményleni, hogy egy ministeri tanács határozatait fogja kötelezőknek tekinteni, ez nem vigasztalás. (Ugy van! a szélső baloldalon.) De továbbá, micsoda bizalmat kelthet az, ha egy kormány kormányzata 11-ik évének kezdetén — mert a múlt évben jubilált — jut azon felfedezésre, hogy tulaj donkép az ország pénzügyeit ellen is kell őrizni és a nyilvántartásról kellőkép gondoskodni kell, hogy igyekezni kell a budget határait túl nem lépni s elhatározza azt, hogy igyekezni kell az év folyamán is valahogy tudomást szerezni valahonnan az iránt, hogy megtartatik-e a költségvetési törvény vagy sem, tudomást szerezni arról, vájjon azon közegek, a melyek utalványozási joggal vannak felruházva, megtartják-e az elébük szabott határt, igen vagy nem? Mindezeknek a felfedezésére ezen kormány kormányzatának 11-ik évében jutott. (Mozgás és derültség bal felől.) De nem fogadhatom el ezt a garantiát orvosságnak sem, azon okból, a melyre már röviden rámutattam, hogy minden parlamentaris fogalom és gyakorlat szerint az a kormány, a mely ilyen helyzetet teremt, mint a minő előtt most állunk, nem lehet hivatva azt orvosolni. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Az orvoslás első lépése, hogy a kormány, mely ilyen előterjesztést nyújtott be, nyújtsa be egyúttal lemondását is. (Élénk helyeslés a szélsőbal-