Képviselőházi napló, 1884. XI. kötet • 1886. márczius 30–május 7.

Ülésnapok - 1884-234

3S4. orsaágos Hite májú 6. 18M. 325 kép fog a dolog jelentkezni. Nem ugy hozom ezt fel, mint a törvényjavaslat oly előnyét, a melynek szempontjából kellene azt elfogadni; csak utalok rá, mint a törvénynek egyik következményére, melyet számon kivül hagyni nem kell. Most, miután azok, a kik 32 éven tál vannak, a 32 és 37 év közt levők, igen jól tudják, hogy azon esetben, ha a, póttartalékosok közül és azon esetben, ha az alsóbb korosztályúak közül a hadkiegészítés kellőleg nem történik meg, a sor reájok kerül, minden njoncznak, a ki besoroztatik és minden atyának, a kinek fiát besorozzák, nagyon érdekében áll, hogy senki a többiek közül magát a sorozás alól ki ne vonja, mert minden ember, a ki a sorozás alól kimentetik., űrt hagy maga után, melyeta 32, esetleg 37 évesnek kell betölteni. Egy oly érdek teremtetik igy mindenkire vonatkozólag, a ki a hadseregbe bejut, egész 42 éves korig, a mely folytonosan késztetni fogja az illetőket, hogy vigyázzanak arra, hogy senki magát a sorozás alól ki ne vonja, mert azt, ha hiányzik, esetleg ő lesz hivatva pótolni. Egy oly impressio teremtetik ez által arra vonatkozólag, hogy az ujonczozás alól való kibúvás, minden másnak nemcsak közérdekét, hanem személyes érdekét is sérti, hogy ezen impressio — meg vagyok győződve — az ujonczozás helyességének, ellenőrzésének egyik leghatályosabb eszközét fogja ezentúl képezni. Ezen kivül nem szabad feledni azt, hogy ezen törvényjavaslat érvényesíti a mivédszervezetünkben azon elvet, a melyet legelőször egész szigorában Francziaország érvényesített 1870. után a katonai törvényhozásban, hogy tudniillik minden fölmentés nem a háború, hanem csak a béke idejére szól, háború idejére tulajdonkép fölmentés nincsen és nem is lehet, minthogy háborúban az országnak nagy, vitális érdeke annyira túlnyomó minden magánérdek felett és a közvetlen véradó annyira túlnyomó mindennemű állami szolgáltatás felett, hogy e tekintetben sem megváltásnak, sem helyettesítésnek, sem fölmentésnek tért engedni egyáltalában nem szabad. Ez nálunk eddig nem állott fenn. A ki a katonai szolgálat alól magát ki tudta vonni, nemcsak a béke, hanem háború idejére is kivonta magát. Ezentúl csak a béke idejére fogja magát kivonhatni. Ez ismét egy indok arra, hogy kevesebben törekedjenek magukat kimentetni, egyszersmind pedig kétségkívül az igazságnak és a democraticus elveknek oly érvényesítése, melyet .sehol Európában, hol az általános védkötelezettség elvét elfogadták, visszautasítani meg nem kísérlettek. Ennek következtében a törvényjavaslatnak ezen határozmánya teljesen összhangban áll az Í868iki törvényben lefektetett elvekkel, teljes összhangban áll azon követelményekkel, a melyeket azokból le kell vonni s azért én e tekintetben a kettő közt az ellentétet egyáltalán nem vagyok képes belátni. Nem tagadom, t. ház, hogy — a mint egyébiránt az igen t. honvédelmi minister ur is jelezte —- e törvény elfogadása esetén magának a védtörvénynek, az 1868 : XL. törvénynek is némileg módosulnia kell és igen csodálom, hogy ez a t. ellenzék részéről eddig megemlítve nem lőn. Módosulni;! kell pedig oly irányban, a mely általában csakis üdvös és a nép terhét könynyítő lehet. Az irány tudniillik igen egyszerű. Az 1868-iki törvény szerint ma először az ujonezok a hadseregbe soroztainak be, azután következik a póttartalék, a kik a béke idején ezelőtt alig képeztettek ki — egy újabb törvény óta kiképeztetnek — azután következik a honvédség, a melyhez való besorozás tekintetében határt, ujonczjutalékot az 1868. évi XLI. törvényezikk egyáltalán nem állapít meg. Mi következett ebből? Az az igen örvendetes tény, hogy a honvédség túlnőtt azon kereteken is, a melyek financzialis szempontból ma is egyáltalán megállapíthatók, nagyobb törzskönyvi létszámmal bir, mint a milyen létszám mulhatlanul szükséges. Ez ismeretes, kétségbe nem vont jelenség. Már most, ha 1868. óta, midőn a körülmények ismeretesek nem voltak, midőn az ujonczozás eredményeit teljesen áttekinteni nem lehetett, nem mutatkozott szükségesnek, sőt nem mutatkozott lehetőnek sem a honvédség arányát és számát megállapítani és esetleg félni lehetett, hogy ha bizonyos ujonczjutalék megállapíttatik és a honvédek besorozása, mint a póttartalékot megelőző követelmény állíttatik fel, akkor póttartalékra elég anyag nem marad : ma egészen máskép állnak a dolgok. Ma 17 évi tapasztalat áll előttünk; ma ismerjük azt is, hogy egyáltalán mennyi ujoncz állhat elő ez országban az általános védkötelezettség alapján és tudjuk egyszersmind, melyek azok a keretek, a melyeket a honvédség részére pénzügyi és katonai szempotból kívánatos és szükséges megállapítani és fentartani. Ma tehát már lehető volna és a jövőben kétségkívül lehetséges lesz, hogy valamint a közös hadsereg részére az ujonezjutaiék meg van állapítva, ugy legalább megközelítőleg állapíttassák meg az a honvédség részére is. És ennek következtében mi áll be ? Az, hogy nem kell a miatt aggódni, hogy a honvédek ujonczjutaléka a pót tartalékot egészen felemészti és akkor a terheknek igazságosabb felosztás;! és igazságosabb sorozata lesz lehető. Első sorban lehető lesz a közös hadseregszámára, azután a honvédség számára sorozni és az, a mi hátramarad, valóban fogja még fedezni mind a közös hadsereg, mind a honvédség pót-