Képviselőházi napló, 1884. XI. kötet • 1886. márczius 30–május 7.
Ülésnapok - 1884-222
142 222. orszfigos ülés április 7. 1886. fényt vető ügyben leszek bátor az igen tisztelt ministerelnök urat, mint belügyniinistert interpellálni. Ez a szomorú — s nagymérvű terjedésénél fogva a magyar államra nézve, ugy nemzetgazdá szati, mint politikai szempontból nagy mértékben veszélyes üzelem — azon emberrel való kereskedés, melyet a nép kivándorlásra való csábításával követnek el. T. ház! Bár interpellátiómat lehető röviden akarom indokolni, mégis a tárgy nagy fontosságánál fogva kötelességemnek tartom a kérdést olyan oldaláról is megvilágítani, melyről még hírlapok is mindez ideig hallgattak. Mielőtt azonban ezen veszedelmes szédelgés tárgyilagos elmondásához kezdenék, bátor vagyok a t házhoz egy kéréssel járulni; tudniillik arra kérem a t. házat, hogy bár ezen bűnös szédelgésnél is, mint minden mereantilisticns bűnnél a fő tényezők s annak elkövetői a legnagyobb részben zsidók, ne méltóztassék interpellátiómat antisemitáskodásnak venni s kiváltképen ne méltóztassék azt philosemiticus szempontból megítélni; merthogy ezt a bűnt is legnagyobb részben zsidók követik el, még ha köztudomású nem volt is eléggé, igazolná azon körülmény, hogy ez a baj is azon vonalon terjed, melyet a zsidó invázió követett, tudniillik Sáros, Zemplén, Ung, Szabolcs, Bereg és Ugocsa megyékben, a hol a népet az invázió teljesen kifosztván, azt minden kalandos vállalatra mintegy előkészítette, már pedig erről sem én, sem az antisemitapárt nem tehet és én különben is itt csak a szomorú valót beszélem el. Ezen bajra, t. ház, már egy korábbi beszédemben is rámutattam, midőn elmondtam, hogy a néptől miként harácsolják el a zsidók kis ingatlanaikat s megjegyeztem, hogy ezzel még koránt sincs vége, mert ekkor jön egy másik zsidó, a ki, hogy a szegény embert, a végromlásnál még netalán megmentett filléreitől is kifoszthassa vagy ha épen semmije sem marad, legalább a személyén nyerészkedhessen, rábeszéli azt, arany hegyet ígérve, a kivándorlásra. A t. kormánypárt akkor e felett igen kedélyesen mosolygott. Ámde még akkor ezen baj leginkább csak hazánk felső megyéire s tótajkú lakosságára szorítkozott, mig ma már Szabok-, Bereg s Ugocsa megyékre is kiterjesztette átkos tevékenységét. Azonban, t. ház, a mely államokat ez a bevándorló fajzat elözönlött, még mindenikbe behurczolta magával az anyagi és erkölcsi felbomlás állam ölő kovászát. De mindazon bűnös üzelmek között, melyeket elkövetett, azt hiszem, hogy a legveszélyesebb s az államra nézve legkártékonyabb hatású ez az emberkereskedés, melyet a népnek a kivándorlásra való csábításával olyan nagyban és szemérmetlenül űznek, mert ő előttük nincsen semmi szent, melyet lábbal ne tipornának, ha a mellett nyereségre van kilátásuk. T. ház ! Hogy ezen bűnös műveleteik, közgazdaságilag mennyire veszélyesek az államra, azt a hírlapok már annyira megbeszélték s megvilágították, hogy azzal bővebben foglalkozni s azt itt a t. házban is ismételni teljesen fölöslegesnek tartom, hanem e helyett bátor leszek a t. ház figyelmét egy ebből származó nagyon komoly politikai veszélyre felhívni. Ugyanis ezen kivándorlottak közül már sokan hazajöttek és még többen haza fognak jönni, de, fájdalom, kénytelen vagyok azt mondani, hogy bár inkább ott maradtak volna, mert ezek annyira teleszedték magukat oda künn socialcommunisticus eivekkel, hogy hazajőve, ezen tanokkal, maguk körül e^ész vidékeket megmételyeznek. Na hát, t. ház, nekünk még csak ez hiányzott; intelligens proletáraink a gentry kifosztásával, a keresztény ügyvédeknek s orvosoknak a zsidók által a gyakorlat teréről való leszorításával s néhány ezer bírósági napidíjasnak sovány kenyerétől megfosztásával már a nélkül is nagyon el vannak szaporodva. De köznépünk még az ilyen egézségtelen politikai szédelgéstől ez ideig meg volt őrizve s most már ez is ki van téve ezen veszedelmes tanok által a megmételyeztetésnek. Miután pedig nem szeretném — s azt hiszem, a t. házban senki sem szeretné — hogy a bellum nihil contra habentes, nálunk is kitörjön, egyrészt ugy is mint szabolcsmegyei birtokos, de legfőképen, mert azon kerület, melyet képviselni szerencsém van, épen azon megye tőszomszédjában esik s igy a veszély ahhoz is közeledik. Kötelességemnek^ tartottam Szabolcsmegye alispánját megkérni, hogy engem ezen ügy miben létéről informálni lenne szives. Az alispán ur a legnagyobb készséggel felmutatott minden intézkedést, melyet ezen tárgyban igen méltánylandó gyorsasággal meg is tett és melyeknek összegezését bátor leszek a t. ház engedelmével felolvasni. (Halljuk!) „Az „Egyetértés" márczius 19 iki számában megjelent rövid hír folytán márczius 16-án 2964. szám alatt a járási szolgabiró szigorú vizsgálat és haladéktalan jelentéstételre utasíttatott Midőn az „Egyetértés" vezérczikke megjelent, a szolgabíró táviratilag hivatott fel jelentéstételre, mely jelentése április 3-án be h terjesztetett, a melyből kitűnik, hogy a nép a kivándorlásra igenis csábittatik és már többen be is iratkoztak; de beiratkoztak Zemplénmegyében. E végett az alispán Zemplénmegye hatóságát levélben meg is kereste és szintén sürgős intézkedésre hivta fel*. Van ugyan, t. ház, egy törvény mely ezen,
