Képviselőházi napló, 1884. XI. kötet • 1886. márczius 30–május 7.
Ülésnapok - 1884-233
233. országú Illés Május 4. 1886, 293 A hosszú ideig tartó harczok elmultak, ma a győzelem napok, sőt gyakran órák alatt döntetik el és igy főfeladata kell, hogy legyen minden államnak odahatni, hogy fegyveres erejének kellő szervezése által abban a helyzetben legyen, hogy a szükséghez képest gyengített hadseregét azonnal pótolhassa, illetve kiegészíthesse. Hogy mennyire fontos a jól szervezett tartalék, erre nézve legyen szabad utalnom az 1870. évi német-franczia háborúra, a midőn Kémetország mindennemű veszteségeinek pótlására több mint 2,000 tisztet és 220,000 katonát hadseregének kiegészítésére küldött és daczára annak 1871. évi máreziusban még ugyanannyi tartalékossal rendelkezett. Ilyen rendszer mellett érhetők el a kellő eredmények. De nemcsak a harczoló létszám kiegészítése válik szükségessé, hanem felette fontos azon csapatok szolgálata is, a melyek élelmezési, szállítási teendőket végeznek, vagy melyek megerősített helyek, vasutak, kórházak, raktárak és hidak megszállására és őrizésére rendelvék. Mindezen szolgálatok minden körülmények között és eshetőségekkel szemben, monarchiánk mai védrendszere mellett teljesen el nem érhetők, mert a fesrvveresek hadi létszáma — tekintve a háborúban mindig előfordulandó csapások és veszteségekre — nem elegendő, azaz a 800,000 főnyi, illetve a két honvédséggel együtt 1 millió 200,000 főnyi létszámmal a monarchia minden eshetőségekkel szemben biztosítva nincsen. Felette szükséges tehát, hogy a törvényhozás e hiányok pótlásáról gondoskodjék, nehogy az ország ennek nem teljesítése folytán veszélybe sodortassék, nehogy az ország késedelmezés folytán eredő hátrányok és csapások súlyát érezze. Jelen törvényjavaslat intézkedései oda irányulnak, hogy ezen baj orvosoltassék. Nem látható előre, milyen dimensiókat vesz egy háború, milyen áldozatokat követel a sikeres hadviselés. Azon okból teljesen indokoltnak tartom, hogy a törvényhozás a népfölkelésnek ezen törvényjavaslatban contemplált szervezete által az országot minden eshetőségekkel szemben biztosítsa, hangsúlyozván persze azt, hogy mint már a népfölkelés fogalma is mutatja, ezen rendszabályok csak a végszükség esetében vétethetnek foganatba, a midőn mintegy életkérdéssé válik, vájjon képes-e oly erőt a harczoló sereg kiegészítésére és pótlására gyorsan kiállítani, hogy a győzelem biztosittassék, vagy az ország határán ez ellenség átlépése meggátoltassák. A mi ezen törvényjavaslat harmadik — véleményem szerint — sarkalatos elvét illeti, monarchia fegyveres erejének, tekintettel az európai főbb államok hadi erejére olykép leendő fokozása és fejlesztése, hogy azokkal a kellő arány helyreálljon, legyen szabad a következőket megjegyeznem* Ismételve kell a megváltozott harczászatra utalnom, a mai időben, midőn a harczos felfegyverzése annyira tökéletes, hogy a háború sorsa rövid idő alatt eldönthető, a midőn rövid idő alatt nagy veszteségeket szenvednek a harczoló felek, a midőn feltétlen szükséges, hogy az igy támadt hézag gyorsan pótoltassák, nem annyira az egyes katona vitézsége, mint inkább a tömeges együttműködés bir fontossággal és veendő szemügyre. S épen ezen tömeges fellépés eredményezi, hogy az előnyomulás is gyorsan történvén, még mielőtt ideje volna az országnak új erőket kiállítani, áj hadsereget szervezni vagy toborzani, már előállhat azon eset, hogy az ország határa veszélyben forog, mi által égető szükséggé válik a kellő csapatokat, melyek a népfölkelés fogalma alá tartoznak, ideje korán szervezni. Hogy mily aránytalanság uralkodik jelenleg az egyes államok fegyveres ereje között, mutatják a számok, mert mig Németország közel 6 millió fegyverest állíthat ki, Oroszország pedig 10 L /2 milliót, Francziaország 37a milliót, Olaszország 2V2 milliót; addig monarchiánk összesen í millió 200,000 fegyveressel rendelkezik. E számok, azt hiszem, eléggé illustrálják a helyzetet, nem ringatja magát, azt hiszem, senki azon ülusióban,hogy az arány helyreállítására megkívánt fegyvereseket jelenleg fennálló népfölkelési törvényünk értelmében önkéntes beállás és toborzás útján lehessen kiállítani. De ismerve ezen hátrányt, melyben monarchiánk jelenleg van, feltétlen kötelessége a törvényhozásnak arról gondoskodni, hogy a bajon segítsen. Jelen törvényjavaslat intézkedései ezen aránytalanságot kiegyenlíteni és monarchiánk védrendszerét olykép akarja kiegészíteni, hogy jövőben nem kell tartani azon eshetőségektől, hogy háború esetén váratlan csapás érhessen. De bármennyire szükségesnek tartom is ezen intézkedések megtételét, nem helyeselhetném, ha a jelenlegi törvényjavaslat értelmében kiállítandó erők, mint már említeni szerencsés valék, a legvégsőbb szükség esetét kivéve, szolgálatra behivatnának. De ez nem is czélja a törvényjavaslatban foglalt intézkedéseknek, mely a népfölkelés alkalmazását csak azon esetre szorítja, ha nagy háború folytán a kellő csapatok gyors alkalmazása válik feltétlenül szükségessé. Ily értelemben feltétlenül helyeslem a törvényjavaslatban contemplált intézkedéseket. Igaz, hogy ezen törvényjavaslat újabb terheket ró a haza polgáraira, azoktól újabbi véradót követel, de tekintve, hogy ha hazánk, mint említem, nem akarja magát azon veszélynek kitenni, hogy esetleges háború alkalmával saját hibája, azaz a kellő erők hiánya folytán vereséget szenvedjen, tekintve, hogy a mint a bizottsági jelentésben már
