Képviselőházi napló, 1884. XI. kötet • 1886. márczius 30–május 7.

Ülésnapok - 1884-226

391. oncigM Slés áprilU 13. USS. g |§ felhoz©tt, az volt, hogy a jelen törvényjavaslat nem nyugszik új elveken, hanem ugyanazon alapelveken, melyeken az 1876: VII. törvényczikk, illetőleg a községekről szóló törvény és ennélfogva mintegy felesleges volna, hajói értettem, erre vonatkozólag új elvi vitát indítani. Én azt tartom, t. ház, hogy ha valamely törvény módosítására nézve javaslat terjesztetik elő a házban, akkor nem indulhat soha a ház kötött marsch-routával, (Ugy van! balfelől) nem helyezheti magát arra az álláspontra, hogy azt mondja, ez csak ennek a törvénynek módosítása, most tehát mi azon alap­elveket, melyek az 1876-iki törvényben le voltak rakva, ne vitassuk, ne változtassuk, sőt ellenkező­leg, mihelyt egy törvény módosítása indítványoz­tatik, az én véleményem szerint teljesen jogosul­tak, hogy annak oly szakaszaira nézve is adassék he indítvány vagy módosítvány, melyekre nézve nem terjesztett elő javaslatot a t. kormány. Azt is méltóztatott mondani a t. ministerelnök ur, hogy ha a 258. számú javaslat annak idején általánosságban elvettetnék, megmaradna az eddigi törvény. Meglehet, hogy tévedek, t. ház, de azt hiszem, hogy a consequentia nem egészen ez; mert addig igenis, mig új törvény hozatnék, mindenkit kötelez a régi törvény, de épen azon elveknél fogva, melyek akkor érvényre emelked­nének és a melyekből kitűnnék, hogy a javaslatot helyteleníti a ház: akkor kötelességévé válnék annak, a ki az előterjesztésre hivatva van, egy új és azon elveknek megfelelő törvényjavaslat előteriesztése. (Helyeslés balfelöl.) En, t. ház semmi egyéb ok által nem vezé­reltettem magamat, mint tisztán az által, hogy mi szükséges a közérdek szempontjából ? Helyesnek tartjuk, hogy a fegyelmi eljárás igen fontos kér­dése tüzetes, beható megvitatás tárgyát képezze. 1 tt most külön, új általános tárgyalást inscenirozni a törvényhozás érdekének sem felelne meg; ha az megtörténik egyszer ugyanazon elvekre vonat­kozólag, akkor a részletes tárgyalásnál többé semmi akadály nincs, mert ha elfogadtatnak itt az alapelvek, akkor természetesen azzal ellenkező módosítványok elfogadtatni nem fognak. (Ugy van! balfelől.) Ez tehát még egyszerűsíti, rövidíti a ház tárgyalásait. De én még arra is vagyok bátor hivatkozni, hogy a t. ministerelnök ur 1876-ban a január 24-iki ülésben szintén igy gondolkozott. Akkor is az mondatott, hogy a régi törvényben most igy meg igy van és most erről nem tárgyalunk. Akkor azt méltóztatott mondani: Ne azt nézzük, vájjon módosítja-e, vagy változtatja-e a törvényjavaslat a régi törvényt, hanem azt, hogy jó intézkedéseket javasol-e vagy sem? Én ezt teljesen helyeslem és épen ez alapon igen kérném, ne méltóztassék megakadályozni, hogy ez figyelembe vétessék, a közjónak, köz­érdeknek teszünk szolgálatot, ha ily fontos kérdés* nek kellő alapos megvitatását előmozdítjuk és időt nem csak hogy nem veszítünk, de nézetem szerint valósággal meggazdálkodunk. (Helyeslés. Ugy van! a szélső haloldalon,) Tisza Kálmán ministerelsöi: T. ház! Mindenekelőtt kénytelen vagyok kijelenteni, hogy a t. képviselő ur engem félreértett; mert én azt, hogy joga nem volna elvi vitát előidézni bárkinek, egyáltalában nem mondtam, eszembe sem jutott mondani, csak reá akartam mutatni arra, hogy a eredmény az esetben mi volna, hogy ha egy nagy elvi vita után a 285. számú törvényjavaslat elvet­tetnék. Nem vontam tehát a jogosultságot kétségbe, de nem estem ellentétbe sem azzal, a mit korábban mondottam, hanem kétségbe vontam a czélszertí­séget. Én, t. ház, most is abban a nézetben vagyok, hogy a czélszerűség Tekintetében semmit sem érünk el, ha e fejezetnél a tárgyalást most félbeszakítjuk és elhalasztjuk. De mit gondol a t. képviselő ur, akkor mi volna a tárgyalások sorrendje? Méltóztassék ez iránt nyilatkozni; mert bocsánatot kérek, ne méltóztassék ezt rossz néven venni, az ily termé­szetű határozati javaslatokat czélszerű volna elő­zetesen közölni, hogy módjában volna az ember­nek azt meggondolni és megbeszélni, de az ily meglepetésnél az ember azt sem tudja, hova ezéloz e javaslat (Ugy van! jóbbfelöl) és nincs is az em­bernek módjában, hogy érintkezzék azokkal, a kikkel a teendőket meg szokta beszélni. Méltóz­tassék tehát a t. képviselő ur megmondani azt, hogyan képzeli a további eljárást? (Halljuk!) Györy Elek: Ha a t. ház méltóztatik meg­engedni, én e határozott felszólításra azonnal felelni fogok. Én elismerem és hivatkozom az általam előbb elmondottakra, hogy én sem értettem máskép a t. ministerelnök urnak nyilatkozatát, mint hogy nem tartja helyesnek, czélszerú'nek és megfelelő­nek, hogy a tárgyalás az általam javasolt módon történjék, mert hiszen ez czélszerűségi kérdés. Azt is elismerem, hogy kellemes lett volna reám nézve, ha azon helyzetben lettem volna, hogy a t. ministerelnök úrral határozati javaslatomat előre közölhettem volna; elismerem, hogy ez helyesebb is lett volna. De mégis kénytelen vagyok meg­mondani, hogy ha ezt előre megtettem volna is, én csakugyan nem gondolhattam volna arra, hogy más véleményben legyünk ezen minden pártszem­pontot egészen kivülhagyó javaslatra nézve, mint hogy az mint czélszerűségi kérdés a t. minister­elnök ur beleegyezésével találkozik. Határozottan kijelentem, hogy meglepetési czélom sem nekem, sem azont. barátaimnak, akik a javaslatot aláirtak, nem volt. Épen azért kötelességem kijelenteni most is, hogy én csak ugy képzelem a dolgot, a mint az a határozati javaslatomban foglaltatik,

Next

/
Thumbnails
Contents