Képviselőházi napló, 1884. X. kötet • 1886. márczius 6–márczius 29.

Ülésnapok - 1884-201

ü() 201. országoí üiés mirexlns 11. 18SG lehet. Mig, ha az alantas hivatalnokokon kíséreljük meg a kinevezési rendszert, mindig vissza lehet térnünk, ha azt viszonyainkra alkalmatlannak tartjuk, a választási rendszerre. Azt mondja Szilágyi Dezső képviselő ur — s ezzel tökéletesen egyetértek, mint beszédje legnagyobb részével, hogy a nagy elvek, a nagy szavak ideje elmúlt. Igenis, elmúlt, de nem múlt el az úgynevezett korszerű ideák ideje. Ilyen a kinevezési rendszer is. Én tudom s érzem, hogy a kinevezési rendszer Magyarországon be fog következni. Tudom, hogy minden ellenigyekezet haszontalan, mert a publicumnak szokása, hogy azzal, a mije van, megelégedve nincs és kísérletekbe szeret bocsátkozni. Ne keressünk okokat a kinevezési rendszer meghonosítására; annak más oka nem lesz, mint az, hogy ez idea korszerű. Minthogy e törvényjavaslat legalább gondolkodási időt enged ennek keresztülvitelére s miután én általában ellensége semmi rendszernek nem vagyok, de nehéz elvetnem azt az alapot, mely már megvan s melyet e törvényjavaslat legalább egy időre biztosít, a bizottsági munkálatot általánosságban elfogadom a részletes tárgyalás alapj ául. (Helyeslés 'jobbfelöl.) Szalay Károly: Midőn szavazatomat megkísérelem indokolni, tehetem azt kellő rövidséggel, mert kerülni akarom mindannak megérintését, a mi a részletekre vonatkozik, miután lesz bő alkalom az egyes szakaszoknál észrevételemet előadni. De kerülni akarom az elméleti fejtegetést is. Nem akarom szembe állítani a centralisatio fogyatkozásait az önkormányzat előnyeivel és viszont, mert e kérdést országunkban a százados tapasztalás döntötte el az önkormányzat javára. A tapasztalás igazolta azt, hogy a mi viszonyainknak nem a központi hatalmat mód nélkül kiterjesztő, hanem a szabadságot biztosító önkormányzat felel meg; és e meggyőződésemben meg nem tántoríthatott engem azon bizonyos oldalról ősi intézményeink, különösen a megyei önkormányzat ellen intézett következetes hajsza. Annál kevésbé téveszthetett meg, mert ha körültekintek, ugy találom, hogy ezen úgynevezett alkotásoknak ephemer élete alig tart annyi hónapig, mint a hány évtizedig hatályban voltak azon törvények, a melyeket apáink alkottak. És ha ezt tapasztalom, akkor ragaszkodásom az ősi intézményhez annál erősebb és idegenkedésem az úgynevezett újkor vívmányai iránt annál nagyobb lesz. De nem győzhettek meg engem a Horváth Lajos és gróf Apponyi Albert t. képviselők által előadottak sem. Nem győzhetett meg engem azon fényes, mondhatom kápráztató beszéd sem, a melyben gróf Apponyi Albert t. képviselő ur nekünk, az ő önkormányzati rendszerét ajánlotta, mert felhozott érvei daczára meggyőződésem az marad, hogy általa az ajánlott önkormányzat és az, melyet a t. ministerelnök ur beterjesztett, végeredményében egy és ugyanazonos, legfölebb csak a színben különbözik. (Ugy van! a szélső'baloldalon.) Nem tántoríthatott meg engem meggyőződésemben Tibád Antal t. képviselőtársam beszéde sem, a ki azt mondja: nem akarom tagadni, hogy a centralisatio elleni gyűlöletnek 67-ig meg volt a maga jogosultsága, mert meg voltak az annak alapjául szolgáló történeti előzmények a magyar történelemben; de 67 óta a helyzet lényegesen megváltozott, mert azóta nem idegen factorok, hanem részben a nemzet maga intézkedik saját sorsa felett. A t. képviselő ur tehát önmaga is elismeri, de hiszen az adott körülmények közt mást nem is tehet, hogy a nemzet önsorsát csak részben intézi önmaga; tehát nincs kizárva az, hogy a nemzet sorsának intézésébe idegen érdekek is befolyjanak. Ha tehát a t. képviselő ur önmaga is elismeri annak jogosultságát, mely szerint 1867. előtt a nemzet idegenkedett a centralisatio ellen, a saját maga okoskodásából következtetve, el kell ismernei azt is, hogy a nemzetnek ezen idegenkedése ép oly jogosult ma is. (Ugy van! a szélső baloldalon.) De legkevésbé győzött meg engem a centralisatio boldogító hatásáról azon beszéd, melyet tegnap Szilágyi Dezső t. képviselő úrtól hallottunk. r Ámbár meg vagyok győződve arról, hogy e beszéddel különösen e padokról bizonyosan avatottabbak is fognak foglalkozni, még sem tagadhatom meg magamtól azt, hogy annak egy-két tételére ne reflectáljak. (Halljuk! Halljuk! a szélső baloldalon^ A t. képviselő ur bevallván azt, beismervén azt, hogy centrálisaim akar. Szilágyi Dezső: Bizonyos értelemben! Szalay Károly: Azt mondja, hogy de előtte nem az a kérdés, hogy akarunk-e centralisálni, vagy nem, mert a centralisatio magában véve sem jó, sem rossz, hanem attól függ, milyen állapottal szemben és minő okokból akarunk centralisálni. Hát engedjen meg nekem a képviselő ur, ha nem is az, a mit mondani méltóztatott, de végtelenül hasonlít azon elvhez, melyben nem osztozom, tudniillik, hogy a czél szentesíti az eszközöket — Szilágyi Dezső: Nem hasonlít! Szalay Károly: Nem mondotta, de következtetni lehet — és szerintem általában nincs igaza a t. képviselő urnak abban, hogy a centralisatio sem jó, sem ros?z, mert az határozottan rossz. (Élénk helyeslés a szélső báloldalon) Rossz mindazok szemében, kik nem tartják jónak a szabadság elnyomását. Már pedig nem tud nekem a képviselő | ur, daczára mély tudományának, daczára igen azé-