Képviselőházi napló, 1884. XI. kötet • 1886. márczius 30–május 7.

Ülésnapok - 1884-236

376 236. országot ülés mftjns 7. ISSC tekintélyek által. Ausztriában, mely minden körülmények közt utolsónak szokott maradni, azonban csak akkor fogadták azt el, midőn elvesztett tartományok, annyi vér és anyagi áldozatok után megtanulták azt, hogy nem elég ä katonának a régi zopf-hoz ragaszkodni. Az 1868-ki törvényhozás, midőn az általános védkötelezettséget kimondta, egyúttal utasítást adott arra, hogy hadseregünket a tartalék alapján szervezzük. Szervezték is: a t. honvédelmi minister ur, ki maga is a közös hadsereg neveltje, tudni fogja és a ház tagjai is tudni fogják, hogy ekkor állították fel a tartalék ezredeket, még pedig felállították ugy, hogy századonként 10 főnyi keret létszámot vettek föl. Alig hozták azonban be, midőn Khun akkori közös hadügyminister felemelte a kereteket századonkint ötven emberre, tehát oly erőre, a minővel majdnem a rendes állandó századok birtak. Kineveztek 40 ezredest, 40 alezredest, 160 új őrnagyot, de még nem teremtették meg azt, a mit elérni akartak, a tartalékrendszert. Majd ezt is kévéseitek B azóta mindig azt halljuk hangoztatni, hogy még a szolgálatidő sem elég. Három évi tettleges szolgálatra van szükség és ez a három év, a melyhez a közös hadsereg most is oly makacsul ragaszkodik, volt megölő]e a tartalék-rendszernek. Később azonban a tartalék ezredeket is, minthogy azok a rendes ezredeknek nagy létszáma mellett ugy is feleslegesek voltak, feloszlatták; megteremtették a mozgó zászlóaljakat, a tartalék zászlóaljakat, a hadkiegészítési kereteket, a mi által oda jutott a közös hadsereg, hogy most voltaképen nincs póttartalék, mert az a 80,000 főnyi póttartalék, a mely meg van, szerintem is elégtelen. Előállott tehát annak tényleges szüksége, hogy védrendszerünket reformáljuk és a kellő póttartaiékot megszerezzük. Az igen t. honvédelmi minister ur indokolásában számokra hivatkozva iparkodik kimutatni, hogy miért szükséges nálunk is a népfölkelés felállítása. Hivatkozik ott oly milliókra, melyek igen tekintélyes számok ugyan, de reális fontossággal ntm bírnak. Elég lesz fölemlíteni, hogy a velünk szemben minduntalan ijesztőül felhasznált Oroszország, a t. minister ur szerint 10 milliónyi hadsereggel bír, pedig be van bizonyítva a háborúk történelme és az összes hadtudományok által, hogy csak másfél milliónyi a működésre kész serege é& csak végerőmegfeszítéssel bir két millió katonát talpra állítani. Igaz, velünk szemben ez mindig hatalmas érv volt, mert érezzük földrajzi fekvésünknélfogva, hogy ^nekünk, a kik idegen népfaj vagyunk s be vagyunk ékelve az árja és szláv népfaj közé, csak a saját erőnkre lehet hivatkoznunk. Nagyon értem tehát, hogy a t. minister ur most is Oroszország nagy haderejre hivatkozik, hogy a t. ház megszavazza még e rossz törvényt is, mely nem csak meg nem felel védrendszerünk követelményének, hanem azt egyenesen kiforgatja sarkaiból. Voltam szerencsés az imént felemlíteni, hogy voltakép a fegyelem, a rendszer az, a mely biztosítja a győzelmet. Ezt ismétlem most is. Kérdem azonban, vájjon rendszer-e az, midőn oly nagy tömegeket, a lakosságnak mondhatni egynegyedét, a fegyverfogható férfiak egész összegét bevonják a háborúba, bevonják a hadkötelezettség alá. Az önök által e törvényjavaslatban behozandó védrendszer oly nagy tömegeket szolgáltatna a vezetők keze alá, melyek fölött nincs az a hadvezér, a ki kellőleg rendelkezni tudna. Nem attól függ a csata sorsa, hogy nagy tömegeket vessünk oda; az az idő is elmúlt már, midőn rohammal nyerték meg a csatát; ma az erőnek kézbentartása, beosztása, a fegyelemnek szigorú fentartása az, a mi a győzelmet biztosítja ; ezt pedig a rendes katonaságnál is nehéz elérni, mennyivel nehezebb a népfölkeléssel, mely, elismerem, sohasem fogállani katonailag képzett polgárokból, melyben a fegyelem, a fegyverkezelés sohasem fogja elérni azt a fokot, mint a rendes katonaságnál. {Igás! Ugy van! a szélső baloldalon.) Valóban, ha e helytelen rendszer helyett önök a honvédségnek a tartalékban való szolgálati idő meghosszabbítását indítványozták volna, ehhez részemről örömmel hozzájárultam volna; hozzájárultam volna ahhoz, hogy a közös hadseregben egy évvel, lovasságnál két évvel hosszabb legyen a tettleges szolgálat. A tartalékban szívesen szolgál a legénység, még a közös hadseregnél is, annál szívesebben szolgál pedig a honvédségnél, a nemzeti hadsereg soraiban. Egyáltalában én, t. ház, a javaslatot abból a szempontból kívánom felfogni, mennyiben felel meg a honvédség igényeinek, mennyiben szolgál annak előnyére, mennyiben szolgál annak hátrányára? És igazán fáj lelkemnek, midőn constatálnom kell azt, hogy e javaslattal a honvédség a közös hadsereg által a népfölkelés mögé degradáltatik. (Igazi Ugy van! a szélső baloldalon.) T. ház! Ezen javaslat nem felel meg a védrendszer általános követelményének, nem felel meg azért, mert ha azt mondaná, hogy a 20 évtől 34—36 évig kötelesahaza védelmében részt venni mindaz, a ki nem vak, nem béna, a ki egyáltalában képes katonai szolgálatra, azt még érteni lehetne. E javaslat indokolására hivatkoznak arra, hogy az államnak szüksége van minden fegyverfogható emberre, különösen a tűzvonal mögött levő harczászati vonalnak erősítésére, a helyőrségi szolgálat teljesítésére, vonatfedezetre, melyeket jelenleg a rendes csapatok végeznek. Érteném, ha