Képviselőházi napló, 1884. XI. kötet • 1886. márczius 30–május 7.
Ülésnapok - 1884-216
6 216. országos ülés márczins 30. 1886. arról nem tehetjük fel, hogy államellenes legyen. T. ház, kétséget nem szenved, hogy ezen határozat éle tisztán kizárólagosan a vegyes ajkú megyék, a nemzetiségek ellen van irányozva. Nincs kimondva világosan, de, t. ház, ha őszinték akarunk lenni, ezt tagadni a házban senki sem fogja. Hiszen meglehetősen borzadalmas dolog is volna, ha Magyarországnak 8—10 megyéjében nemzetiségi alispán választatnék meg. És e szerint van egy bizonyos hajlandóság, hogy a létező szakasz még az ellenzék részéről is erősen ne támadtassék meg. Ebben pedig vanegy nagy igazságtalanság,egynagy egyenlőtlenség. Azt az egyenjogúsítást, a melyet találunk a törvényben, a mely megvan papíron, a gyakorlat más alkalommal is, de különösen itt érvényteleníti. Joggal kívánják a hazának nem magyar ajkú polgáraitól, hogy ne csak hű és odaadó polgárai legyenek a hazának, hanem lelkesüljenek is a magyar állameszméért. T. ház! Hogyan lehet ezt jogosan követelni, hogy ha a törvény maga előre is ilyen bizalmatlansági szavazatot ad nekik. Az igen t. ministerein ők ur ugyan, midőn hasonló értelemben nyilatkozott nemrég Trucia Péter t. képviselő ur, kinyilatkoztatta, hogy ezen feltevés nem áll, hogy ha államellenes törekvésekről vagy pláne agitatióról van szó, ennek megtorlása irányul mindenki ellen és hogy ha a nemzetiségek magukra veszik, akkor a t. ministerelnök ur nem tehet róla, megérdemlik, hogy olyanoknak tekintessenek. Hát, t. ház, ez szavakkai való játszás. A sajtó, egész politikai életünk, e háznak számos nyilatkozata mutatja, hogy a dolog valóban ugy van, a mint mondtam. És a mi különösen a megyei választásokat illeti, nem új dolog, a gyakorlat mutatja, hogy ott a legszerényebb, a legjogosabb nemzetiségi színezetű törekvés és candidatio is a főispán által, egyáltalában a kormánynak közegei és hű emberei által, ha csak az illető egészen a kormánynak feltétlen szolgálatába nem szegődik, rögtön államellenesnek nyilvánittatik. És hozzá a candidáló bizottság nincs kényszerítve arra, hogy esetleges elutasító határozatát indokolja. Miért ? Hiszen, ha az az illető nem felel meg a qualificatiónak, ez oly tény, a mit constatálni lehet, ha erkölcsileg van alapos kifogás, akkor a candidáló bizottság bírjon azzal a bátorsággal, hogy kimondja ezt. S ha van valóban az illetőnek előéletében olyas valami, a miért őt államellenes egyénnek lehet qualificálni, gondolom, ez is oly dolog, a mit határozottan meglehet mondani. De eltekintve ettől, van a kormánynak, van a főispánnak kezében annyi repressiv hatalom, különösen oly egyének ellenében, a kiket állami szempontból nem vél megbizhatóknak, hogy az illetőt akármikor működésében meggátolja, felfüggesztheti, elmozdíthatja, Leggyülöletesebb a világon, t. ház, a praeventiv rendszabály a sajtó terén ép ugy, mint egyáltalában a politikai téren és ezen candidationális jog valóban gyűlöletes praeventiv rendszabály. De különben igen nagy szegénységi bizonyítványt is állít ki ezen szakasz fentartása ama rendszer számára, a melyet most némileg módosított kiadásban jövőre is fentartani óhajt a kormány. Ha valóban megvan a kormánynak a hatalma, hogy minden jogtalan törekvésnek ellenállhasson, akkor egy vagy két, tiz vagy húsz oly egyénnek választása, kiben nem bízik, az államnak biztonságát veszélyeztetni nem fogja. De szegénységi bizonyítvány egyúttal ezen szakasz fentartása az állameszme hódító erejéről. Ha nem sikerült 18 esztendő alatt a magyar államot oly szilárd alapokra fektetni, hogy annak egyes, esetleg meg nem bizható, vagy meg nem bizhatónak vélt municipalis tisztviselő árthat, akkor ez valóban igen szomorú volna. De ezen rendszabály tisztán a gondolatszabadságnak megtámadása is. Mert ha a főispán sejti, hogy ha valamely jelölt bármely tekintetben máskép gondolkozik, mint ő kívánja, ő igen egyszerűen rámondhatja a veszélyességet, még pedig nemcsak nemzetiségi szempontból,, hanem más szempontokból is. Hiszen ha az illető vagy igen vehemens antisemita, vagy ha valamely republicánus, radicalis színezetű egyén, könnyen ráfoghatja, hogy államellenes és igy nem candidálható. Ha világosan akarunk átlátni a szitán, el kell ismerni, hogy ez a szakasz csak ürügy a hatalmi szempontok érvényesítésére; érvényesíthető minden ellenzék ellen egyaránt. Rámutatott arra tegnap egy t. képviselő ur, hogy jöhet egy nem alkotmányos kormány is, nem szükséges épen a Bach-korszakra gondolni, a melynek kezében ezen szakasz rettenetes fegyver a közszabadság ellen. Én úgy hiszem, hogy azon hatalom mellett mely a főispán kezébe van letéve, bizhatunk a kijelölő bizottságnak választott és a főispán által kiküldött tagokban, arra nézve, hogy semmi veszély nem következik be a kijelölésből, ha nincs is meg a főispánnak ez a joga. Ha az autonómiát üres szóvá tenni nem akarjuk, az itt contemplált kijelölési módot fentartani nem lehet. Azonkívül, hogy a főispán a tisztviselők tetemes részét kinevezi, a választandókra nézve is oly nagy befolyása van, hogy valóban nem értem, mikép lehet ezt még szabad választásnak nevezni. Ügyeljen a főispán arra, hogy a törvény rendelete a qualificatio tekintetében érvényesüljön, ügyeljenek rá a főispán által kiküldött tagok, hogy az illetők erkölcsi szempontból kifogás alá ne essenek; egyébre szükség nincs, érvényesüljön a választás alkalmával egészen szabadon a törvényhatóság akarata.
