Képviselőházi napló, 1884. X. kötet • 1886. márczius 6–márczius 29.

Ülésnapok - 1884-202

pg 202. országos ülés március 12. 1886. 10 éve, kellett rámatatnom, hogy a ministerelnok urnak nincsen érzéke a polgári érdekek iránt. (Egy hang a szélső baloldalon: Igaza van!) Akkor citáltam azon jellemző mondását, a melyet most 10 év múlva talán ismételhetek, hogy ő csak ál­lampolgárokat és nyár^polgárokat. de más pol­gárokat nem ismer. Hát, t. ház., lehet valaki az egyenlőségnek barátja, hanem, hogy létezik városi polgárság és hogy annak külön ismertető jelei, külön érdekei, mondanám külön jogai, külön igényei is vannak az állam irányában, azt tagadni nem lehet. A ministerelnok ur reformátori tevékeny­ségét olyan intézkedésekkel kezdte meg, a me­lyek egyenesen a városok ellen voltak irányozva. Behozta a közigazgatási bizottságokat; elvette számos kisebb ugyan, de életrevaló városnak municipális jogát. Akkor is jöttek a kérvények, kimutatták a városok épen oly alapos okokkal, mint kimutatják ma, hogy vannak külön igényeik; de a ministerelnok ur nem hfij 1 ott erre s a t. többség tagjai közül csak egyetlen egy volt, Zsedényi Ede, a ki birt elég függetlenség­gel, hogy ellenkező álláspontjának nyiltan ki­fejezést adjon. A t. városi képviselők a kormány­párton megszavazták általánosságban a törvény javaslatot és mikor aztán a részletekre került a sor, egyenként előállott mindenik és kérte, hogy az általa képviselt város vétessék ki a rendsza­bály alól. De, t. ház, az akkori többségnek ilyen maga­tartása még érthetőbb volt. mert akkor nem puszta fegyelem tartotta össze a kormánypártot, hanem létezett valódi bizalom azon providentialis férfiú irányában, a ki megígérte, hogy az ország pénz­ügyi viszonyait rendezni, a deficitet eltüntetni fogja. Hát, t. ház, most szeretném tudni, hogy Arad, Baja, Győr, Kassa, Kolozsvár, Komárom, Pécs, Sopron, Szabadka, Újvidék szabad királyi váro­sok; Békés-Csaba, Beszterczebánya, Csongrád, Gyulafehérvár, Körmöezbánya, Nagy-Becskerek, Pápa, Sepsi-Szent-György és más rendezett taná­csú városok képviselői ép oly kevéssé fognak-e hajtani ez alkalommal választóik kívánságára, melyet ők csakugyan tárgyi okokkal támogatnak, mint tették akkor? Különben sajnálom, hogy a kormánypárt padjairól a democraticus nézeteknek ékesszóló hirdetője, a ki nem csak szóval, de tol­lal is hirdette a városoknak valódi életfeltételeit a ki kifejtette, hogy a városoknak mire van szük­ségük, hogy igen t. Beksics Gusztáv képviselő ur nincs itt és nem szólal fel a városok érdekében. Hát, t. ház, a városi elemnek Ivalódi Ön­kormányzatra van szüksége, modern forma alkal­mazása mellett. Nem járja, hogy a kormány minden apró­ságba beleavatkozzék, hogy a szabad fejlődésnek feltételeit megakadályozza. Igen szépen, bár röviden fejtette ki Neuszidler Károly képviselő ur a kormánypárt padjairól, hogy a városokat is, mint egy növény, természetük szerint kell gon­dozni és kifejtette, hogy részben miért fejlődik annyira a főváros, mert annak igenis van valódi önkormányzata. És, t. ház, bármennyire örvendjünk is ezen fejlődésnek, ugy hiszem, hogy nem kívánhatjuk, miszerint ezen fejlődés más városok rovására tör­ténjék. Óhajtanunk kell épen, hogy más városok is a dolog természete szerint fejlődjenek, a főváros fejlődése egészséges és állandó legyen. A ministerelnok ur azonban azt mondta, t. ház, hogy ő nem kívánja elszigetelni a váro­sokat. Hát, t. ház, ezen mechanikai összefüggés, a mely egy és ugyanazon törvénynek városokra és megyékre való alkalmazásából kifejlődik, az, t. ház, még nem organismus, az nem szerves össze­függés. A fejlődés csak akkor lehetséges, ha meg­adatnak a városoknak élet- és fejlődési feltételei. Diesérőleg emelte ki a ministerelnok ur, hogy volt két város, a mely megmutatta, hogy kell ragasz­kodnia a körülötte lévő vidékhez, mely lemondott azon jogáról, hogy daczára annak, hogy az illető qualificatióknak a birtokában voltak, mégis megelégedtek azzal, hogy maradjon mind a kettő rendezett tanácsú város. Hát igenis, t. ház, ez igy van. Mikor nagy reformátori művét, a Királyföld rendezését keresztülvitte a minister­elnok ur, akkor igenis Nagy-Szeben és Brassó városok maradtak a megye kötelékében ; csakhogy t. ház, nagy ám a különbség azon viszony közt, a, mely létezik a többi magyarországi és a király­földi városok és az azokat környező vidékek között; mert a Királyföldön évszázadokon át soha nem létezett jobbágyság; ott létezett szabad paraszt­osztály, a mely a városi polgársággal mindig a legszorosabb összefüggésben állott és ugyanazon politikai jogokat élvezte. Természetes is ennél­fogva, hogy ezen évszázados multat nem akarták megszakítani a városok; holott, igen jól tudjuk, a magyarországi szabad királyi városok egy egészen külön életet éltek, úgyszólván külön tör­vények alatt állottak és a politikai nemzetnek valójában nem is voltak tagjai. Daczára ennek, ez a két város is csatlakozik mindazon kívánalmak­hoz, melyeket a rendezett tanácsú városok kérvé­nyükben kifejtettek. Ennélfogva, t. ház, azon kívá­nalomnak kell kifejezést adnom, hogy Neuszidler Károly t. képviselő urnak határozati javaslata el­fogadtassák. A midőn azonban ezen különválást kívánom a városok számára, nem vezet engem ellenséges indulat a megye vagy a polgári osztályon kivül álló gentry ellen, egymás mellett kell mind a kettőnek működni a haza érdekében, nem ugyan | egy és ugyanazon úton, de párhuzamosan.

Next

/
Thumbnails
Contents