Képviselőházi napló, 1884. XI. kötet • 1886. márczius 30–május 7.

Ülésnapok - 1884-219

70 219, orMágos ülés április 3. 1886. Ismeretes a t. ház előtt azon rendelet, melyet az igazságügyminister 534. szám alatt kiadott. Ismeretes, hogy ezen rendelet közmegbotránkozást keltett az országban, foglalkoztakyele a lapok pártkülönbség nélkül és ismeretes az is, hogy egyes törvényszékeknél a díjnokok strikeoltak, azaz beszüntették a munkát. Ez, t. ház, az igazságszolgáltatás rovására történik, amennyiben úgyis tudjuk, hogy meglehetős lassan megy az igazságszolgáltatásnál az ügyvitel, hónapok mnlnak, mig egy kézbesítést kezéhez vesz valaki. Ez intézkedés következtében még inkább meglassítja a minister ur az igazságszolgáltatás menetét. Hogy csak egy-két esetet említsek, mármarosi és legújabban a pécsi esetet, hol a díjnokok strikeolni voltak kénytelenek, mennyiben állítólag Máramarosszigeten egy díjnoknak 337* krajczár a díja. Esztergomban szintén nem régiben ki volt hirdetve a ministeri rendelet és mi történt? Az annyira ócsárolt ügyvédi kar volt az, mely magáévá tette a díjnokok sorsát. Gyűjtés útján kieszközölte, kivitte azt, hogy a díjnokok napidíjai megmaradjanak a régi fokozatban, mert tudni kell azt, hogy ha manapság valaki díjnokságra szánja magát, az első két évben kap 60—70 krajczárt, ha két éven túl alkalmaztatik, kap 1 forintot, ritka esetben protectio útján 1 forint 50 krajczárt kap s a legújabb rendelet szerint, a kinek 1 forint 20 krajczárja volt, mint napidíjasnak, kap 1 forintot, a kinek 1 forintja volt, kap 80 krajczárt, a kinek 80 krajczárja volt, kap 70 krajczárt. Hát ez már csakugyan „Kreutzerwirthschaft", melyet a t. kormány űz és pedig meglehetős nagyban. Igen csudálkozom, hogy humanitárius és méltányossági tekinteteknélfogvanemvolt elegendő érzéke a kormánynak, hogy ezen becsületes munkásosztályt meg ne rövidítse az által, hogy egy pár krajczárt von le naponta az ő napidíjából, azon díjnoktól, azon hasznos polgártárstól, a kinek épenséggel semmi jövője; mig ereje birja dolgozik, ha nem tud tovább dolgozni, egyszerűen kiutasítják; azon szegény hasznos állampolgárt, ki ha megbetegszik, sokszor elvonják tőle a napidíjat és főnökének szeszélyétől függ teljesen, vájjon visszafogadja-e azután? Ezek alapján, t. ház, kötelességemnek tartottam, hogy felszólaljak ezen becsületes derék munkásnép érdekében és felkérjem az igazságügy ministert, hogy benyújtandó interpellatiómat figyelemmel kisérve, intézkedjék a díjnokok Borsainak javítása iránt. Interpellatióm következőleg hangzik (olvassa): „Interpellatio az igazságügyi minister úrhoz. A királyi bíróságoknál alkalmazott díjnokok átalánya, illetőleg napidíjait leszállító és az eddig alkalmozott díjnokok egy részének elbocsátását tárgyazó 1886. évi 531. számú igazságügy ministeriumi rendelet a közönség legnagyobb részénél méltó megbotránkozást keltett, a napilapok pedig pártkülönbség nélkül ítélik el a szabadelvű kormánynak ezen méltánytalan intézkedését, másrészről az egyes királyi bíróságoknál alkalmazott díjnokok munkálkodásaikat beszüntették, mi az igazságszolgáltatás menetére rendkívüli hátrányokat hozhat. Ezen indokokból kérdem a t. igazságügyi minister urat: 1. Van-e tudomása a felhozott körülményekről s mi indította a jelzett rendelet közzétételére? 2. Szándékozik-e a díjnokok sorsán javítani s ha igen, mily intézkedések alapján? 3. Hajlandó-e az országos díjnok - egylet kérvényét támogatni, a díjnokok jogait szabályozni, esetleg törvényhozás útján is biztosítani." Elnök! Az interpellatio közöltetni fog az igazságügyminister úrral. Tisza Kálmán ministerelnök: A kérdés t. barátomhoz az igazságügyministerhez van intézve s arra majd meg fog felelni ő. Én egyenesen tiltakozni akarok a t. képviselő ur egy kifejezése ellen, melyet nem tudom, hogy a t. elnök ur meghallott-e. Tiltakozni akarok ugyanis az ellen, hogy a képviselő ur azt mondja, hogy az állam korteskedésre milliókat költ. Ilyen, a valósággal homlokegyenest ellenkező dolgokkal a népet félrevezetni nem szabad. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Komlóssy Ferencz I Szavaimat oda módosítom, hogy nem milliókat mondok, hanem csak egy milliót. (Zaj és felkiáltások jóbbfélöl: Egy krajczárt sem!) Elnöki A képviselő urnak nincs többé joga szólni. Komlóssy Ferencz: Személyes kérdésben válaszolok. A mi pedig a ministerelnök urat illeti, egy cseppet sem kötelezett le azzal, hogy felszólalt, a mennyiben nekem már öt hónapja adós válaszszal egy interpellatiómra, ugy hogy én jobb szeretném, ha arra adott volna választ, nem erre. (Mozgás.) Tisza Kálmán ministerelnök: Ha a képviselő ur sürgette volna, bizonyosan adtam volna, adok is, könnyen adhatok. (Derültség.) Hanem azt ismétlem, hogy itt a házban akár egy, akár több millióról beszélni, mint a mely az állampénztárból kortesczélokra költetik, nincs joga senkinek, mert az ilyen beszéd félrevezetése a népnek. (Élénk helyeslés a jobboldalon. Zaj.) Elnök: Feljegyeztettem magamnak a képsevilő ur szavait. Ő azt mondta: az állam kortesczélokra milliókat költ. A képviselőház méltósága érdekében ki kell jelentenem, hogy a képviselő urnak ezt mondani nincsen joga. Maga a költségvetés megczáfolja ezt, a melyben ilyen czélokra fölvett összeg nincs és ha volna, az ellen a kép-