Képviselőházi napló, 1884. X. kötet • 1886. márczius 6–márczius 29.

Ülésnapok - 1884-215

SOS. országos ti és aár«k> 18,18SÍ, 377 Törs Kálmán jegyző (olvassa Bottlik Lajos módosítványát): A 80. szakaszból ezen szavak: „A törvényhatósági főorvost, a rendőrkapitányt, a számvevőket, a levéltárnokokat, az árvaszéki nyilvántartókat és könyvvezetőket, a járási és kerületi orvosokat, az állatorvosokat" hagyassanak ki. Margittay Gyula: T. képviselőház ! Midőn a törvényjavaslatnak ezen szakasza ellen felszólalok, teszem azt azért, mert azt — és kivált annak a városi rendőrkapitányoknak a főispán általi kinevezésére vonatkozó pontját — ngy az államra, mint a közszabadságra nézve veszélyesnek, a közerkölcsökre káros hatásúnak, a kinevezett rendőrkapitányokat választott tisztviselő társaikkal összeférhetetlennek és végül a városokra igazságtalannak és károsnak tartom. T. ház! Midőn ezen szakasz indokait keresem, aligha csalódom, ha azt hiszem, hogy annak éle leginkább azon városok ellen van iráuyítva, melyekben a magyar állam consolidatiója elleni nemzetiségi izgatásoknak fészke, úgyszólván meleg ágya van. Azt pedig határozottan beismerem, hogy a főispánok által kinevezett rendőrkapitány az ilyen helyeken nagyon is jól felhasznaiható közeg lenne. De épen ezen felhasználhatósága bizonyítja más oldalról azt is, mennyire veszélyessé válhatnék az egy Bach-féle reactionarius centralisator kezében, a magyar állam fennállására, (Ugy van! a szélső baloldalon) de veszélyessé válhatna az a közszabadságra nézve is. Mert azt hiszem, mindenki tudja, hogy az absolutismus legfőbb ereje a városi kapitányságokban rejlett, a melyek a városok ellenállási képességét teljesen megtörték, megsemmisítették és a városi polgárságból minden önállóságot kiölve, azokból kész, engedelmes, meghunyászkodott alattvalókat teremtett. Minek folytán az elnyomó hatalom ellen a nemzet többi része által kitartóan és erélyesen folytatott passiv ellenállási harczában közre egyáltalán nem működtek és közre nem is működhettek. T. képviselőház! Én a t. ministerelnök ur hazafias intentióit egyáltalában nem akarom kétségbe vonni. Azonban az emberek halandók, a hatalom változandó, a hozott törvény pedig megmarad. És az igen t. ministerelnök ur egyáltalán nem tudhatja, hogy utána ki következik s azt sem tudhatja, hogy ezen törvényt idővel ki és mi módon fogja felhasználni. Mert nehigyje ám t. képviselőház, hogy az a bizonyos reactio meghalt. Annak, mint nálunk negyedfélszázados szomorú tapasztalás igazolja, szívós életereje van. Az bizony nem halt meg még most sem, hanem csak alszik. (Ugy van! a szélső baloldalon.) De ezen szakasz kártékonyán fog hatni a közerkölcsiségre nézve is, mert egy oly bíínt, a melytől a magyar ember eddig undorral fordult el, tudniillik a titkos vádaskodást és besugást meg szokottá fogja tenni, mert bár szívesen elismerem, KÉPVH. NAPLÓ 1884—87. X. KÖTET. j hogy igaza van Beniczky Ferencz t. képviselő és államtitkár urnak abban, hogy ma Magyarországon erre a bűnre 120 eléggé elvetemedett embert nem lehetne találni, de az is igaz, hogy az alkalom még ezt is megszokottá teheti és erre példa a hajdani Velence, a hol a tizek oroszlánja igen sok tisztességes polgárt juttatott át a sóhajok hídján. Már pedig ezek a rendőrkapitányok sem lesznek egyebek, mint ilyen eleven oroszlánok, melyek a nekik besúgott titkos vádaskodásokat, nem ugyan a tizek tanácsához, hanem a főispánokhoz fogják továbbítani. Bizony pedig, t. ház, nem csak a sóhajok hidján keresztül, hanem egy bureaucraticus rendszer közegeinek következetes és kitartó secaturáival is lehet a polgárok kebléből sóhajokat kipréselni s a kettő között csak az a különbség, hogy mig amaz egyszerre semmisítette meg, ez apródonként teszi tönkre áldozatát. T. képviselőház! Megvallom nem vagyok képes fölfogni azt, hogy ez a főispán által élethosszig kinevezett rendőrkapitány, hogy férhet össze a nép által hat évre választott közvetlen feljebb valójával, a polgármesterrel, hiszen ez az elmozdíthatatlan állami közeg mindig hatalmasabbnak fogja magát tartani — s tényleg hatalmasabb is lesz — a minden hat évben választási esélyeknek kitett polgármesternél. (Ugy van! a sséhő baloldalon.) Mert eltekintve azon abnormis körülménytől, hogy mig a polgármester az élethosszig kinevezett rendőrkapitány állása ellen ndt sem tehet, addig a kapitány a polgármester választására nagyon is erős befolyást gyakorolhat és ez azon fölül még annak titkos vádaskodásaitól is tartani lesz kénytelen. Mert a főispánoknak a kezeikbe adott hatalomnál fogva, mi sem lesz könnyebb, mint egy polgármestert állásából kisecirozni, annál is inkább, mivel önként következik az, hogy a belügyminister a főispán és polgármester között fölmerülhető confüctusoknál legtöbb esetben az ő bizalmi férfiának, a főispánnak fog igazat adni. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Ezeknek folytán a polgármester és rendőrkapitány egymásnak nem collegiális tisztviselőtársai, hanem született ellenségei lesznek. Ezeknek egy máshozi viszonyuk nagyon fog emlékeztetni azon szomorú állapotokra, midőn a hajdani magyar hadvezérek mellé mindig küldtek Bécsből egy-egy német alvezért, a ki, midőn a magyar fővezér egy, Magyaroi-szágra nézve előnyös hadműveletet akart végrehajtani, rendesen gúnyos tisztelettel felmutatott egy parancsot a bécsi generalstabtól, a mely a czélba vett operációt betiltja. De magokra ezen rendőrkapitányokra nézve sem lesz a helvzet valami kellemes, mert a helyett, hogy tiszttársaik s a polgárság részeiről collegiális barátságot s rokonszenvet találnának, mint hivataluknál fogva titkos besúgók, delátorok, azok részéről, ha nem undort és megvetést, de "" 43