Képviselőházi napló, 1884. XI. kötet • 1886. márczius 30–május 7.

Ülésnapok - 1884-216

22 216. •rszSgos ülés mArerfm 30. 1886. tátik. Ez újítás igazolására két okot találunk a törvényjavaslathoz mellékelt indokolásban. Nevezetesen először azt, mondja a t. ministerelnök ur, hogy a tisztviselőket az alaptalan zaklatások ellen megvédeni annyival inkább szükséges, mert számos eset arra mutat, hogy ily zaklatások előfordulnak. A második ok, a melyet a t. ministerelnök ur említ, az, hogy a birói tisztviselők hasonlóképen meg vannak védve az ilyen kártérítési keresetek ellen. A mi az első indokot illeti, én teljesen méltánylom azt a czélzatot, hogy a tisztviselők alaptalan panaszok és keresetek ellen meg legyenek a kellő formák közt védve; de azt gondolom,hogy azon körülmény, hogy az, ki alaptalan kártérítési keresettel lép fel bárki ellen, magának okoz költségeket, elegendőkép megvédi ugy a tisztviselőt, mint az ország többi polgárait az ily zaklatások és keresetek ellen. Különben óhajtottam volna, hogy a t. ministerelnök ur, midőn azt állítja, hogy számos ily eset fordult elő, statistikai adatokkal lépett volna fel, mert én sem nem hallottam, sem nem olvastam, hogy nagy számmal fordultak volna elő esetek, melyekben a tisztviselők kártérítési keresetekkel zaklattattak. A mi a második indokot illeti, hogy a bírósági tisztviselők hasonlóképen meg vannak védve a kártérítési keresetek ellen, méltóztassék megengedni, de a két helyzet között lényeges a különbség. Először is a birák felett szintén birák ítélnek. Birák állapítják meg azt, hogy van-e kártérítési keresetnek helye, vagy nincs ? Holott a közigazgatási tisztviselők felett közigazgatási tisztviselők ülnek fegyelmi bíróságot, kik pedig sok helyütt pártszempontból indulván ki, az illető panaszos félnek, lehet legjogosabb kívánságát is visszautasíthatják. Ugyanis kikből áll a törvényhatósági életben a fegyelmi bíróság ? Áll a közigazgatási bizottságnak két, a kormány által kinevezett tisztviselő tagjából s még két másik tagjából, a kik választva vannak, de a kik lehetnek tisztviselők is a főispánelnöklete alatt. E szerint a tisztviselői elem minden esetre túlnyomó a fegyelmi bíróságban. Már pedig, a ki tudja, hogy a tisztviselői karban bizonyos kai-szellem szokott kifejlődni, természetesnek fogja találni, hogy aggodalommal nézek azon fegyelmi birói eljárás elé, mely arra lesz hivatva, hogy megállapítsa majd, hogy a sérelmet szenvedett félnek van-e kártérítési keresethez joga vagy nincs? Különösen, ha nem tekintem is, hogy pártszempontok lehetnének mérvadók, már az is elég, ha azt veszem csupán, vájjon azok a tisztviselők, kik a bíróságot alkotják, bizonyosan elnézésre lesznek hajlandók oly tisztviselővel zemben, a ki például nagyszámú családdal van segáldva és a ki, ha a kártérítés rászabatik,meg lehet, vagyonát elveszti. Én annálfogva, t. ház, e megszorítást, ez újítást nemcsak szükségtelennek, hanem egyúttal igazságtalannak, sőt veszélyesnek is tartom. Veszélyesnek annyival inkább, mert lehet, hogy a tisztviselők, bizva abban, hogy a f gyelmi bíróság tagjai, az '6 kartársaik, elnézéssel lesznek irántuk, kevésbé fogják magukat feszélyezve érezni eljárásukban és kevesebb gondot fognak fordítani hivatalos kötelességük teljesítésére, nem igen ügyelve arra, hogy rendelkezéseik által a feleknek jogtalan kárt ne okozzanak. Létezett, t. ház, ily megszorítás Franeziaországban is. A VIII. évi alkotmány ott ugyané megszorítást hozta be és igen jól emlékezem, hogy mennyi panaszra szolgáltatott az okot, mennyi visszaélés követtetett el ama törvény fennállása alatt. S ez arra indította a franczia kormányt, hogy 1870-ben, tudniillik mihelyt szabadon intézkedhetett és a nép érdekében cselekedhetett, a VIII. évi alkotmány e rendelkezését hatályon kívül helyezze és kimondja, hogy a felek ugy polgári mint büntető keresetek indíthatása végett nem kötelesek előbb a fegyelmi birósághoz fordulni. Arra az esetre pedig, midőn az illetékességre nézve a bíróság és a közigazgatási hatóság közt vélemény külömbség merül fel, az előbbi állami tanács helyett 1872 ben az úgynevezett Tribunal des eonflits, összeütközési törvényszék állíttatott fel. Mindezeknél fogva, ismétlem, arra kérem a t. házat, méltóztassék a második bekezdésnek a kettőspont utáni részét e szavaktól: „de a kereset megindíthatására" egész végig kitörültetni. {Helyeslés a szélső baloldalon.) Ábrányi Kornél jegyző (olvassa a módosttványt). Grünwald Béla: T. ház! A legnagyobb készséggel hozzájárulok az Irányi képviselő ur által benyújtott módosítványhoz és magamévá teszem azon indokokat is, melyeket ő annak támogatására felhozott. Nekem azonban e szakaszhoz egy másnemű módosításom van, mely legalább is oly fontos, mint az, a melyet t. képviselőtársam benyújtott. (Halljuk!) Az az elv, mely a 89. §-ba van letéve, hogy a tisztviselő kártérítéssel tartozik, midőn egyeseknek, vagy az államnak jogtalanul vagy illetéktelenül kárt okozott, igen helyes elv, melynek mentül következetesebb keresztülvitelére kell törekedni. (Igás f Ugy van! a bál- és a szélső baloldalon.) Ezen elv azonban a főispánra nincs kiterjesztve. Világos, hogy az 1870: XLII. törvényezikk e tekintetben intézkedést nem tartalmazhatott, mert annak a felfogása a főispánról egészen más volt és e törvény szerint a főispán egészen más állást foglalt el a közigazgatás szervezetében. Tudjuk ugyanis, hogy az 1870: XLII. törvényezikk