Képviselőházi napló, 1884. XI. kötet • 1886. márczius 30–május 7.

Ülésnapok - 1884-216

4 216. országos tiét márezins 30. 1886, súlyt fektettek és attól csak ritka kivételes esetek- [ ben tértek el. Ez volt az egyik erkölcsi biztosíték a főispáni önkény és mindenhatóság ellen. A másik biztosíték abban állott, hogy azon tisztviselők, a kik szolgálatuk ideje alatt a megye lizaimát kiérdemelték és semmi kifogásra okot nem szolgáltattak, a fennálló gyakorlat szerint, a mennyiben magasabb tisztségért nem competáltak, addig viselt állásukban rendesen első helyen jelöltettek ki és igy mind ők maguk, mind pedig a megyei közönség biztosítva voltak az iránt, hogy fontos ok nélkül mellőztetni nem fognak. Az 1870: XLII. törvényczikk által azonban a helyzet lényegesen megváltozott és a kijelölés módozatai egészen átalakíttattak. Részemről elismerem, hogy a törvényhozás jóhiszemüleg járt el, midőn a választmányi kijelölést fogadta el; meg vagyok győződve arról is, hogy e törvényt inkább a választás szabadságának megóvására, nem pedig annak kijátszására való tekintetből alkotta meg. És valóban az 1870 : XLII. törvény értelmében először megtartott tisztújítások alkalmából nem is igen lehetett a főispánok ellen panaszokat hallani, akár azért, mivel még közelebb állottunk a régibb alkotmányos választási szabadság hagyományos emlékeihez, akár pedig azért, mivel a pártélet még nem domborodott volt ki annyira, hogy minden hatósági vagy politikai tényezőt magába olvasztani iparkodjék. De, t, ház, lehet egy s ugyanazon törvényt többféleképen végrehajtani. Az 1877. és 1883. években már mindig gyakoriabbakká váltak a panaszok a kijelölési jog és az ebből folyó szabad választás megsértése ellen, azért, mivel a kijelölési jog egy ferde hatalmi felfogás szerint feltétlenül ki lett szolgáltatva a főispán önkényének és a szabad választás álezája alatt a korlátlan kinevezés jutott érvényre. Most már a kijelölésnél nem arra ügyelnek, hogy melyik jelölt nyújt erkölcsi tekintetben és a közigazgatás érdekében elfogadhatóbb biztosítékot, a kérdés kizárólag csak a körül fordul meg, hog}^ a párt érdekében melyik kívánatosabb és befolyásosabb a képviselői választások szempontjából? A választás most már nem egyéb mint puszta alakoskodás, mert nagyon gyámoltalan főispánnak kellene annak lenni, a ki a kijelölő választmányban nem tudná a többséget a maga részére biztosítani. A többi azután magától folyik, történvén oly kijelölések, melyek nemcsak a közszabadságot támadják meg és a közbizalom kijátszására vannak intézve, de magát a kijelölési jog méltóságát is mélyen megalázzák. Egyik esetben a közbizalmat kiérdemlett és mindig kifogástalan magaviseletű régi tisztviselők j záratnak ki minden elfogadható ok nélkül a kijelölésből, másik esetben pedig úgynevezett senki által nem ismert Strohmannok állíttatnak fel, kikről mindenki már eleve meg van győződve, hogy senkinek sem kellenek vagy ha a választás reájuk esnék, azt semmi esetre el nem fogadnák, miért is mindjárt a szavazás megkezdésekor rendesen vissza szoktak lépni, hogy azután a főispán a megmaradó egyetlen pártfogoltjai minden szemérem nélkül egyhangúlag kikiáltathassa. De miért folytassam tovább ezen a választási szabadság ellen irányzott merényleteket, hiszen a ki egy ily tisztújításon részt vett, annak elég alkalma volt a főispáni furfangnak mind ezen csínyeivel megismerkedni. Miután pedig az 1870: XLII. törvényezikknek a kijelölésre vonatkozó 68. §-a a jelen törvényjavaslat 82. §-ába is a qualificaíióról szóló 1883 :

1. törvényczikk korlátai között változatlanul felvétetni szándékoltatik, részemről nem állhatok ellen azon törekvésnek, hogy a kijelölés körül tapasztalt számtalan visszaélések megszüntetésére vagy legalább is mérséklésére egy beadandó módqsíívány által kísérletet ne koczkáztassak. (Helyes. Halljuk! lalfeWl.) Nem akarom feltételezni, hogy a kijelölési jognak a világos törvény köntöséből való kivetkőztetése felülről elnézéssel vagy éjien bátorítással találkoznék: de arról az egyről szilárdan meg vagyok győződve, hogy ha az igen tisztelt belügy minister ur nem is hivatalos beavatkozás által, de csak erkölcsi tekintélyének súlyával esetenként a választás tisztaságát mélyen compromittáló ilyetén ténykedéseket szigorúan elítélné, hogy azok mint egy varázsütésre el fognának tűnni. (Ugy van! a baloldalon.) Azonban a hol a betegség már járványossá vált, ott végre a legjobb akarat és a legszigorúbb erély is csak rövid időre képes a bajt enyhíteni és azért annak gyökeres orvoslását a törvényből kell meríteni. Hogyha hazánkban a nemzeti és állami consolidálás processusa már kiforrta volna magát, a legradicalisabb gyógyszert abban találnám, hogy a kijelölő választmány valamennyi tagja a törvényhatósági közgyűlés által választatnék, a főispán pedig csak a jelöltek minősítvényének betartására ügyelne fel és az állami érdekek szempontjából gyakorolná vető jogát. De, t. ház, jól tudom, hogy az ily intézkedés nemcsak a főispáni hatáskört lényegében alterálnä, hanem fontos állami tekinteteknél fogva gyakorlatilag is sok nehézségbe ütköznék. Azért részemről nem is szándékom ilyen értelmű módosítványt megkísérlem, de azt a legszerényebb mértékre leszállítva, csak arra kérem a t. házat, méltóztassék elhatározni, hogy a kijelölő választmány nem esetről esetre, hanem három