Képviselőházi napló, 1884. XI. kötet • 1886. márczius 30–május 7.

Ülésnapok - 1884-221

100 221. •rBs&fe§ Ués április 6. ISII, lakäsi engedély, vagy letelepülés iránti — de itt főleg a lakási engedély játszsza a főszerepet — kérésnek bejelentését, akkor minő elbánásban részesülhessen. Ez is olyan, a mihez, ha — mint tudom — erre nézve concret módosítás adatik be, én a magam részéről hozzá fogok járulni. (Helyeslés.) De nem érthetek azután egyet Irányi t, képviselő ur kívánalmainak többi részeivel. {Halljuk!) Irányi t. képviselő ur az elmondottakon kivül, legelőször is azt hozza fel, hogy elő kellene sorolni azon körülményeket, melyekből lehet az állandó letelepülés szándékára következtetni. Ez a felsorolás, méltóztassék megengedni, igen nehéz és nem is hiszem, hogy czélra vezetne. De nem is szükséges, ha egyáltalában megköveteltetik, hogy egy, a községben megjelenés után meghatározandó bizonyos határidőig az illető állandó lakhatási engedélyért folyamodni köteles. Mert ez a clausnla, ez a kitűzött határidő, ez irányban, azt hiszem, tökéletesen megfelel a gyakorlati élet igényeinek, (ügy van! a jobboldalon.) De még nehezebbnek tartom azt, a mit a t. képviselő ur kivan, hogy erkölcsi bizonyítvány követeltessék az állandó lakást venni kivánó idegentől. Ez, méltóztassék megengedni, a lehető legnagyobb mérvíí secaturáknak nyitna tárt kaput és alig volna helyesen és czélszerííen eszközölhető. És nem is áll az, hogy itt kevésbé szigorúak vagyunk a letelepülést kivánó külföldivel, vagy idegennel, mint saját honosainkkal. Miért ? Azért, mert a külfölditől erkölcsi bizonyítványt minden esetben kívánni szerintem nem lehet és nem is volna talán mindig teljes biztosítékot nyújtó azon igazolvány, a melynek még valódiságát is néha igen nehéz ellenőrizni. A szakasz azt mondja, hogy a külföldi elébb állandó lakhatási engedélyért tartozik folyamodni és csak ha az állandó lakhatási engedély folytán két évig ott lakott, midőn tehát maga azon községe a melyben letelepülni akar, tapasztalásból két év lefolyása alatt győződhetett meg arról, hogy minő ember, csak akkor folyamodhassák, mert folyamodni kell a szakasz szerint is a letelepülésért. Ebben én sokkal több garantiát látok, mint abban a kívánni szándékolt külföldi erkölcsi bizonyítványokban. Mert, ismételem, sokszor talán épen azok által nem lenne megszerezhető, a kiknek a letelepülését a képviselő ur legkevésbé szeretné megakadályozni. A t. képviselő ur továbbá nem helyesli, hogy az engedély kiadása a községekre bizatik és azt kívánja, hogy a község nyilatkozzék, de határozzon az alispán, felebbezéssel a közigazgatási bizottsághoz és egészen fel a belügyministeriumig. Hát, t. képviselőház, én azt, hogy minden egyes lakhatási — vagy letelepülési engedélynek mindezen forumokon keresztül kelljen menni, egyáltalában szükségesnek és czélszerünek nem tartom. Ott van a községek felett a megállapított lakhatási ellenőrködés. Ezen hatósági ellenőrködésnek feladata arra ügyelni, hogy a községek e joggal helyesen éljenek és feladata az, miben módja is van, hogy ha valaki az állandó lakhatási engedélyt megkapta, a hatóság magának is bizonyságot szerezzen a felől, hogy vájjon ez idő alatti erkölcsi magaviselete érdemessé teszi-e arra, hogy a letelepülési engedélyt is megnyerhesse. És ebben keresem és látom a garantiát és nem hiszem, hogy szükséges legyen igazán e teendőket is egészen fel a belügyministerig centrálisaink (ügy van ! a jobboldalon.) A képviselő ur azt is mondta, hogy a községi kötelékbe való felvételre nézve nincsen semmi feltétel. De bocsásson meg a t. képviselő ur, hiszen az egész szakasznak ép az az összealkotása és nisusa, hogy mig a honpolgár szabadon települhet, csak erkölcsi hiba és más ily ok miatt lehet azt tőle megtagadni és két évi letelepülés után beléphet a község kötelékébe, sőt beléphet bizonyos esetekben település nélkül is: addig az idegenre nézve épen az mondatik, hogy előbb állandó lakhatási engedélyt szerezve, két évig kell ott laknia, azután kérheti a települési engedélyt és ha két évig már letelepülve volt, összesen pedig már öt évig lakott az országban, akkor kérheti csak, hogy a község kötelékébe felvétessék. Ez a kérdés azután, minthogy a honossággal van összekapcsolva, mert hiszen a község kötelékébe más mint honpolgár nem léphet be, mondom, ez a kérdés azután igazán minden fórumon keresztül felmegy a belügyministerig, mert a honossági jogosultságot csak a belügyminister adhatja meg. Abban azután, a mi legfontosabb, hogy tudniillik a község kötelékébe felvétessék, nem csak az általam már jelzett két stádium szükséges, de még hozzájárul, hogy itt azután igenis érvényesül a legfelsőbb hatóságnak, magának a belügyministeriumnak ellenőrködése, felügyeleti és határozási joga. (ügy van! jdbbfelöl). Mindezek folytán t. ház, ismétlem, hogy a mi a határidő kitűzésére, valamint a folyamodást elmulasztottak irányában kimondandó sanctióra vonatkozik, ha az iránt concret javaslat adatik be, ahhoz szívesen hozzájárulok, de a többiben én nem tudom a t. képviselő ur intentióit elfogadni. (Helyeslés jobbfelöl). Horváth Lajos: T. képviselőház! (Halljuk l) Én Irányi Dániel t. barátom módosítványához szívesen hozzájárulok, mert annak czélja, hogy a 15. §• teljes és a lehető legjobb legyen és mert ő szemben a közigazgatási bizottsággal az átdolgozást semmi megszorító feltételhez nem kötötte. Minthogy azonban a t. belügyminister ur ezen indítványhoz hozzá nem járult és igy az