Képviselőházi napló, 1884. XI. kötet • 1886. márczius 30–május 7.

Ülésnapok - 1884-228

|50 228. országos filét április 14. I8S6. meny, hogy ily igazi reformra, egy egészen helyes törvénynek megalkotására szükség nincs, mert szerintük, t. ház, ngy áll a dolog, hogy alapelveit tekintve — mint az indokolásban már mondatik is — az a helyes és jó fegyelmi törvény már megvan, sőt sikeresnek is bizonyult s hogy a tiz évi tapasztalat kimutatta, hogy azon aggodalmak, melyek a rendes bíróságnak az önkormányzat keretébe való illesztése iránt felmerültek, alaptalanok voltak. Ha ezt halljuk, t. ház, valósággal azt kellene mondanunk, a mit azon oldalról gyakran mondtak is, hogy Magyarország e tekintetben is igen boldog, {Derültség a szélső baloldalon.) Szerintük nincs egyébre szükségünk, mint holmi kiegészítésekre, egyes tapasztalt hézagok pótlására s még erre is — a közigazgatási bizottság jelentése szerint — csak azért, mert épen időszerű. Valóban meglepő, t. ház, ott találni magunkat, hogy egyszerre mintaszerű fegyelmi törvényünk van és nincs egyéb feladatunk, mint az eddigi foltozó rendszert folytatni, {ügy van! a szélső baloldalon.) Mindamellett azt hiszem, t. ház, hogy ha ezen csudálkozunk is és ha ezt meglepőnek találjuk is, mindenesetre csökkenni fog meglepetésünk, ha tekintjük azt, hogy minő forrásból fakad e dicsének és miként gondolkoznak a helyes és jó fegyelmi eljárás alapelveiről, feladatáról ott, a hol eddigi fegyelmi törvényeinket is ily kitünőeknek, jóknak és helyeseknek találják. íme, itt van egyik elvi alap gyanánt hangoztatva (olvassa) : „Midőn a törvényhozás az 1876. évi VII. törvényczikk megalkotása által a fegyelmi ügyek fölötti bíráskodás jogát a rendes bíróságoktól megvonva, a törvénykezési nehézkes alakiságokhoz kötött eljárás alól a törvényhatósági önkormányzat természetes illetőségi medrébe terelte, nyilván következmények által is helyesnek igazolt feltevésből indult ki, hogy az ügyek gyorsabb lefolyása tetemesen előmozdítandja a fegyelmi eljárás rendeltetésének sikerét, a közszolgálat érdekeinek megóvását". Mielőtt erre tüzetesebben áttérnék, t. ház, ezen itt lefektetett alapelvre meg kell jegyeznem azt, hogy nagyon csudálkozom azon határozott kijelentés fölött, hogy 1876-ban a VII. törvény czikk helyezte át a rendes bíróságtól a közigazgatás keretébe a fegyelmi bíráskodást, mert tudtommal ennél is az a praxis nyilvánult, a mit — sajnos — gyakran látunk, hogy a fegyelmi törvényünk igen sok törvényben, szétszórva jelentkezik. Épen a legfontosabb része ennek, tudniillik, mely azt tartalmazta, hogy ide helyeztetik át, az nem az 1876. évi VII., hanem a VI. törvényczikkben foglaltatik. No, de erre nézve intt a t. előadó ur, hogy ez lényegtelen Hát én megengedem, hogy neki mindegy, hogy melyik törvényben van ez, vagy az, de már kérem, az ellen tiltakozni vagyok kénytelen, t. ház, hogy azt mondhassa valaki itt egész határozottan: hogy azon törvények áltál az önkormányzat keretébe lett illesztve a fegyelmi bíráskodás. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Mi nálunk, t. ház, az önkormányzati keret kiterjesztése már az is, midőn az önkormányzattól hatalmi jogosítványait elveszszük; az önkormányzat keretébe illesztetik a fegyelmi bíráskodás akkor is, midőn a közigazgatási bizottságban mindenféle állami hivatalnokoknak befolyás engedtetik és azon törvényben és az önkormányzat azon közegére, tudniillik a belügyministerre van bizva csaknem egészen a végleges döntés joga. (Élénk helyeslés és tetszés a szélső baloldalon.) Ezt, t. ház, önkormányzati keretbe illesztésnek elnevezni nem lehet. Az az elv, az igenis helyes nézetem szerint is és sok helyen bebizonyította a tapasztalás, de nem tisztán azon oknál fogva, a mely itt van felhozva, hogy ne a rendes bíróságok elé tartozzék a fegyelmi bíráskodás, hanem a közigazgatás keretébe illesztessék be. De, t. ház, ennek egy igen lényeges feltétele van : az a lényeges feltétele, a mire nézve azt mondta a t. előadó ur, hogy kár volna most ebben az irányban megbolygatni a törvényjavaslatot; éspedig ez a lényeges feltétel az, hogy a közigazgatás keretében is legyen bíráskodás, legyen bíróság azon garantiákkal, a melyek szükségesek arra, hogy a részrehajlat] anság, a függetlenség és a törvény uralma a közigazgatás keretében is biztosittass ék. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) A hol e kellékekkel a közigazgatás keretében nem bir a fegyelmi bíráskodás, egymaga a gyorsaság, az alaposság az igazság rovására nemhogy jobbá tenné a fegyelmi eljárást, hanem a legveszélyesebb kezeknek szolgáltatja ki. [Helyeslés a szélső balon.) És épen azért, t. ház, én ebben a tekintetben ezt az alapelvet helyesnek, megállónak el nem ismerem. Igaz ugyan, azt mondja a bizottság jelentésében és mondotta most az előadásában itt az előadó ur is (olvassa) : „Nehogy azonban a fegyelmi vétségek gyorsabb megtorolhatása az alaposság rovására a tárgyi igazság árán eszközöltessék, a törvényhozás egyidejűleg arról is gondoskodott, miszerint a bíráskodás a törvényhatósági önkormányzat azon kiváló közegeire ruháztassék, kik részint társadalmi, részint hivatalos előkelő állásuk és az ezeknél okszerűen feltételezett magasabb fokú képzettség által a megbízhatóságot személyesítik.

e E szerint, t. ház, egyik fői gazságszolgáltatási garantia az, hogy a közigazgatásban az adófelügyelő, a postahivatalnok és távirdafőnök és többen azok, akik ottan bejutottak a közigazgatási \ bizottságba élükön a főispánnal, personificatiói a