Képviselőházi napló, 1884. XI. kötet • 1886. márczius 30–május 7.
Ülésnapok - 1884-234
234. ersságos fiiéi **jas 5. 188«. ggp bir elég érzékkel. (Felkiáltások bálról: Ez ugyanaz mit Ernuszt mondott! Derültség a szélső baloldalon.) Engedelmet kérek, én sem mondtam egyebet. (Derültség bálról. Nagy zaj.) Midőn valaki azt mondja, hogy ily justitia mellett, garantia nélkül engedi át a nemzet szine-javát, az lehet képviselő, de nem népképviselő: ez azt teszi, hogy a ki e törvényjavaslatot megszavazza, az nem népképviselő. (Nagy zaj. Ellenmondás balról. Elnök csenget.) Én ezért voltam bátor megjegyzést tenni, mely egyszerűen arra reducálódik, hogy itt nincsen aki garantia nélkül fogadja el a törvényjavaslatot, mert a garantia megvan a ház amaz érzületében, melylyel a nép érdekei iránt viseltetik. (Nagy zaj. Derültség a baloldalon.) Elnök: (Csenget.) T. ház! Én azon nézetben vagyok, hogy Ernuszt képviselő ur nem azt mondotta, (Igaz! ügy van! a bal- és a szélső baloldalon) hogy a ki megszavazza a törvényjavaslatot, az nem népképviselő. Ha ezt mondta volna, akkor elnöki kötelességemet mulasztottam volna el, ha a tanácskozások nyugodt folyama tekintetéből meg nem tettem volna észrevételemet. (Zajos helyeslés és éljenzés a bal- és a szélső baloldalról. Ellenmondások. Zaj a jobboldalon.) Vadnay Andor: T. ház! (Halljuk!) Felszólalásomban lehetőleg rövid és objectiv leszek. Ez a törvényjavaslat az általános védkötelezettség teljes keresztülvitelét az ország lakossága összes férfi erejének igénybevételében keresi. Szükségét látom, mielőtt hozzá szólanék, megismertetni azon szempontokat, melyek e kérdésben nézeteimet irányozzák, bírálatomnak határt szabnak. (Zaj a jobboldalon. Halljuk! a baloldalon.) A fontoló értelemnek, ha e javaslattal komolyan foglalkozni akarunk, ugy gondolom mindenekelőtt tisztában kell lennie a felől, hogy mi lehet vagy mi kell, hogy legyen egy népfelkelésnek a czélja egyáltalán? Az én egyéni véleményem, s önhittség nélkül el merem mondani, az európaszerte uralkodó nézet szerint is, az nem lehet egyéb, mint végveszély esetén: az önvédelmi harcz. Népfelkelés alatt senki, a ki tudja mit jelent ez a szó, nem érthet mást, mint egy második hadsereget az ultima ratio, a kétségbeesés hadseregét, melyhez az önvédelem az álló hadsereg balsikere esetén mint felsőbb és utolsó fórumhoz appellál. S minthogy erejének főtényezője nem a fegyelem és gyakorlottságban, hanem a lelkesedés és elszántságban áll, hozzá megfelebbezni csakis olyan ügyet szabad, a melyhez nem kell vezényszó, mert a nélkül is mindenki átérzi, a mely feledtetni képes a tömegekkel azok heterogén alkatrészeit, (Zaj) őket mint egy emberré varázsolván át, (Zaj) kit csak egy érzelem ragad, egy gondolat vezérel. Jog«sultsága tehát csupán az önvédelmi harcz terén, csakis a végszükség beálltával kezdődik. A t. minister ur ugy látom e részben más [ véleményen van, mert indokolásában azt mondja, hogy a népfelkelés rendeltetése nem lehet más, mint a működő hadsereget tényleg támogatni. Uj és nevezetes állítás, melyről első pillanatban azt kell hinnem, hogy a t. minister ur nincsen tisztában annak jelentőségével. Hogy Münnich Aurél képviselő ur, igen t. barátom, nincs tisztában vele, az meg épenséggel világos előttem. A rendes hadsereget működésében tényleg támogatni, ez a kitétel, kapcsolatban azzal a másikkal, hogy „a mai háborúk sorsa hetek, sőt napok alatt dől el", egyebet nem jelenthet, mint azt, hogy a népfelkelés felhívásának, az álló hadsereg mozgósítását nyomon kell követnie, mert hiszen különben lehetetlen is volna, hogy annak működésében támaszul szolgáljon. Álló hadseregünket, olyan nagy létszámban, a melynek a hatalmas német birodalom legutóbbi öldöklő hadjárata alkalmával csak a felét tudta síkra állítani, összes gazdasági és népességi erőink túlcsigázott felhasználásával tartjuk fenn. Anyagi felvirágzásunk és culturalis fejlődésünk parancsoló követelményeitől kell megvonnunk az utolsó fillért is, hogy ez óriási hadsereg fentartására költhessünk. Szemet kell hunynunk az államgazdasági hanyatlás legaggasztóbb jeleivel szemben, hogy e drága hadsereggel mint nagyhatalom szerepelhessünk Európában. Nem tudom, ha meg van e győződve a t. minister ur a felől, hogy álló hadseregünk hadműveleti képessége megfelel ama várakozásoknak, a melyeket ahhoz a szakértő és laicus közvélemény fűz s a melyet a véderő-törvény megkíván. Azon körülmény, hogy ott a ministeri széken látom őt, a hol ugy látszik elég jól találja magát, én nekem garantiául szolgál. De annál érthetetlenebb előttem, hogy ő maga is egyik katonailag nevelt tábornoka ezen mármár elviselhetlen áldozatokkal fentartott hadseregnek, egyike e szegény haza legdrágább gyermekeinek, mik ép indokolhatja javaslatát azzal a meglepő kijelentéssel, hogy még két millió fegyveres emberre lesz háború esetén szükség, a kik álló hadseregünket támogatásukban részesítsék. De miféle támogatásban az Isten szerelme ért ? Hiszen egy fegyelmezetlen felkelő tömeg, improvisált organisatióval, hiányos felszereléssel, élelmezési készlet nélkül, igaz hogy önállólag az önvédelem terén csodákat is mívelhet, de hogy mint a működő álló hadsereg uszálya azt tényleg hogyan támogassa, azt megvallom belátni nem tudom, hanem igenis azt mindenki előre láthatja, hogy annak stratégiai felvonulását nehezíteni, mozgósítását lassítani, proviantját fogyasztani, szóval hadmíveleti képességét csökkenteni fogja. Olyan rendes hadseregnek, a mely egy milliónyi hallatlan létszámmal, feladatának magaslatán áll, ha mozgósítási gyorsasága is olyan, a 4Í*
