Képviselőházi napló, 1884. XI. kötet • 1886. márczius 30–május 7.
Ülésnapok - 1884-228
244 <m. országos ölés április 14. 18&8. Az időben azonban, miként az antisemitismussal, ugy tőzsdeadó-indítványommal is egyedül állottam a képviselőházban. Azóta már a tizenegyedik éve tapossuk a képviselőház parquetjét — már tudniillik azok, a kiket az azóta lezajlott választások ki nem rostáltak közülünk — s ma elégtétellel constatálhatom azt, hogy ma már nem csak az antisemitismussal, hanem börzeadó-indítványommal is nem állok egyedül e házban, hanem velem együtt ma már longus est idem petentium ordo. (Ugy van! a balés szélső báloldal egyes helyein.) Hogy egyébkint a börzeadó behozatalára vonatkozott indítványom ezelőtt 11 évvel nem talált e házban visszhangra, az igen könnyen megmagyarázható volt azon körülményből, hogy a törvényhozási munkáink menetére oly nagy befolyást gyakorló szomszéd nyugati államokban is még csak egyes hírlapi czikkekben, egyes röpiratokban volt pengetve a börzén dó behozatalának szükségessége, a nélkül, hogy nkár Németországban, akár Ausztriában concret javaslatok lettek volna a törvényhozás elé terjesztve. Ma már e tekintetben is lényegesen megváltozott a helyzet, a mennyiben a német birodalomban a múlt évi október hó l-jétől fogva a tőzsdeadó tényleg be ran hozva, Ausztriában pedig jelenleg egy képviselőházi külön bizottság foglalkozik a tőzsdeadó-törvényjavaslat kidolgozásával; s igy most már mi rajtunk magyarokon van a sor, Németország és Ausztria által adott jó példát követni, (ügy van! a bal- és szélső baloldal egyes helyein.) S e tekintetben voltaképen nem az a nevezetes dolog, hogy nyugati szomszédaink napjainkban részint már behozták, részint pedig készülnek behozni a tőzsdeadót s hogy utánuk most mi is készülünk behozni; hanem a nevezetes dolog az, hogy csakis egy év óta öltött a tőzsdeadó behozatalának az ügye concret alakot s hogy nem hozatott az be már évekkel ezelőtt, (ügy van! a bal- és szélső baloldal egyes helyein.) S ha áll ez Németországra és Ausztriára nézve, még inkább áll Magyarországra nézve, mert évi 30—40 milliónyi tényleges deficitünk mellett, az állam senkinek se engedhet adómentességi kiváltságokat akkor, a mikor — a börziánerek kivételével — a társadalom minden többi osztálya majdnem leroskad a különfélébbnél különfélébb közterhek súlya alatt {ügy van! a bal- és szélső baloldal egyes helyein) s akkor, a mikor az ingatlan birtokokra már absolute nem róható több adóteher, mint a mennyi azt már tényleg nyomja. Nem adhat pedig az állam adómentességi kiváltságokat a börziánereknek, az értékpapirkereskedőknek, a kik hozzá még legkönynyebben is fizethetik az adót, mert vagyonukat, nem fáradságos munkával, hanem mások rovására l űzött puszta gpeculatiókkal szerzik s mert a börziánereknek értékpapírokban fekvő vagyonúkba se beruházásokat nem kell tenniök, se nem veri el a jég azt, se nem pusztítja el se szárazság, se vizáradás, se rozsda, se phylloxera. (ügy van! a bál- és szélső báloldal egyes helyein.) S ha már AZ állampapírokra szelvényadót nem vethetünk, legalább az értékpapírok forgalmát vessük adó alá, a mely megadóztatás ellen elviszempontból se lehet absolute semmi kifogást se tenni. Mert a szilárd, börzei műnyelven „fest" kezekben levő értékpapírok birtokosait az értékpapírok adásvevésére vetett illeték nem sújtja, hanem sújtja igenis az értékpapírokkal kereskedő tízéreket, a kik az árfolyamok különbözetére speculálnak és játszanak, (ügy van fa bal- és szélső baloldal egyes helyein.) Már pedig, a mint egyrészről nemzetgazdászati fontos tekintetek igénylik azt, hogy az értékpapírok a belföldön szilárd kezekben megkötve maradjanak, ugy másrészről a termelők érdeke meg azt követeli, hogy terményei minél kevese nb számú közvetítő kezén át jussanak a fogyasztók kezébe; mert minél több közvetítő kezén mennek a termények keresztül, a termelő által kapott ár annál alacsonyabb, a fogyasztó által fizetett ár pedig annál magasabb lesz. (Ügyvan! a baV és szélső báloldal egyes helyein.) A tőzsdeszerííleg adott-vett mezőgazdasági és ipari termékek fölött a közvetítők által kötött ügyletek után fizetendő illetékek pedig azt a jót is fogják eredményezni, hogy a termények lehető rövid úton, lehetőleg kevés számú közbenső adásvevési ügyletek utján fognak a fogyasztók kezébe jutni s ekkép ugy a termelők, mint a fogyasztók is csak nyerni fognak, eltekintve attól, hogy a mezőgazdasági és ipari termékek fölött a tőzsdén űzött differentiális, fictiv ügyletek, a rájuk vetett százalékos, illetve esedékes illeték folytán szintén kevesbedni fogván, ekkép ezen fictiv ügyletek útján a termelők rovására űzött gyakori indokolatlan árlenyomási üzelmek ellenében is hathatós gátul fog szolgálni az ezen fictiv ügyleteket legsúlyosabban érintő börzeadó. (Ugy van! a bal- és szélső baloldal egges helyein.) A börzeadó behozatalát tehát nem csak pénzügyi, hanem nemzetgazdasági fontos tekintetek is egyaránt sürgetőleg követelik. Az értékpapír-forgalomra és a tőzsdeszerfíleg adoít-vett termények és árúk fölött nem a termelők s igy nem a földbirtokosok és nem az iparosok által kötött ügyletekre vetett adó tehát igazságos, helyes és korszerű adónem, a mely a közteherviselés elvéből önként folyik s a melynek behozatalát eddig is — mondjuk ki a való igazságot csakis a mindnagyobb befolyásra vergődött zsidóság hátráltatta. (Ugy van! a bál- és szélső baloldal egyes helyein.) Mert hát, miótn a börzéket, a keres\ kedelmi forgalomnak e góczpontjait, az újkor szel-