Képviselőházi napló, 1884. X. kötet • 1886. márczius 6–márczius 29.
Ülésnapok - 1884-200
44 200. országos ülés márezius !0.1886. annak, hogy a mi pártunkat kormányképtelennek declarálják, nem mondom a kormányelnök ur, mert ismerem, hogy ezen szót soha sem mondotta; de ha ugy találna fordulni a dolog, hogy mi szereznénk többséget az országban kételkedem benne, hogy vájjon csakugyan mi volnánk-e hivatva ezt megvalósítani és nem állana-e elő a t. ministerelnök ur azzal, hogy nem mondtam-e én meg, hogy a jelen közjogi alapot rossznak tartottam mindig, rossznak tartom most is; eddig nem voltak kedvezők a viszonyok, most már kedvezők : függetlenségi párti vagyok. (Élénk derültség a szélső hátoldalon. Mozgás a jobboldalon.) Áttérek most feladatomnak nehezebb részére : azon két remek beszéd bírálatára, melyet múlt pénteken hallotunk. A t. egyesült ellenzékekét beszédben egy új programmot állított fel, a mely ellentétben áll ugy a t. kormány által beterjesztett törvényjavaslattal, mint a Bartha Miklós által ÍI mi nevünkben beterjesztett határozati javaslat tal. Mondom, hogy új, mert igaz, hogy évekkel ezelőtt hallottunk jeles beszédeket körülbelül abban az irányban vagyis inkább egyenesen szólva, hallottunk oly beszédeket, melyekből azt lehetett következtetni, mit csakugyan mindenki következtetett is, hogy a t. egyesült ellenzék határozottan az állami közigazgatás és centralisatio alapján áll. De most ezen két remek beszédben ezek a múltban mondott beszédek határozottan megczáfoltatnak, annyira, hogy ugy Horváth Lajos, mint gróf Apponyi Albert t. képviselőtársaim tiltakoztak az ellen, hogy az ő programmjuk, akár állami közigazgatásnak, akár centralisáló rendszernek kereszteltessék. Megvallom, t. ház, hogy ez engem abba a kényszerhelyzetbe hoz, hogy t. szomszédaim és barátaim programmjával tüzetesebben foglalkozzam. (Halljuk! Halljuk!) Mert én olyan programúitól, mely Magyarországon nyíltan és határozottan az állami közigazgatást mondja szükségesnek, nem félek, vagyis inkább nem féltem azon elvet, melyet mi itt e padokon képviselünk, mert meggyőződésem, hogy a magyar nép ezt a rendszert soká, talán soha elfogadni nem fogja. De igen veszedelmesnek látom azt a módozatot, melyet a t. képviselő urak választottak, a mely szerintem lényegében odavezet, ahol az állami közigazgatás van. T. képviselőtársaim találtak oly szerencsés formulát, hogy csakugyan nagyon könnyű azzalnépszerűvétenni egy eszmét, melyet máskülönben s más alakban a mi nemzetünk elfogadni hajlandó nem volna. Ugyanis Horváth Lajos t. képviselő ur egy rendkívül művészileg kidolgozott beszédben igy adta elő a programmot. (Halljuk! Halljuk!) Ok nem akarnak állami közigazgatást. Állami közigazgatást akar az, a ki azt kívánja, hogy minden ügyet az állam közegei intézzenek el. De miután ők nem azt akarják, hanem azt, hogy collegiáíis elintézést igénylő ügyek az autonóm elemek által f intéztessenek el és más fontosabb ügyek intéztessenek el más factorok által, mig a fegyelmi és eontentiosus ügyek tartozzanak a független bíróságok hatáskörébe és csakis a végrehajtás, ez az apró dolog bizassék a kormány közegeire. A ki ezt akarja, mondja Horváth Lajos t. képviselő ur, az nem akar állami közigazgatást, hanem önkormányzatot kivan kinevezett tisztviselőkkel. Ez tehát most a jelszó. Beismerem, t. ház, hogy a formulát nagyon szerencsésen választották. De nézzük meg egy kicsit e formulát az alkalmazásban : gondoljuk magunkat bele, hogy az elfogadtatott és alkalmaztatik. És ekkor meg fognak győződni t. barátaim, hogy a mi papiroson oly szépen összefér, az a gyakorlati életben keresztül nem vihető, mert az egyik okvetlenül absorbeálja a másikat. Ez esetben, t. ház, kétségtelenül az állami hatalom absorbeálná az önkormányzatot. Mindenekelőtt bátor vagyok azt kérdezni a t. képviselő uraktól, hogy miként képzelik Ők a kinevezett tisztviselőket és hogy kiktől függjenek ezek, mert a kinevezett tisztviselő rendesen attól függ és annak hatósága alatt áll, a ki vagy a mely őt kinevezte. Ha ugy contemplálják a kinevezést, hogy a tisztviselő függő maradjon a kormánytól, akkor kérdem, micsoda czélt értek el ? Azon megyékben, a hol a hazafias érzelem megvan, a megye nem fog oly szabadon intézkedni, mint intézkedett eddig. A többi megyékben pedig ugyanazok a tisztviselők lesznek, a kik voltak most, mert hiszen, mint maga a ministerelnök ur is mondotta, a lakók nyelvét értő, tehát többnyire az illető nemzetiséghez tartozó egyéneket kellene kinevezni. Ha pedig ugy képzeljük ezt, a mint Horváth Lajos t. képviselő ur mondotta, hogy tudniillik a tisztviselők a megyéknek legyenek alárendelve, akkor sincs elérve a czél, mert ha a megye feltétlenül rendelkezik vele, nincs segítve azon aggodalmon, hogy az olyan megyében, a hol államellenes áramlatok indulnak meg, a kinevezett tisztviselő féken tartsa az elemeket, mivel a megye többsége intézkedik és rendelkezik vele. Ez az egyik pont, a melyet a gyakorlatban keresztülvinni lehetetlen. Nem is szólok arról, hogy miképen veheti ki magát az a gyakorlati életben, ha egy testület, a mely ugyanabban a körben működik, két különböző emanatio és két különböző forrásból ered s ha az egyik rész választott, a másik rész pedig kinevezett. De mi fog történni, t. ház, akkor, ha oly perez áll be, midőn a közvélemény irritálva van a kormány ellen? A választott tisztviselő arra fog ügyelni, hogy a közönséget ne keserítse és maga ellen ne ingerelje, mert neki a választókra van szüksége ; ellenben a | kinevezett tisztviselő arra fog vigyázni, hogy a
