Képviselőházi napló, 1884. XI. kötet • 1886. márczius 30–május 7.
Ülésnapok - 1884-227
7. országos ülés április 13, 1886. 2S5 törvényes gyakorlat szerint bejelentette 15 polgár; az eredeti okmány itt van. Erre a polgármester felzetileg azt feleli, hogy a népgyűlés nem tartható meg mindaddig, mig az illetők jót nem állnak arról, hogy rendzavarás nem történik. (Helyeslés a jobboldalon. Felkiáltás a szélső baloldalon: De erre nincs joga!) Ha a képviselő urak megnézik az illető rendeletet, melynek alapján eddig még Magyarországon birtnnk tanácskozni, látni fogják, hogy nincs igazuk. Erre a polgárok . azt mondották, hogy kérvényt akarnak intézni a képviselőházhoz, esetleg ő Felségéhez, kegyelmi úton keresik, ha alkotmányos úton nem érhetik el azon egyetlen óhajtásuk teljesítését, hogy pártatlan vizsgálat tartassék; ez egyedüli óhajtásuk. Ők nem emelnek most vádat senki ellen, csupán csak pártatlan vizsgálatot kérnek. Erre a népgyűlés után a polgármester ukázt menesztett annak elnökéhez, Jakabovics Miklóshoz, melyben szorosan kötelességévé tette, hogy 3 nap alatt adja be a népgyűlés jegyzőkönyvét, minthogy azt a belügyministerhez kell felterjesztem. T. képviselőház ! Politikai pályám nem tegnap óta kezdődik s igen számos népgyűlésen vettem részt (Mozgás a jobboldalon) s nem tudom, hogy minő alapon nyugszik az a követelés, hogy a népgyűlés jegyzőkönyve felterjesztendő. És hogy egy polgármester a maga eszéből erre jöjjön, azt nem is képzelem. A megfejtés itt van a kezemben. Szaplonczay Miklós, Máramarosmegye főjegyzője a polgármesterhez a következő sorokat intézte, átszolgáltatom a ministerelnök urnak megtekintés végett (olvassa): „Tekintetes polgármester ur! A főispán ur megbízása folytán a a népgyűlés jegyzőkönyvét másolatban kérem, hogy az a belügyministeriumhoz fel terjesztethessék". (Felkiáltások a jobboldalon: Helyesen járt el! Ellenmondások a szélső baloldalon s felkiáltások: Hol van rá joga ?) íme itt a legközelebbi magyarázat. De hát t. ház, Máramarosmegyében ma lehet 30 embert szabadságától megfosztani, szolgabirák letartóztatják, elfogadták azokat, kik a folyamodást alá merik irni és az ellen, a ki az ívet köröztette, lázító czímen vizsgálatot indítottak, legalább, a mint én az ügyet ismerem, eképen áll. Hát, t. ház, készült Budapestre 200 emberből álló küldöttség, nincs a terrorismusnak az a neme, a melyet ne kísérlettek volna meg, mig 10 ember, kik a végletekre voltak elszánva (Felkiáltások jobbfélöl: Ah! Ah!) mégis felült a vasútra, hogy itt a képviselőház elnöke szájából hallja meg, hogy Magyarországon a kérvényezési jog épségben fennáll s hogy a folyamodás aláírói semmi büntetendő cselekményt nem követtek el. És végre, t. ház, a t. ministerelnök maga mondja, hogy Hollósy István felvetette a megyegyűlésen azt, hogy az alispáni állás a közbirtokossági elnökséggel incompatibilisnak nyilatkoztassák ki. És a t. ministerelnök maga beismeri, hogy kiadott egy rendeletet, a mely azt tartalmazta, hogy az alispán mondjon le a közbirtokossági elnökségről. T. ház! Nekem is van tudomásom azon rendeletről. Kérdem, azért mondatják le az alispánt, mert lelkiismeretesen és jól kezelte ezen erdőket, mert tisztelte a törvényt ? Hiszen ha ő ezt cselekedte volna, akkor a t. ministerelnök azt az incompatibilitást soha sem mondja ki. De nekem van tudomásom, a t. ministerelnök urnak kész leszek meg is mondani, hogy az erdészi osztályok többé nem akartak felelősséget vállalni azért a fapusztításért, mely ott történt, (Helyeslés a szélső baloldalon) ezért tétetett az alispánság összeférhetetlenné. És még egy jelenségnek a kulcsa ez, t. ház, mert a kassai sajtóbiróság igen sok és igen nevezetes dolgot sütött ki. Mi az oka és hol a megfejtése azon jelenségnek, hogy Máramarosmegyében az utolsó időben a lengyel zsidóság megötvenszeresedett ? Hát t. ház, tekintetbe véve az oláh és orosz népség szegénységét, el lehet-e azt hinni, hogy a zsidóság ott megtalálja hasznát és jövedelmét egyedül a pálinka árulásból és boltjaiból, melyeket tartani szokott? Soha! Egyedüli kulcsa e jelenségnek az, hogy Máramarosban óriási erdőirtások következtek be és a zsidóság egyedül az, mely a fának szállításával, nagy fakereskedéssel üzérkedik és törvénytelen irtás útján nagy hasznot talál. A ministerelnök ur egy árva szóval sem reflectál rá, hogy egy magyar királyi erdészeti hivatalnok az esküdtszék előtt azt mondja, hogy őt a zsidóság az első napon 500 forinttal kívánta megvesztegetni és már a második napon 5000 forintot kínáltak neki. Ez a t. ministerelnök úrra semmi benyomással nincs, hogy az 8 kormányának a tisztviselői mondják, hogy megakarták őt vesztegetni, hogy a törvénytelenséget elpalástolják. T. ház! A t. ministerelnök ur dicséri a főispánt. Nekem a főispánra nézve ma, most, e helyen semmi megjegyzésem nincs. Hogy a t. ministerelnök ur vele meg van elégedve, azt én hiszem, tökéletesen tudom; mert a t. ministerelnök ur soha más embereket nem szokott fontos helyre alkalmazni, mint a kik valósággal képesek és hajlandók a t. ministerelnök ur hatalmi vágyának minden ponton, minden úton-módon érvényt szerezni. (Élénk helyeslés a szélső balon. Ellenmondás a jobboldalon.) A t. ministerelnök ur felhozza azt, hogy az alispán oly ember, ki a vádat nem érdemli meg. Oly jó ember hozzá, a kit nekünk az ellenzéknek a t. ministerelnök ur mint olyant mutogat, ki a 30*
