Képviselőházi napló, 1884. XI. kötet • 1886. márczius 30–május 7.

Ülésnapok - 1884-219

219. •magot Hét április 8. ISSf. 51 a kik a községek bizalmát nem bírják, kiket semmi érdekközösség a községgel egybe nem füz és nincs kizárva az a lehetőség, hogy egészen idegen emberek jussanak a községi elöljárói állásba tisztán az által, hogy minden odavaló helyi jelentőséggel biró személy egyszerűen ki lesz zárva a eandidátióból. Igen természetes tehát, ha e téren követelni fogjuk a leghatározattabban a szabadválasztás komoly garantiáit. (Helyeslés a baloldalon.) A második fontos újítás a főispán hatáskörének kiterjesztése a községi elöljáróság fegyelmi ügyeire. T. ház ! A ki tudja, hogy a községi elöljáróságnak eddig hány ellenőrzési és fegyelmi hatósága volt, arra nézve a törvényjavaslat ez intézkedése valóban meglepő lehet. Nem akarom őket felsorolni, t. ház, csak megmondom a számukat: kis- és nagyközségekben öt fórum volt feljogosítva a községi előljáró ellen fegyelmi vizsgálatot indítani és ennek következtében őt fel is függeszteni; a rendezett tanácsú városokban pedig vannak oly közegek, melyek eddig hat ily ellenőrző fórum alatt állottak. Ha e nagy számot tekintjük, ha látjuk, hogy a községi előljáró mennyi oldalról van ellenőrizve és veszélyeztetve a fegyelmi eljárás és felfüggesztés által: valóban meglepő lehet, hogy mind e forumok nem nyújtottak elég garantiát a fegyelmi felelősség szempontjából, hanem kellett hozzájuk még hatodikat, illetőleg hetediket tenni, a ki mindezeket ellenőrizze. Hát, t. ház, megvallom őszintén, nem hihetem, hogy öt vagy hat ily ellenőrző közeg ne vált volna be és azt hiszem, hogy teljesen fölösleges az, hogy a főispán hatásköre a községi elöljáróságra vonatkozó fegyelmi ügyekre is kiterjesztessék. A harmadik fontos újitás a 33. és 52. szakaszokban foglaltatik. És itt, t. ház, nem állunk új jelenséggel szemben. Igen nagy a családi hasonlatosság e két intézkedés és a törvényhatósági törvényjavaslatban már elfogadott két másik intézkedés között, melyek a kormánynak legmerevebb, legkövetkezetesebb centralisatióra irányzott törekvéseit bizonyítják. Már A törvényhatósági törvényjavaslat tárgyalásánál kifogásoltuk, hogy a bizottsági tagok választásából eredő vitás kérdésekben, daczára annak, hogy a törvény az illető forumok határozatainak végérvényességét mondja ki, még utolsó fórumban a ministerium ítéljen. Először elleneztük azért, mert a ministeriumot ily vitás kérdésekben nem tarthatjuk egészen elfogulatlan fórumnak, másodszor, mert ily kicsinyes, aprólékos ügyek elintézése gyakran nem tartozhatik a kormány hatáskörébe. Tudjuk, hogy az ily aprólékos ügyek elintézése szaporítja a ministerium személyzetéi]ek munkáját és ez által elvonatik a kormányzat leg| főbb közege a fontos kormányzati érdekek megóvásától. De ha ez a törvényhatósági törvényjavaslatban még indokolva lehetett, nem indokolható a községi képviselet tagjainak választásából eredő vitás kérdéseknél. Már pedig ugyanez intézkedést megtaláljuk a 33. és 52. szakaszokban. Itt is magához vonja a kormány ily aprólékos kérdések végleges eldöntését és nem bizik meg a közigazgaátsi bizottságban, melynek határozatát e tekintetben különben végérvényesnek jelenti ki. Hát, t. ház, az ellenőrzésnek és felügyeletnek e túltengése és a legkisebb ügyekbe való beavatkozása, ennyire vive, valóban eomicussá válik. A t. ministerelnök ur szemünkre szokta vetni, hogy mi bizalmatlansággal tekintünk az általa tett előterjesztésekre. De hát épen a nainistereinök ur az, a ki a legkisebb bizalmat sem tanúsítja a saját alkotásai megbízhatósága iránt, mert ha bíznék bennük, nem alkotta volna meg az ellenőrzés ez egyedül álló rendszerét. (Igaz! Ugy van! a bal- és szélső baloldalon.) De, t. ház, van még a törvényjavaslatnak egy igen fontos intézkedése s ezt utoljára hagytam, mert legfontosabbnak tartom s ez a törvényjavas lat 26. szakaszában foglaltatik. (Halljuk!) A mint méltóztatnak tudni, az 1871: XVIII. törvényczikk egészen helyesen a dolog természetének megfelelőleg akkép szabályozta a felsőbb hatóságok felügyeleti jogát a községekkel szemben, hogy biztosítékokat szerzett azon a téren, hol a község mint állami közigazgatási tényező szerepel és ott igen természetesen követelte, hogy meg legyen a felügyeleti szabályokban mindazon garantia, a mi arra szükséges, hogy a községek közegei e téren kötelességüket teljesítsék. Azonban körülbástyázott egy tért s e téren a községnek teljes önállóságát biztosította s ez a község belügyeinek intézése. A törvényjavaslat 26. szakasza teljesen átveszi az 1871 : XVIII. törvényczikk szövegét, de még valamit hozzátesz. Azt mondja, hogy a község belügyeibe a törvényhatóság, tehát a felsőbb hatóság „csak akkor avatkozhatik, ha közbenjárását maga a község képviselete kéri és veszi igénybe" — hozzáteszi— „vagy azt a közigazgatás, vagy a közbiztonság érdekei követelik." T. ház! Igen kíváncsi volnék arra: (Halljuk!) miként indokolja a t. ministerelnök ur, már tudniillik szakszerüleg ezen intézkedést? Mert a ki tudja azt, hogy ezen kifejezés „a község belügyei" mit jelentenek, hogy a község ezen a téren miféle ügyeket végez, az nem képes megérteni azt, hogy micsoda értelme lehet annak, hogy ezen a téren a kormánynak, vagy a felügyeleti hatóságnak beavatkozás engedtessék azon a czímen, hogy a „közbiztonság vagy a közigazgatás érdekei követelik".