Képviselőházi napló, 1884. XI. kötet • 1886. márczius 30–május 7.

Ülésnapok - 1884-236

376 236. országot ülés mftjns 7. ISSC tekintélyek által. Ausztriában, mely minden körül­mények közt utolsónak szokott maradni, azonban csak akkor fogadták azt el, midőn elvesztett tarto­mányok, annyi vér és anyagi áldozatok után meg­tanulták azt, hogy nem elég ä katonának a régi zopf-hoz ragaszkodni. Az 1868-ki törvényhozás, midőn az általános védkötelezettséget kimondta, egyúttal utasítást adott arra, hogy hadseregünket a tartalék alapján szervezzük. Szervezték is: a t. honvédelmi minister ur, ki maga is a közös hadsereg neveltje, tudni fogja és a ház tagjai is tudni fogják, hogy ekkor állították fel a tartalék ezredeket, még pedig felállították ugy, hogy száza­donként 10 főnyi keret létszámot vettek föl. Alig hozták azonban be, midőn Khun akkori közös hadügyminister felemelte a kereteket századon­kint ötven emberre, tehát oly erőre, a minővel majd­nem a rendes állandó századok birtak. Kineveztek 40 ezredest, 40 alezredest, 160 új őrnagyot, de még nem teremtették meg azt, a mit elérni akar­tak, a tartalékrendszert. Majd ezt is kévéseitek B azóta mindig azt halljuk hangoztatni, hogy még a szolgálatidő sem elég. Három évi tettleges szol­gálatra van szükség és ez a három év, a melyhez a közös hadsereg most is oly makacsul ragaszko­dik, volt megölő]e a tartalék-rendszernek. Később azonban a tartalék ezredeket is, minthogy azok a rendes ezredeknek nagy létszáma mellett ugy is feleslegesek voltak, feloszlatták; megteremtették a mozgó zászlóaljakat, a tartalék zászlóaljakat, a hadkiegészítési kereteket, a mi által oda jutott a közös hadsereg, hogy most voltaképen nincs pót­tartalék, mert az a 80,000 főnyi póttartalék, a mely meg van, szerintem is elégtelen. Előállott tehát annak tényleges szüksége, hogy védrend­szerünket reformáljuk és a kellő póttartaiékot megszerezzük. Az igen t. honvédelmi minister ur indokolásá­ban számokra hivatkozva iparkodik kimutatni, hogy miért szükséges nálunk is a népfölkelés fel­állítása. Hivatkozik ott oly milliókra, melyek igen tekintélyes számok ugyan, de reális fontossággal ntm bírnak. Elég lesz fölemlíteni, hogy a velünk szemben minduntalan ijesztőül felhasznált Orosz­ország, a t. minister ur szerint 10 milliónyi had­sereggel bír, pedig be van bizonyítva a háborúk történelme és az összes hadtudományok által, hogy csak másfél milliónyi a működésre kész serege é& csak végerőmegfeszítéssel bir két millió kato­nát talpra állítani. Igaz, velünk szemben ez mindig hatalmas érv volt, mert érezzük földrajzi fekvé­sünknélfogva, hogy ^nekünk, a kik idegen népfaj vagyunk s be vagyunk ékelve az árja és szláv népfaj közé, csak a saját erőnkre lehet hivatkoz­nunk. Nagyon értem tehát, hogy a t. minister ur most is Oroszország nagy haderejre hivatkozik, hogy a t. ház megszavazza még e rossz törvényt is, mely nem csak meg nem felel védrendszerünk követelményének, hanem azt egyenesen kiforgatja sarkaiból. Voltam szerencsés az imént felemlíteni, hogy voltakép a fegyelem, a rendszer az, a mely bizto­sítja a győzelmet. Ezt ismétlem most is. Kérdem azonban, vájjon rendszer-e az, midőn oly nagy tömegeket, a lakosságnak mondhatni egynegye­dét, a fegyverfogható férfiak egész összegét bevon­ják a háborúba, bevonják a hadkötelezettség alá. Az önök által e törvényjavaslatban behozandó védrendszer oly nagy tömegeket szolgáltatna a vezetők keze alá, melyek fölött nincs az a had­vezér, a ki kellőleg rendelkezni tudna. Nem attól függ a csata sorsa, hogy nagy tömegeket vessünk oda; az az idő is elmúlt már, midőn rohammal nyerték meg a csatát; ma az erőnek kézbentartása, beosztása, a fegyelemnek szigorú fentartása az, a mi a győzelmet biztosítja ; ezt pedig a rendes katonaságnál is nehéz elérni, mennyivel nehezebb a népfölkeléssel, mely, elismerem, sohasem fog­állani katonailag képzett polgárokból, melyben a fegyelem, a fegyverkezelés sohasem fogja elérni azt a fokot, mint a rendes katonaságnál. {Igás! Ugy van! a szélső baloldalon.) Valóban, ha e helytelen rendszer helyett önök a honvédségnek a tartalékban való szolgálati idő meghosszabbítását indítványozták volna, ehhez részemről örömmel hozzájárultam volna; hozzá­járultam volna ahhoz, hogy a közös hadseregben egy évvel, lovasságnál két évvel hosszabb legyen a tettleges szolgálat. A tartalékban szívesen szol­gál a legénység, még a közös hadseregnél is, annál szívesebben szolgál pedig a honvédségnél, a nem­zeti hadsereg soraiban. Egyáltalában én, t. ház, a javaslatot abból a szempontból kívánom felfogni, mennyiben felel meg a honvédség igényeinek, mennyiben szolgál annak előnyére, mennyiben szolgál annak hátrá­nyára? És igazán fáj lelkemnek, midőn consta­tálnom kell azt, hogy e javaslattal a honvédség a közös hadsereg által a népfölkelés mögé de­gradáltatik. (Igazi Ugy van! a szélső baloldalon.) T. ház! Ezen javaslat nem felel meg a véd­rendszer általános követelményének, nem felel meg azért, mert ha azt mondaná, hogy a 20 évtől 34—36 évig kötelesahaza védelmében részt venni mindaz, a ki nem vak, nem béna, a ki egyáltalában képes katonai szolgálatra, azt még érteni lehetne. E javaslat indokolására hivatkoznak arra, hogy az államnak szüksége van minden fegyverfogható emberre, különösen a tűzvonal mögött levő har­czászati vonalnak erősítésére, a helyőrségi szol­gálat teljesítésére, vonatfedezetre, melyeket jelen­leg a rendes csapatok végeznek. Érteném, ha

Next

/
Thumbnails
Contents