Képviselőházi napló, 1884. XI. kötet • 1886. márczius 30–május 7.

Ülésnapok - 1884-225

225. országos ülés április 10. 1886. 207 reám vonatkozó szavaira, melyek következtében — ugy hiszem — személyes kérdés czímén szólal­hatok fel. (Halljuk!) Egyáltalában nem helytelenítettem a t. kép­viselő nr azon kifogását, melynél fogva azt monda, hogy vannak helyek, a hol 50 krajczáros bélyeget követelnek a választóktól a bizonylat számára. Ellenkezőleg megütközésemet fejeztem ki e felett; (Helyeslés) e nyilatkozatom nélkül ugy látszanék, mintha a felhozott körülményt helyeseltem volna. E félreértést tűrni nem kívánván, szólaltam fel. (Élénk helyeslés.) Horánszky Nándor: T. ház! Ennek folytán önként elesik a félreértésen alapuló nyilatkoza­tom, melyet t. képviselőtársammal szemben tettem és a melyet épen azért szívesen visszavonok. (He­lyeslés.) Elnök: Közöltetni fog a belügyminister úrral. Enyedi Lukács: T. ház! A romániai szer­ződés tárgyában a múlt héten a t. kereskedelmi minister úrhoz intézett interpellatióra megadott válasz indít arra, hogy a ház ezen oldaláról is ugyanezen tárgyban ismét a t. kereskedelmi minis­ter úrhoz kérdést intézzek. A válasz azon részével ugyan teljesen egyetértek, mikor a minister ur azt mondja, hogy a tárgyalás folyama alatt praeeise választ adni bajos, mert a tányek, a melyek egyik napról a másikra változnak, a választ túlszárnyal­hatják. De másfelől meg azt hiszem, hogy azon főelvek, a melyek alapján a szerződéses viszony Romániával rendezendő, nem lehetnek titkosak és titoktartás tárgyai. Igen természetes, hogy a minis­ter ur nem fogja elmondhatni, hogy egyik-másik vámtételt milyen magasra szabja és mennyire szán­dékozik lemenni az alkudozások folyamában, de mikor azt kéli elfogadni, hogy a t. minister ur által tisztán Magyarország érdekében követendő keres­kedelmi politikai elvei a tényleges helyzetből foly­nak, azok alkudozás tárgyát egyáltalán nem képez­hetik. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Azt hiszem, hogy ezekre nézve a t. minister ur a házat teljesen tájékozhatja és az érdekelt köröket teljesen meg­nyugtathatja a nélkül, hogy fontos állásából eredő hivatalos kötelességeivel összeütközésbe jönne. (Helyeslés a szélső haloldalon.) Hogy ezen körülmény fenforog, az kitűnik leginkább abból, hogy Romániában a titoktartást épen nem vették oly szigorúan, mint nálunk. Ott egész nyíltan hirdetik mindenütt, hogy Ausztria­Magyarországgal a szerződés megkötésére vonat­kozó tárgyalások megindításának előfeltétele az és addig még megbízottat sem küldenek Bécsbe, mig biztosítva nem lesznek, hogy a létrehozandó szerződésben Romániának szarvasmarha-kivitele biztosítva, illetőleg az általa sérelmesnek tartott intézkedések megszüntetve nem lesznek. És hogy ez a kijelentés tényleg megtörtént, kitetszik abból, hogy a kereskedelmi minister ur egyetértve az osztrák kereskedelmi ministerrel oly intézkedése­ket tett, melyek az eddig akadályozva volt román szarvasmarha-behozatalt jövőre közvetlenül lehe­tővé teszik. De, t. ház, az, hogy a t. minister ur annyira tartózkodó volt válaszában és annyira óvakodott attól, hogy legcsekélyebb mértékben is szint vall­jon azon irányra nézve, melyet a t. kormány a szerződés-kötési tárgyalásoknál követni fog, mél­tán aggodalmakat kelthet bennünk arra nézve, hogy a szerződés, ha létrejön, reánk minő hatású lesz. Ebbeli Eiggodalmainkat több körülmény támo­gatja. Ilyen az, hogy a bécsi érdekelt nagyiparos körök már most is a legnagyobb agitatiot fejtik ki saját kormányukkal szemben és pressionálni akar­ják azt, hogy a magyar kormány vegye rá, hogy a szerződésnél az osztrák iparczikkeknek nyúj­tandó vámkedvezményekért feláldoztassanak a magyar mezőgazdaság előnyei, tudniillik az tör­ténjék, hogy ha vámengedményeket tesznek az osztrák iparczikkek behozatalára, Magyarország viszont nyissa meg sorompóit a romániai szarvas­marha- és sertés behozatalnak és egyáltalában mind­azon czikkeknek, a melyek a magyar mezőgazda­ságnak lényeges hátrányt okoznak. Félő tehát, hogy bekövetkezik az, hogy a mikor Ausztria­Magyarország szemben fog állani Romániával, Ausztria, Románia érdekeit karolja fel velünk szemben. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Hogy ez, t. ház, mennyire valószínű és lehet­séges, kiviláglik abból, hogy márczius 20 án egy elsőrendű bécsi lapban tárgyaltatván a Romániával való szerződési viszony, az a czikk, melyben az mondatott, hogy Ausztria-Magyarország valóban igazságtalanul, helytelenül járt el Romániával szemben, midőn a szarvasmarha-behozatal ellen védekezett, az a czikk Romániában szerte colpor­táltatott, a parlamentben is felemlittetett és hatá­rozottan constatáltatott, hogy Magyarország vissza­élt szerződéses jogaival. Én pedig meg vagyok győződve, hogy a minister nr nem tett egyebet, mint a mennyire a nemzetközi állategészségügyi conventio utalta és kötelezte. (Helyeslés a szélső "baloldalún.) De aggodalmam van a szerződés esélyeire nézve más okoknál fogva, tudniillik azon tapasz­talatok alapján is, melyeket az lb76-ban meg­kötött szerződéssel tettünk. Azon szerződés meg­kötésénél, mikor a minister ur még nem volt hivata­lában, tehát nem is felelőse szerződésért, a magyar ipar érdekei teljesen alárendeltettek más szem­pontoknak, a nélkül azonban, hogy a magyar mezőgazdaság érdekei megóvattak volna, (ügy van! a szélső "baloldalon.) Hogy, t. ház, ez nem puszta állítás, azt be fogom bizonyítani egy flagrans bizonylattal, tudni-

Next

/
Thumbnails
Contents