Képviselőházi napló, 1884. XI. kötet • 1886. márczius 30–május 7.

Ülésnapok - 1884-225

192 S2S< •r*mágm né* iprllit 10. ÍSS6. T. képviselőház! Azt hiszem, bárha röviden sikerült ezekben kimutatnom azt, hogy a jelenleg tervezett kinevezési rendszerrel, a kijelölési jog a rendőrkapitányságra nézve összefér és ezen kijelölési jogot az illető tisztújító-szék elnöke vezetése alatt a képviselő-testület szabadon gyakorolhatná, igen természetes, az !883. évi I. és az 1868. évi XLIV. törvényczikk határozmányaira tekintettel, hogy csak képes, megbízható és minden tekintetben elfogadható pályázók juttathassanak akijelöltek sorába, mig ellenben a többiekre nézve azon módosítvány, a melyet Grünwald Béla képviselőtársam beterjesztett, minden irányban megfeleljen a szükségletnek. Mindezekre tekintettel, t. képviselőház, bátor vagyok Grünwald Béla képviselőtársam módosítványához annak elfogadása esetére a következő almódosítványt beterjeszteni (olvatsa): „Ezen szakasz 6. bekezdése után következő új bekezdés teendő: „A rendőrkapitányi állásra nézve a kijelölési jogot a tisztújító-szék elnökének vezetése alatt a képviselőtestület az 1883. évi I. és 1868: XLIV. törvényczikk határozmányaira tekintettel gyakorolja és egy állomásra legalább három pályázót jelöl ki, feltéve, hogy ennél kevesebb alkalmas egyén nem jelentkezett, mely kijelölés eredménye az elnök által a főispánnak kinevezés végett beterjesztendő". Ajánlom elfogadásra. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Elnök: Fel fog olvastatni a módosítvány. Ábrányi Kornél jegyző (olvassa). Orbán Balázs: T. ház! (Halljuk!) Ezen77. szakasznál jutottunk el e törvényjavaslat legfőbb botránykövéhez, eljütöttünk azon álnok csapdához, mely egyszerre aka,rja elnyelni a községek önkormányzatát, mely az eddigi szabad választás helyébe itt is az álczázott kinevezést akarja életbe léptetni. (Igaz! a szélső baloldalon.) Ez okon bár mennyire ki legyen merülve is a t. ház becses figyelme, még sem tudom felmenteni magamat azon kötelességtől, hogy rövid ellenvetéseimet e szakaszra meg ne tegyem. Mi, t. ház, az 1871: XVIII. törvényczikkért sem lelkesedtünk, már abban is merényletet láttunk a községi önkormányzat ellen, a mi szabad szellemű alkotmányunk talpkövét s szabadságunknak, a nemzet legalsó rétegeibe is leható erős gyökszálhálózatát képezé ; de ama törvény valódi ártatlan szentelt viz volt ehhez képest, ez valódi választóvíz és marólúg, mely mindent összeéget. Az 1871 : XVIII. törvényczikk 78. szakasza szerint a kijelölés jogát a képviselő-testület gyakorolta korlátlanul minden megszorítás nélkül, sőt a választásoknak még az a latitude is megadatott, hogy minden állomásra kötelezővé tette a hármas kijelölést. A választási elnök csakis a képviselőtestület jelölésének kijelentésére volt utalva. A j jelen törvényjavaslat 77. szakasza szerint kis- és nagyközségekben bírót, jegyzőt, körjegyzőt, községi és körorvost a tisztújító-szék elnöke, rendezett tanácsú varosokban tanácsot és főkapitányt az alispán vagy helyettese jelöli ki, nem is hármat — mint korábban — hanem csak egyet s a képviselő-testület kijelölési joga csakis az alantas közegekre, hogy ugy mondjam, szolgaszemélyzetre szorittatik s még a képviselő-testület ezen jelöltjeit is kizárhatja a választásból a választási elnök, ha azokat erkölcsi vagy hazafiúi szempontból kifogásolthatónak véli, vagyis ha „son bon plaisir" ugy hozza magával. De hát ez nem egyéb, mint kinevezés m optima forma, ez nem egyéb, mint a községek választási jogának confiscatiója, a községi önkormányzatnak teljes megsemmisítése. Itt ki van mondva, azaz nincsen kimondva, hanem brevimanu foganatosítva van az, a mit a múlt napokban Horváth Gyula barátom óhajtásként fejezett ki, hogy a községi és körjegyzők a kormány által neveztessenek ki; mert hát nem fogja ugyan egyenesen kinevezni a minister, hanem kinevezteti közvetve a szolgabíró által, a ki a községi tisztujításokat vezetni szokta s a ki majd csak olyat fog jelölni, a kit a kormány czéljaira, a korteskedésre legalkalmasabbnak ítélend. Szóval, ezután jegyzőink, elöljáróink, városi tanácsaink, rendőrkapitányaink, községi és körorvosaink nem választatni, hanem egyszerűen kineveztetni fognak, a mi által a függés és szánalmas alárendeltség helyzetébe hozatnak s végzetszertíleg besodortatnak a centrfdisatio taposómalmába. Eddig városi, sőt még községi elöljáróságaink is tanújeleit adták itt-ott a polgári erényeknek, a hazafias önzetlenségnek és a függetlenségnek; előfordult például az én kerületemben is az a magasztos és szivemelő jelenet, hogy a midőn a főispán egyik mezőváros elöljáróságát maga elé rendelvén, a kormányjelölt melletti működésre felszólította, az egyszerű földmívestosztályból való főbíró elölj árótársai nevében kijelentette, hogy ők mindnyájan ellenzéki érzelműek s ha a főispán a világ minden uralkodójának hatalmát és szuronyát és a világ minden bankárjának pénzét oda hozná is: őket sem megfélemlíteni, sem megvesztegetni nem tudná. (Felkiáltások: Hol történt?) Berettyó-Újfaluban. A fenkölt lelkek ily nyilatkozatát, a polgári önérzetnek ily classicus nyilvánulását a ministerelnök ur nem tűri, azt elfojtani| igyekszik, mert a mig a romlatlan lelkű előljárok igy éreznek : addig hatalmát és egyeduralmát teljesen biztosítottnak nem tartja. Azért kellett e szakasznak a törvényjavaslatba bejönnie, mert ő oly elöljárókat akar, a kik nem éreznek, hanem engedelmeskednek; ezért lépteti a községekben is a választás helyébe a kinevezést, ezért kellett az előző törvényben a fő-