Képviselőházi napló, 1884. XI. kötet • 1886. márczius 30–május 7.

Ülésnapok - 1884-236

372 m °«Kág»« «lé* Májas 7. 188< következtében a honvédministerekben is jelentkezni? (Tetszés a szélső baloldalon.) Elfogadom, legyen nagyobb póttartalék; de elfogadható-e ama rendelkezés, melyet a törvényjavaslat tartalmaz, hogy azok, kik a népfölkelésnek első korosztályába vannak besorozva, a közös hadseregbe behivassanak és a póttartalék helyét töltsék be? Kik foglaltatnak ezen népfölkelésbe? Olyanok is, kik soha katonák nem voltak, (Ugy van! a szélső baloldalon.) Tehát újból ott van a hadügyi kormány, a hol volt az előbbi véderőtörvény szerint, tudniillik lesznek póttartalékosok, kik semminemű kiképeztetésben nem részesültek (Ugy van! a szélső baloldalon) és ha ez könnyelműség volt a múltban, mennyivel könnyelműbb most? (ügy van! ügy van! a szélső baloldalon.) Nézzük, hogy más államok miként szoktak a póttartalékról gondoskodni, oly államok, melyek dicsőséggel, ritkán vereséggel visznek háborúkat, mintFrancziaország?Az 1868 iki törvényhozás behozta a mobil-garde-ot, melynek határozott hivatásául az látszott kitűzve lenni, hogy az állandó hadseregben előálló fogyatékokat pótolja. A 18 és 19 éves emberekből szervezik ezt, mert azoknak nincs családjuk és különben is rendes szokás a háborúk alkalmával, hogy egy-két évi korosztályt besoroznak és azt viszik a háborúba. A 18 és 19 évesekből alkottak tehát amobilgarde szervezete által egy külön póttartalékot. A nagy Napóleon, midőn roppant veszteségei voltak, arra törekedett, hogy alkosson egy külön póttartalékot és abból a czélból maréchal Bessiéreshez irt levelében 1810-ben kifejezi azon kivan almát, hogy a káplárokból és az őrmesterekből külön speciális zászlóaljak alkottassanak, hogy képesek legyenek rövid idő alatt a póttartalék gyanánt szolgáló elemeket kiképezni és szolgálatra vezetni. De a póttartalékosokat, a kik általában soha német coramr.ndót nem hallottak, mert katonák nem voltak, vagy mert a honvédség körében szolgáltak, onnan kimarkolni és a közös hadsereg keretébe betenni, mit jelent ez? Vájjon azt jelenti-e, hogy ez által a közös hadsereg elemeinek consistcntiája erősebb fog lenni? Nem. Vájjon azt jelenti-e, hogy a közös hadsereg harczias szellemét fogja fokozni, hogy ha a családapáknak azon gondolattal kell oda menni, hogy családjaik, gyermekeik nem éheznek e? Vagy a vesztett csata után képes lesz-e az állam a sok özvegy és család eltartásáról gondoskodni? (Ugy van! a szélső baloldalon.) itt van a boszniai hadjárat, hiszen nem a későbbi korosztályok, hanem a tartalékosok családjának eltartására roppant segélyösszegeket kellett a hadügyi kormánynak folyósítani, mert a nyomor, a mely már azután érte a családokat, ha a családfentartó eltávozott, azomnd jelentkezett. Van módja annak, hogyha póttartalékosokat fel kell venni, de a hadügyministerek csak egyet szoktak rendszerint gondolni, kettőt már nem gondolnak, ösak azt gondolják, hogy a közös hadsereget fel kell szaporítani és a működési vonalon elhelyezett csapatait fel kell szabadítani a harcztér számára. És nem gondolták meg, hogy a sorozást akként lehet rendezni, hogy ne a combattans egyéneket alkalmazzák ••(. hadsereg administratiója számára, hanem e czélra külön sorozzanak és a hadsereg administratiójában lévő egyéneket fel lehet szabadítni és a csatatéri szolgálatra alkalmazni. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Nem az az indok, a miért mi e törvényjavaslatot bíráljuk és elvetjük, mert mi mindent birálni és elvetni akarunk, csak azt látjuk, hogy nincs kellő gondossággal megválasztva az eszköz, a mely által az ország haderejének emeléséről gondoskodni kívánunk. Eendesen igy szokott lenni azokkal, a kik nincsenek hozzá szokva ahhoz, hogy felettük eritica gyakoroltassák, hanem magukat tartják a legokosabbaknak, a kik megszokták, hogy a hadseregnek bármely intézkedése „nebántsd virág", a melynek intézkedéseit, ha valaki érinti, ugy jár, mint az elkényeztetett gyermekkel, hogy nem egy egyén hibájának tulajdonítják, hanem az egész családot megsértve gondolják. (Ugy van! a szél ő baloldalon.) Hiszen, hogy egy példát mondjak, mert láttam, hogy a minister ur mosolygott, mikor azt mondottam, hogy nincsen gondosság. Van 800 ezer főnyi közös hadsereg és 400 ezer főnyi honvédség, tehát 1 millió 200 ezer. Nagy tömegeket kell szállítani a harcztér felé és mit látunk. Nem elég, hogy a mozgósítás akként történjék, hogy a katonák behivassanak és útnak indíttassanak, hanem, hogy a hadsereg valóban a stratégiai felvonulás terére el is jusson. Erről nálunk gondoskodva nincsen. Mert, t. ház, mikor egy millió, de csak 800 ezer embert is meg kell mozdítani az ország egyik részéből, például északra, hogy képesek lesznek a vasúti állomásfőnökök és őrök azon szolgálatot, a mely ily nagymérvű csapatok szállításához megkívántatik, teljesíteni és hogy az egész gépezet zavar nélkül működjék, nem hiszem. Utóvégre is a hadügyi kormány gondatlansága az, hogy már békében nem gondol arra, hogy midőn a mozgósítás elrendeltetik, ne történjék az, a mi történik, hogy az állomásfőnökök és a vasúti őrök be fognak szólittatni, hanem azon állomásfőnökök mellé 2—4, a hadsereg kötelékébe tartozó és katonai fegyelem alatt álló egyén azon szolgálatok teljesítésére odarendeltessék, mert már volt alkalmam látni egy nagy nemzet hadseregét. n mely épen ezen intézkedések hiánya miatt nem volt képes a hadseregeket a maga idejében a csatatérre felvezetni, élelmezni és lőszerrel ellátni. (Ugy van! balfdSl.)