Képviselőházi napló, 1884. XI. kötet • 1886. márczius 30–május 7.
Ülésnapok - 1884-216
12 216, országos ülés márczins 30. 1886. a követ élményeknek és sehol összeütközésre nem vezetett. Minden eshetőséget egy törvény keretébe felvenni különben sem lehet és ok nélkül szaporítani a paragraphusok számát, vagy hosszítani az egyes paragraphusok szövegét nem tartom ezélszerfínek. (Ugy van ! jobbfelöl.} Egyre vagyok bátor figyelmeztetni az igen t. előttem szólott képviselő urat. O azt mondja: hiszen alkalma van a főispánnak azt az embert, a ki az illető hivatalra nem való, a kiről tudja, hogy a közszolgálat érdeke kívánja, hogy ne jöjjön a jövő tisztüjításkor candidatio alá, vagy rendbüntetéssel sújtani, vagy fegyelmi vizsgálat alá vonni; mert ha nem arra való, kaphat könnyen rá indokot. De kérdem, vájjon helyes eljárás volna-e, a főispánt arra kényszeríteni, hogy túlszigort alkalmazzon, esak azért, hogy megmenthesse a vármegyét egy nem képes tisztviselőtől ? (Igaz! Igás ! jóbbfdől.) Nézetem szerint csakugyan humánusabb mód az, ha azt mondja a főispán: Ez az ember nem arra való, de nem követett el semmit, a miért megbélyegezzük. A vármegyét azonban meg kell menteni attól, hogy a meg nem felelő tisztviselő ismét esetleg 6 évig a közigazgatás nyakán legyen ; és igy egyszerűen hagyjuk ki a candidátióból (Helyeslés jobbfelöl.) Ez az eljárás az illető tisztviselőre nézve nem megbélyegző, holott a másik egy bizonyos fokig az. (Ugy van! jobbfelől.) A t. képviselő nr maga mondja, hogy a főispán, ha ki akarja hagyni, utoljára is fog találni módot, hogy előálljon oly valamely kifogással, a mely kizárja a meg nem felelő tisztviselőt a candidatióból. De ez kerülő út volna és én sokkal helyesebbnek tartom, ha a tárgyalás alatt lévő szakasz intézkedése ugy, a mint azaz 1870 : XLIL törvényczikkből átvétetett, itt meghagyatik. (Helyeslés 'jobbfelöl.) A mi végül az igen t. képviselő urnak a canditationális bizottság mily időtartaura való megalakítására vonatkozó „almódosítást illeti, miután ez a jelenlegi gyakorlatnak is megfelel, az ellen nekem elvi kifogásom nincsen. (Helyeslés.) Megvallom azonban, hogy épenséggel feleslegesnek tartom, mert hisz az eljárás most is tényleg az, anélkül, hogy az a törvénybe ki volna mondva. E módosítástól eltekintve, kérem a t. házat, méltóztassék a szakasz szövegét változatlanul fentartani. {Helyeslés a jobboldalon.) B. Lipthay Béla: T. képviselőház! Szav.iim félreértése miatt kell, hogy néhány szót szóljak és kérem a t. házat, méltóztassék megengedni, hogy nyilatkozzam. (Halljuk!) Nevezetesen az igen t. előttem szólott képviselő ur által kétszer hangsúlyoztatott az, mintha azt mondtam volna, hogy ha a főispán menekülni akar az illetőtől, megvexálhatja őt stb. s [ igy menekülhet meg és hogy én erre mutattam volna, mint eszközre. Nem ezt mondtam, hanem azt, hogy miután neki kellő eszközei vannak arra, hogy az ellenőrzést hatályosan gyakorolhassa, ennek következtében ez eljárás által is megmentheti a megyét a vétkes, hibás tisztviselőtől s ha a tisztviselő nem alkalmas, van eszköze, de nem vexatorius, hanem a közigazgatás érdekében gyakorlandó és érvényesítendő hatalma. (Helyeslés halfelöl.) Gr. Apponyi Albert: T. képviselőház! (Halljuk!) Az kétséget nem szenved, hogy a candidationalis jog, illetőleg azon túlsúly, a meiylyel a főispáni hatalom annak gyakorlására befoly, a dolog természete szerint némileg discretionalis és akárhogy irjuk azt körül, ezen discretionalis természetét teljesen el nem veszti. Az ilyen jogok helyes gyakorlásának garantiája szerintem a közszellemnek egészséges voltában fekszik, bizonyos elveknek oly erkölcsi erejében, hogy ilyen jogokkal való helytelen, a valódi ratiót képező czéloktól eltérő személyes animositás, vagy pártszempontból való visszaélés lehetetlenné tétetik. És hogy ha hazánkban jelenleg egyáltalában és különösen a kormányzati praxisban egy ilyen erőteljes közszellem erkölcsi hatályának nyomait látnám, akkor feleslegeseknek tartanám mindazon módosítványokat, melyek tényleges intézményes gátakat akarnak a visszaélés ellen létesíteni. De bocsánatot kérek, t. képviselőház, sajnos, ilyen erőteljes erkölcsi gátak létezését, vagy legalább azoknak minden esetben valósított hatályosságát az utolsó évek tanúsága szerint tagadnunk kell. (Ugy van! bálfélöl.) Tisza Lajos gróf igen ^képviselő ur hivatkozott arra, hogy ő nem ismerhet főispánt, ki magát a megyében uralkodó közszellemmel ellentétbe helyezze és érdemes, kifogástalan tisztviselőket a candidatióból, akár egyéni, akár pártszempontból kihagyhasson. Bocsánatot kérek t. képviselőtársamtól, én pedig ismerek főispánt, a ki ezt tette. (Ugy van! bal felől.) A ház előtt meg is fordult az az eset. Miután a t. képviselő ur, ugy látszik, elfelejtette, bátor leszek azt újból emlékezetébe visszahozni. (Halljuk! balfelöl.) Az utolsóelőtti tisztujításnál megtörtént Árvamegyében, hogy három teljesen kifogástalan, sőt jó szolgabíró, kik a nélkül, hogy a legkisebb panaszra okot szolgáltattak volna, szolgálták a megyét éveken keresztül, a candidatióból kihagyattak azért, mert abból a czélból, hogy a megye választó-kerületei a kormánypártnak megnyeressenek, kormánypárti tisztikart kellett minden áron létesíteni. Egyéb kifogás ezen tisztviselők ellen, mint az, hogy a kormánypárthoz nem tartoztak, nem lehetett és mégis kihagyattak a candidatióból. Ez oly tény, a melyet én tudok. Hogy vannak-e más tények, | melyekről nekem tudomásom nincs, (Felkiáltások
