Képviselőházi napló, 1884. X. kötet • 1886. márczius 6–márczius 29.

Ülésnapok - 1884-199

34 199 országos ülés márczins 9. 1S86 állítottuk, hogy ha a kijelölési eljárás szabatos körülírásával a tisztviselők választásának elve megfelelő képesítés mellett biztosíttatik, az sem a jó közigazgatásnak, sem a magyar állam érdekének hátrányára nem lehet. (Helyeslés a szélső baloldalon,) Ha már mostt. ház, kellőleg méltányoljuk is azon szabadsági biztosítékokat, a miket gróf Apponyi Albert felénk fordulva részletesen elmondott, ebből egyáltalában nem következik az, hogy a mit akarunk, azt csak félig akarjuk. Mi rendíthetlen hivei vagyunk az önkormányzatnak, s midőn azt továbbra is fentartani, fejleszteni akarjuk, akarjuk azt nem félig, hanem a maga egészében, a maga, teljességében. Hiszen e téren nem köt bennünket a 67-es kiegyezés, ha tehát e e téren akarunk valamit alkotni, miért akarjuk azt csak félig, (Igazi Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Nekünk rá kell tennünk az épületre a tetőzetet, hogy megvédje azt, miként az épület falát megvédi a fedél az idők viszontagságai ellen. E tetőzet pedig semmi más, mint épen a tisztviselők választása, ez egészíti ki a rendszert, ez a kettő együtt alkot egy egészet. (Igaz! Ugy van! a szélső haloldalon.) De, én t. ház, egyáltalában nem is osztozhatom azon véleményben, hogyha a kijelölésnél nem csak a megfelelő képesítés, hanem az illető jelöltnek megbízhatósága, jelleme, hazafias érzülete is tekintetbe vétetik, akkor a választási rendszer hátrányosabb volna a kinevezési rendszernél. Ugyan kérdem, vájjon a kijelölések alkalmával kiknek a kezében van letéve a hatalom ? Nem azon főispánok kezében van e, a kiknél volt a múltban s a kik, ha a kinevezési rendszer alkalmaztatnék, ajánlási joggal első sorban bírnának és a kiknek iavaslata szerint fogna elindulni bármely minister. Én nem tehetem azt fel, t. ház, hogy a főispán — legyen az bárki — másként nyilatkozzék a kijelölő bizottságban és ismét más jelentést tegyen azon ministerhez, a kihez a kijelölés végett történt kérvényezésre. vonatkozó relatióját felterjeszti. Vagy talán azon piros bársonyszékben van ez a bá ulatos bűvös erő, hogy ha valaki abba beleül, az már a kinevezésekben sem tévedhet? Ez ellen részemről határozottan tiltakozom. (Zaj. Halljuk! Halljuk!) Nem én mondom, hanem Horváth Lajost, képviselő ur mondotta, midőn a főispánok jog- és hatáskörét birálta e házban, melyet bírálni az én meggyőződésem szerint teljesen jogosult volt Hegedűs Sándor t. képviselő urnak minden tiltakozása daczára, mondom, Horváth Lajos t. képviselőtársam mondotta és ezek az ő szavai. Nem a törvényben van a hiba, hanem, a mint Pulszky Ferencz képviselő ur is jóizíí humorral megjegyezte volt, a főispánok egyéniségében; nem a törvényt kell tehát visszafelé módosítani; hanem a főispánokat kell jól megválogatni. A gyorsírók feljegyzése szerint épen ezen padokon helyeslés követte az idézett szavakat s ez a helyeslés az én meggyőződésem szerint nem volt semmi más, mint a kinevezési rendszernek nyílt és határozott elítélése. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Ha már az a minister nem maga, hanem ministertársaival együtt, vagyis az egész ministertanács Horváth Lajos t. képviselő ur kijelentése szerint, nem volt képes a 80-ra alig menő főispánt ugy kinevezni, hogy azok személyében ne tévedett volna: ugyan, kérdem a t. házat, hát akkor nem a ministertanács, hanem egy belügyminister — legyen az bárki e világon — hogyan lenne képes a nem 80-at, hanem több ezernyi számot kitevő alispánokat, árvaszéki elnököket, főjegyzőket és szolgabirákat ugy kinevezni, (Helyeslés a szélső baloldalon) hogy azoknak személyében ne tévedjen? (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) Ez oly állítás, melyet a ki e házban megkoczkáztat, önmaga viszi ad absurdum. (Zaj.) A ministerelnök ur rá is mutatott e pontra és mikor rámutatott, védte ez ellen a sajátjavaslatát. Védte az én meggyőződésem szerint azért, mert a ministerelnök ur igen jól megfigyelte és tanulmányozta a magyar nemzetnek, a magyar népnek természetét és természetéből eredő sajátságait; a ministerelnök ur nagyon jól tudja azt, a mit én tapasztalat után állíthatok, hogy a Bach-korszaknak szomorú hirre vergődött huszárai nem voltak és nem lennének ma sem képesek akként dominálni a helyzetet, oly módon befolyásolni, sőt sokszor pressionálni a közvéleményt, akként készíteni elő a választásokat, oly nagy mértékben behajtani, bepréselni a már-már elviselhetetlenné vált adókat, mint azt a jelenben tapasztaljuk. És ez miért van igy, t. ház? Hála Isten, a magyar nép kebeléből még nem halt ki azon tisztelet és kegyelet a régi magyar családok iránt, a melyet én mindenkor örömmel tapasztalok. Ez a kegyelet az, mely, midőn azon családok egyik tagja, mint szolgabíró a nép közt megjelen, nagyobb hatalmat ad neki, mint maga a szolgabírói állás. A. kik e házban az új rendszer hívei, ám tegyék meg a próbát: küldjenek Zólyomvármegyéből szolgabírót az alföldre, vagy nevezzenek ki alispánt, árvaszéki elnököt, vagy szolgabírót az új földesurak köréből, majd meg íogják látni és szomorúan fogják tapasztalni, hogy nem lesznek azok a kinevezett tisztviselők képesek végrehajtani azt, a mit a mai tisztviselők erőfeszítéssel végrehajtanak, daczára annak, hogy ezért csak kárhoztatással találkoznak. Jól ismeri a t. ministerelnök ur a magyar nép természetét és épen arra alapította jelen törvényjavaslatát. Van még egyetlen egy elem, a melyet a t. ministerelnök ur idáig működésének körébe be nem vont és az a magyar