Képviselőházi napló, 1884. XII. kötet • 1886. május 8–junius 26.

Ülésnapok - 1884-241

241. országéi ülés május 14. 1886. 93 és a közvélemény részéről az, hogy egyfelől a költségvetés megtartását szigorúan követeli, de másfelől annak megtartását ellenkező követelések által lehetetlenné ne tegye. A 1111 CtZ elsőt illeti, a kormány erre vonatkozólag elvi határozatokat, sőt positiv intézkedéseket is hozott, a mennyiben az alantas, de utalványozási joggal biró közegeknek, valamint az egyes ministereknek, a kik tárczával birnak, kötelességévé van téve minden egyes felmerülő túlkiadást előzetesen az illető főnökkel, illetőleg a pénzügyministerrel megbeszélni és a menyiben a pénzügyminister és a szakminister között megállapodás létre nem jönne, a ministertanács elé terjeszteni. Utasítás lőn kiadva arra nézve, hogy a költségvetés betartásának ellenőrzése szempontjából az egyes ministerek és a pénzügyminister között a szükséges contactus mindig meglegyen és különösen már 1886. júliusban megtörténhessék annak megállapítása, hogy a költségvetés mi módon tartatott meg. Ha a kormány abba a helyzetbe jönne, hogy nemcsak akarata, nemcsak képessége, de helyzete is olyan lesz, hogy ezen határozatokat és intézkedéseket megtarthatja, azon esetben meggyőződésem nekem is, hogy ilyen túlkiadásokkal a háznak és az államháztartásnak többé vesződni nem kell. De erre elkerülhetlenül szükséges másfelől az, hogy ezen iránynak nemcsak a kormány irányában és annak felelősségével szemben szereztessék érvény, hanem a közvélemény és a törvényhozással szemben is. A harmadik kérdés, a mivel röviden foglalkozni kívánok, az, hogy milyen a helyzet ezen túlkiadás és póthitelek hatása alatt. Fedezetül öszszesen a közösügyi póthitelekre és ezen túlkiadásokra fel van véve 22 millió frt. Azonban már igénytelen jelentésemben felemlítettem, 5.600,000 forintnyi kiadást, a melynek fedezete most nincs kérve, de a melynek legalább részben fedezetéről már az őszszel gondoskodni kell. És el nem hallgathatok még két olyan öszszeget, a melyet most pontosan megállapítani nem lehet, de a melynek szüksége előfordulni és jelentkezni fog. Ezek egyike azon intercalaris kamat, amely egy felveendő kölcsön után a folyó évben fogja terhelni az államháztartást; másika pedig azon hiány, amely az országos kiállítással kapcsolatban keletkezni fog. Ha sokat számítok, minthogy részben fedezet is áll rendelkezésre, ezt mintegy másfél, két millióra lehet tenni, ngy, hogy ha az egésznek tiszta képét akarjuk adni, ezen túlkiadások és póthitelek következtében a kormány által kért 22 millión kivül, a mennyiben az államvasutak esetleges elszámolása folytán visszatérítendő összegben, vagy árbevételek esetleges emelkedésében fedezve nem lesz, körülbelül még 6—8 millió frt fedezetéről kell gondoskodni. Ez elég nagy összeg arra, {Mozgás, zaj szélső balfelöl) hogy a helyzetet egész komolyságában felfogjuk s annak minden következményeit bevonjuk. És én azt hiszem, hogy legalább iparkodtam se nem színezni, se nem feketíteni minden tényezőt, a mely közreműködik ebben és az eredményt általában ugy adtam elő, a mint meggyőződésem sugallta, de viszont egész tárgyilagosan előadtam azon rendszabályokat és intézkedéseket és azon elveket is, a melyeknek közreműködni és ezen eredmény elkerülésére a jövőben hatni kell. Ezeknek fentartása mellett ajánlom a törvényjavaslatot elfogadásra. (Helyeslés jobbfelöl.) Helfy Ignácz: T. ház! (Zaj. Halljuk!) Ha igaz lenne, a mit a t. kormánypárt és különösen annak sajtója (Nagy zaj. Halljuk! Halljuk!) oly gyakran hangoztat, hogy tudniillik az ellenzék soraiban nagyobb, erősebb a pártszenvedély, mint a hazafiság, akkor a megelégedésnek egy nemével kellene üdvözölnünk ez előttünk fekvő törvényjavaslatot. (Igaz! Ugy van! Igaz! a bal-és szélső baloldalon.) Mert, habár szomorú de nagyobb satisfactiót talán soha ellenzék nem nyert, mint jelenleg mi. Evek óta, minden költségvetés tárgyalása alkalmával, számokkal, eltagadhatatlan tényekkel bizonyítottuk be, hogy a kormány nem tárja fel őszintén, nyíltan a ház előtt a pénzügyi helyzetet. (Ugy van.'a szélsőbalon.) Kimutattuk évről-évre, hogy az előirányzat határozottan hamis, (Igaz! Ugy van! a bah és szeísöbaloldalon) hogy lehetetlenség lesz annak betartása. És daczára annak, hogy a zárszámadások évről-évre nekünk adtak igazat, ezen keserű harczot minden esztendőben újra meg újra kellett kezdeni és a t. kormány addig folytatta azt a játékot, a míg végre megtörtént az, a minek megtörténnie kellett, hogy beállott azon perez, midőn ezen számokat többé eltakarni nem lehetett és itt áll most előttünk Magyarország pénzügykrachja. (Ugy van! Ugy van! a bal- és szélsőbaloldalon. Mozgás jóbbfelől.) T. képviselőház! Más alkotmányos országokban is megtörténhetik, meg is történik koronkiot, hogy a kormány kénytelen túllépni a budget keretét. De ezek mind rendkívüli esetek, a melyeket azután az illető kormány a legszigorúbban és a leggyorsabban igazol. Hogy azonban egy kormány rendszeresen és majdnem kétszerháromszor annyit költsön, mint a mennyit az előirányzat megállapít — ki fogom mindjárt számokkal mutatni, hogy ez nem túlzás — ez, engedelmet kérek, olyan dolog, a mely fölött megbotránkozást ki nem fejezni lehetetlen. (Ugy van! a bal- és szélső baloldalon.) De, mondom lehetnek a túlkiadások szükségesek is — a mi előfordulhat minden országban —