Képviselőházi napló, 1884. X. kötet • 1886. márczius 6–márczius 29.

Ülésnapok - 1884-199

199. erseágos ülés mürezias 9. 1S86. 3J hogy felügyeletre van szükség, sőt pláne elégtelennek tartja azt a főispán részéről. Azonban mi a szellem? A szellem az, hogy az kortesfegyvernek használtatik. (Igás! Ugy van! a baloldalon.) A másik az, hogy a candidationalis jogot nem kifogásolja; de azt állítja, hogy a szellem itt is rossz, mert a korteskedés és a párturalom szempontjából zsákmányoltatik ki. (Mozgás jobbfelöl. Halljuk! balfélöl) Bocsánatot kérek, ha t. képviselőtársam a kormánynak egyik vagy másik concret intézkedését vagy mulasztását akarja bírálni, akkor — igazságosan vagy igazságtalanul-e, az nem tartozik ide — akkor beszélhet igy. De ha egy törvény javaslatnak némely intézkedéseit bírálja, akkor nem szabad, az én igénytelen nézetem szerint, azt bírálnia, hogy ez milyen szellemben fog kihasználtatni, hanem azt kell bírálnia, hogy helyes-e vagy helytelen-e az, kimeríti-e azon intézkedéseket, igen vagy nem? (Igás! Ugy van! a jobboldalon.) Ha ő azt mondja, hogy ez nem meríti ki, kell még többet tenni, akkor igenis erről lehet beszélni. De azt mondani, jó az a candidationalis jog, jó az a főispáni hatáskör bizonyos megszorítással, a mint már volt szerencsém egyszer említeni, azonban a szellem, a melyben az ki fog zsákmányoltatni, az a rossz; bocsánatot kérek, igy lehet személyeskedni, lehet a kormány ellen éles ellenzéket képezni, de tárgyilagos bírálatot egy törvényjavaslat felett igy nem szokás gyakorolni. {Élénk helyeslés és tetszés jobbfelöl.) És még egyet vagyok bátor t. képviselőtársamnak megjegyezni. (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Ez az, hogy t. képviselőtársam belevonta a vitába a nemzetiségi kérdést is. Ugy látszik, hogy valami tartozása volt és ezt a tartozását akarta leróni. (Derültség és tetszés a jobboldalon.) Nem a dologra tartozott ugyan, de előhozta, hogy ez a párt, illetőleg a kormány, vagy — nem tudom — a kormány valamelyik közege valamelyik megyében két kerületet a nemzetiségeknek szolgáltatott át. És mire alapította ezt az állítását? valószínűleg arra, hogy pártunkban a múlt költségvetési vita alkalmával egy képviselő ur oly nyilatkozatot tett, a mely nemzetiségi tendentiákra vallott. (Gróf Apponyi Albert tagadólag int.) Más concret dolgot fel nem hoztak a házban, én nekem egyébről tudomásom nincs. Hát bocsánatot kérek, akár arra akarta alapítani, akár nem, e tekintetben van egy általános és egy concret megjegyzésem. Az általános megjegyzésem az, hogy igen örvendetes jelenség volt a múlt költségvetési viták alkalmával az a lélekemelő dolog, a midőn a háznak különböző pártjai ebben a kérdésben kellő erélylyel, de kellő objectivitással egyetértésre jutottak. Azonban, ha a kormánypárt és ellenzék részéről akár localis érdekből, akár j elfogultságból, akár félreértésből a nemzetiségi elemeknek, tudniillik a túlzó nemzetiségi elemeknek — mert ezt értette gróf Apponyi Albert is és én is csak ezt értem — mondom, a nemzetiségi elemeknek segítségül hivása van szóban — helytelenül teszi mind a kettő, elismerem és mindig ezt fogom tartani — de ha ugyanezt teszi mind a kettő, még sem ugyanazt teszi. Megmondom, miért. (Halljuk!) Mert ha vannak is, a kik azt, a mit ez a párt, a melynek kezében most van a felelős kormányzás, ezen a téren — legalább ezen a téren és ezt el fogják ismerni az ellenzék részéről is — tudniillik a magyar állami és nyelvi érdekek védelme, terjesztése érdekében sok intézkedéssel, a tanügy, igazságszolgáltatás, közlekedés, közigazgatás terén tett, nem is tartják elégségesnek, de az irányt magát és az intézkedések érdemleges részét nemcsak nem helytelenítik, sőt a ház osztatlan tetszésében részesült az mindig. Mi következik tehát abból, ha ebben az irányban működő kormány és párthoz esetleg — én nem örülnék — de ha esetleg csatlakoznának nemzetiségi túlzók is? Az, hogy azok ezt semmi irányban ki nem zsákmányolhatják. (Helyeslés a jobboldalon.) A concret tények a felelősség és a tiszta intézkedések törvényes rendszabályokban megvannak, látni fogja mindenki, hogy mi haszna lesz belőle, ha csatlakozik. Azonban bocsánatot kérek, nem lehet egy ellenzék pártvezérének sem saját elemei, sem pediglen a különböző kerületekben való izgatásokat és a reményeket ellenőrizni, melyek ezek nyomán keletkeznek; egyszerűen azért, mert neki módjában nincs concret intézkedésekkel megszabni azt a határt, a meddig el lehet menni és a melyen túl elmenni nem szabad. (Élénk helyeslés és tetszés a jobboldalon.) Ezért állítom én azt, hogy ha ketten csinálják ugyanazt, az még sem ugyanaz. Mert azok a túlzó elemek, melyek esetleg akár gróf Apponyi, akár Mocsáry t. képviselőtársam, akár bárki után felcseperednek, reményeket táplálnak, bármiként tiltakozzék is a t. képviselő ur, a mint hogy tiltakozott is, szépen, lovagiasan tiltakozott; dehigyje meg, hogy épen azért, mert ezen kormánynyal áll oppositióban, melynek ezen intézkedései azokban az urakban elégületlenséget keltettek, ha ezek csatlakoznak hozzá, okvetetlenül azt a reményt fogják táplálni, hogy ezen reájuk kellemetlen intézkedések a kormány bukásával el fognak enyészni. (Ugy van! Ugg van! a jobboldalon.) Ezért mondom, hogy a legj obb, leghazafiasabb, önzetlen akaratból és a legszilárdabb tiltakozások daczára sem fogja a t. képviselő ur sohasem elérni, hogy ha ez irányban mozgalom indul meg — óhajtom, hogy ne induljon meg, hiszem, közreműködik, hogy ne induljon meg — hogy akkor az ő irányában is oly remények ne támadjanak, melyeket ő maga nem oszt, sőt feltétlenül elkárhoztat.