Képviselőházi napló, 1884. XI. kötet • 1886. márczius 30–május 7.

Ülésnapok - 1884-224

133 22*' országos üiés április S. Í8S6. és ellentétbe helyezkedik az 1871: XVIII. törvényczikk helyes és liberális intézkedéseivel az által, hogy azt mondj a, hogy a kis- és nagyközségekben a birói állásra, tehát a község fejére nézve a kijelölő hatóság kizárólag és egyedül a főszolgabíró és hogy a rendezett tanácsú városokr a nézve már más módozatot állapít meg. Ott tudniillik különbs g nélkül a községi elöljáróság minden tagjára nézve az öt tagból álló kijelölő választmány teljesiti a kijelölést, de ugyanazon elvek szerint, melyeket már a köz törvényhatósági törvényjavaslatban találunk megvalósítva, tudniillik, hogy a tisztújítást vezető elnök maga mellé két egyént nevez ki, a közönség is két egyént választ és igy az elnök a többséggel rendelkezik. Ennek a fietiónak segélyével képes azután azt a reális eredményt elérni, hogy kizárja azokat a községi elöljáróságból, a kik neki nem kellemesek. így tehát az eredmény ugy kis- és nagyközségekben, miut rendezett tanácsú városokban, habár külsőleg a kijelölés módozatai különbözők, minden esetre az lesz, hogy a községi elöljáróság választása szabadon, a közönség bizalma és óhajtása értelmében meg nem történhetik. Vagy talán helytelenül fejeztem ki magam, megtörténhetik azon esetben, ha az elnök enged a közhangulat nyomásának ; de ha engedni nem akar, meg van annak a lehetősége adva, hogy a kijelölő választmány elnöke oly elöljárókat erőszakolhat a községre, kiknek ott nincs pártja, kit tehát oda bizalom nem köt. T. ház! Igen nagy anomáliának tartom a községek életében, ha az elöljáróság nincs harmóniában a községgel. Ha valahol szükséges a harmónia, a békés összhangzatos együttműködés, ugy bizonyára a községben szükséges. Az egész culturalis haladás, melyet egy város el akar érni, csakis a végrehajtó közegeknek harmonicus, az egész község intentióinak megfelelő működése által érhető el. Hol e harmónia hiányzik, hol az elöljáróság a község bizalmát nem birja, ott egészséges, erőteljes haladás a község életében teljesen lehetetlen. Én, t. ház, észrevettem, hogy a kinevezés elve némely helyütt túlzó alakban érvényesül. Torontálmegye fölterjesztésében például annak nyomát találtam, hogy e megye még a községi elöljárókat is ki akarja neveztetni. Lehetetlen megtagadni e felfogástól is a tisztaságot és annak logicus voltát. Én ugyan részemről helytelennek tartom, mert én a községekben a választást óhajtom fentartatni és nem csupán azért, mert az talán a kormány intentióival ellenkezik, hanem mert erős meggyőződésem szerint ^csakis ez felel meg a községek természetének. És ez némileg Mocsáry t. képviselőtársamnak is szól, a ki múltkori beszedj ében nem ugyan szemrehányáskép említette — a mennyiben ugy fogta fel a dolgot, hogy az én felfogásom közeledés az övéhez — hanem mintegy örömmel constatálta, hogy én ez esetben a saját álláspontomtól, tudniillik a kinevezés elvétői eltávoztam és hozzá közeledtem. Hát ez bizonyos tekintetben igaz, de bizonyos tekintetben nem igaz. Mert én egy és ugyanazon elvnek minden körülmények közt való alkalmazását helyesnek nem tartom és az ő álláspontjában ép az a hiba, hogy ő a választást oly helyen kivánja, a hol azzal üdvös eredményeket elérni nem lehet. Én pedig a kinevezést kivánom oly helyen, hol csakis kizárólag kinevezéssel lehet üdvös eredményeket elérni ; de azután ott, a hol látom, hogy vannak bizonyos körök, hol csakis választás útján lehet üdvös eredményeket elérni, csupán azért, mert a kinevezés elvének vagyok híve, nem utasítom el magamtól a választás szükségét és azok sorába állok, a kik a leghatározottabban követelik a tisztviselők, vagy az elöljárók választását azon körben, hol az a viszonyok lényegének megfelel, {Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) T. ház, én értem azon felfogást, mely azt kivánja, hogy a községeknek a községi elöljárókra nézve a legszabadabb választás garantiái megadassanak, de teljesen érthetetlen rám nézve az, a mi a törvényjavaslatnak 77. §-ában foglaltatik, mert az egyrészt ugyan elismerése a választás elvének a községekben, de másrészt azt hiszem, hogy egész egyenesen minden további fejtegetés nélkül ki lehet jelenteni azt, hogy a 77. §. ezen elvnek egyenes kijátszása. (Igazi Ugy van! a szélső baloldalon.) Én, t. ház, ezen szakasznak az őszinteség hiányát vetem szemére; én oly intézkedéshez, mely nem őszinte, mely azon jogot, melyet én egy bizonyos körben szükségesnek, az intézkedés egyik lényeges alkotórészének tartok, kijátsza, részemről nem járulhatok. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Ennélfogva méltóztassék megengedni, hogy egy módosítást nyújtsak be, mely már most a 67. §. három első bekezdésére vonatkozik és melynek czélja az, hogy először biztosittassék a községnek a szabad választás, másrészről pedig pótoltassák azon hiány, mely az 1871: XVIII. törvényczikk megfelelő szakaszában meg volt, tudniillik mely nem gondoskodott a kijelölés módozatának megállapításáról. (Helyeslés a baloldalon.) Módosítványom tehát igy hangzik: „a szakasz három első bekezdése helyett tétessék: Minden városi és községi elöljárói állomásnál kijelölésnek van helye. A kijelölés jogát a képviselő-testület gyakorolja. Kis- és nagyközségekben és rendezett tanácsú városokban a rendőrkapitányi állás kivételével az összes elöljáróságra nézve a külön minősítvényhez kötött állomások tekintetében az 1883.