Képviselőházi napló, 1884. XI. kötet • 1886. márczius 30–május 7.

Ülésnapok - 1884-236

236. országos ülés miijas 7. 1$8•".. 369 nem ujonezmegajánlás, hanem csupán népfölkelés, ez egyszerűen a szavakkal való játék. A nemzet hadereje, férfi ereje, vére, nevezzék önök akár népfölkelésnek, akár honvédsédnek, akár közös hadseregnek mondjuk, az mindegy, A mi vérünkről van szó. {Igás ! Ugy van! a bal- és szélső baloldalon.) De azonkívül méltóztassanak az 5. §. 3-ik bekezdését megolvasni és akkor ezen formális kifogások is elesnek, mert önök a szerint azokat, a kiket népfölkelés czímén behivnak, egyszerűen besorozhatják annyi időre, a mennyire jónak látják, azon ürügy alatt, hogy rendkívüli szükség van rá. (Igaz! Ugy van! a bál- és szélső baloldalon.) A kormány javaslatának védelmezője, a kiről az imént is megemlékeztem, azt is mondotta felszólalásában, hogy „nem áll az, hogy ezen javaslat ürügyet szolgáltatna arra, hogy a törvény megszegessék, mert ezen törvényjavaslat egyáltalában nem nyújt több módot törvényszegésre, mint a mennyi általában minden törvényben van." Hát ebben teljesen igaza van a képviselő urnak. (Tetszés és helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Ezen törvényjavaslat nem nyújt semmiféle módot törvényszegésre, sőt azt egyszerűen szükségtelenné teszi. {Igaz! ügy van! a bal- és szélső baloldalon.) Mert eddig, ha a nemzet akarata ellenére kivánt volna a kormány hadat viselni és akart volna katonaságot igénybe venni, a haderőt szaporítani, hivatkozhattunk alkotmányunk alap törvényeire, melyeket szószerint idéztem és a kormány nyilvánvaló törvényszegést követett volna el {Igaz! Ugy van! a bal- és szélső baloldalon) és akkor ebben — ha ugy tetszik — törvényszegésre alkalom lett volna, ha ugy járt volna el, a mint 1825. előtt eljárt. De ezen javaslat mellett a kormánynak törvényszegésre szüksége nincsen, mert e törvényjavaslat felhatalmazza a kormányt, hogy a mikor és a mennyiben a honvédelem érdekei — szerintük — követelik, az összes hadképes lakosságot a 19. és 42. év között behívhassák. {Igaz! ügy van! a bal- és szélső baloldalon.) Tehát igazsága van a képviselő urnak abban, hogy ezen javaslat törvényszegésre alkalmat nem nyújt. De ebből a javaslat mellett semmi sem következik. Mert épen azt tartom a részünkről megengedhetetlen dolognak, hogy mi nemzetünknek századokon keresztül megóvott ezen jogát törvénybe iktatva, átadjuk a kormánynak. {Zajos helyeslés a. bal és szélső baloldalon.) Azt is mondotta a t. képviselő ur, hogy micsoda suppositió az, hogy a ministerium azujonczjutalék megszavazása nélkül elrendelné a népfölkelést. Erre bátor vagyok egyszerűen azt KBPVH. IAPLÓ. 1884—87.XI.KÖT1T, megjegyezni, hogy e törvényjavaslatban a népfölkelés felhívásának joga az ujonczmégszavazássál semmiféle kapcsolatba nincs hozva; sőt a ministert arra feljogosítja a nélkül, hogy ujoncaot kérne, mihelyt háborút akar viselni, habár azt a nemzet ellenezné is. Csak mondja a minister, hogy szerinte ezt a honvédelem érdekei követelik és népfölkelés czíme alatt behívhatja az öszszes korosztályokat a 19—42-ig és azután azok legjavát az 5. §. 3-ik bekezdése szerint besorozhatja. {Élénk helyeslés balfelöl.) De itt nem is főleg erről van szó, hanem arról, hogy alkotmányunk sarkalatos jogát feladjuk-e vagy sem, hogy engedjük-e, hogy habár rendkívüli esetben is, a kormány a nemzet képviseletének hozzájárulása nélkül szaporíthassa a katonai erőt. {Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon. Ellenmondások a jobboldalról.) Egyről van szó. És ha a t. képviselő ur azt kérdi, hogy föl lehet-e tenni, hogy minden alkotmányos scrupulust félretéve a kormány esetleg igy járhatna el és ebben mintegy sértést iát részünkről: én azt egyenesen nem alkotmányos észjárásnak tartom. (Éléak helyeslés balfelöl.) Mi nem teszünk fel semmit, hanem mi mindent lehetőnek vagyunk kötelesek venni, a mi által az alkotmány megsértethetnék. Az 1848-iki törvényhozás, midőn a ministeri felelősségről szól, még egyebeket is nem feltesz, mint a képviselő ur mondta, hanem lehetőnek tart; és nemcsak törvénysértésről szól, hanem pénzek elsikkasztásáról, hogy tudniillik ha ez történnék, a minister felelősségre vonható. Azért ez nem sértés, a törvény ezt nem teszi fel senkiről, de ha előfordul, gondoskodik a megtorlásról. Ez oly phrasis volt a képviselő ur részéről, a mely bennünket vissza akar riasztani, hogy ne beszéljünk ily eshetőségekről, de a történelem mutatja, hogy milyen visszaélések fordultak elő s az 1827-iki törvényhozás megmutatta, mivel kell ennek útját állani. Ez egymagában elégséges nekem arra,hogy olyan törvényjavaslatot, a mely alkotmányunk ezen sarkalatos alapelvét ilyen vakmerően és egyenesen megtámadja, meg ne szavazzak. (Élénk helyeslés, taps és éljenzés a bal- és szélső baloldalon.) Ugron Gábor: T. ház! A tegnapi napon Ivánka Imre igen t. képviselő ur azt a megjegyzést hangoztatta, hogy 1868-ban az ellenzék, midőn a véderőtörvények megalkotásáról volt szó, egészen ellenkezőképen járt el, mert a réderőtörvényeket elfogadta, sőt ő még azoknak fogalmazásában részt is vett. Ezen kijelentéssel egy súlyos ítéletet hangoztat a kormány ellen, mert midőn egy okos, el nem hitt és el nem bizakodott kormány saját elhatározásából akarja a törvények anyagát meríteni és nem pedig Bécsből kapja postán, az a kormány megteszi és megteheti, hogy 47