Képviselőházi napló, 1884. X. kötet • 1886. márczius 6–márczius 29.

Ülésnapok - 1884-214

214. országos ülés márezins 27. 1886. 357 nem fogadom el sem az egyiket, S

em a másikat, j Nem fogadom el pedig, hogy legelőször a módosítványról szóljak, ezt azért, mert ugy ez a törvényjavaslat, mint az 187Q:XLI1. törvény czikk két különböző esetet vesz fel. Egyik az administratio rendes esete, minden rendkívüli események és körülmények nélkül. Erre nézve intézkedik az 1870:XLII. törvén yezikk az akkor fennálló fegyelmi eljárás szerint, ez a törvényjavaslat pedig intézkedik a most fennálló fegyelmi eljárás szerint, j Ugy az 1870:XLIL törvénycsikkben, mint a tárgyalás alatt lévő törvényjavaslatban vannak rendkívüli esetek, a melyekben a törvény megadja a főispánnak az egyenes rendelkezési jogot akkor, midőn pregnáns törvénysértés vagy államérdek veszélyeztetése forog fenn, az ez esetben nem engedelmeskedő tisztviselővel szemben. Nem ez a törvényjavaslat proponálja, de már az 1870 :XLII. törvény czikk kimondja, hogy a főispán felfüggesztheti, elbocsáthatja, helyettesítheti és a ki igy helyettesítve van, az a legközelebbi tisztújításig hivatalban marad. Ebben a szakaszban ettől eltérés csak egy van és ez az, hogy megadja aztalatitude-őt, hogy ha a főispán csak felfüggeszti a tisztviselőt, nem pedig elbocsátásra itéli, akkor nem következés, hogy végleges helyettesítéséről gondoskodjék, az igy helyettesített tisztviselő a legközelebbi általános tisztújításig hivatalában maradván. Tehát enyhébb e javaslat, mint az 1870:XLII. törvényczikk, nem pedig szigorúbb és ezt méltányosnak tartom; mert, utoljára is nem minden esetben egyforma a hiba és nem szükséges, hogy minden esetben már a legnagyobb szigorral sujtassék az illető tisztviselő. De hogy ezen is túl módosíttassák e szakasz és hogy a főispánnak ezen hatalom se adassék meg, aídioz én járulni nem tudok ; mert ez épen az államkormányzat és az államhatalom szempontjából az Í870:XLII. törvényczikkel szemben gyengítés, visszalépés volna, amit én el nem fogadhatok. (Helyeslés johbfelöl.) Természetesen ugyanezen okoknál fogva nem járulhatok sem e szakasz kihagyásához, sem pedig ahhoz, hogy e szakasz szövegezés végett a bizottsághoz visszautasíttassék; hanem kérem a t. házat, méltóztassék e szakaszt, ugy a mint van, elfogadni. (Helyeslés jobb felöl.) Törs Kálmán: T. ház! Az esetre, ha e szakasz elfogadtatnék, bátor vagyok egy styláris módosítást ajánlani, a mely ellen, azt hiszem senkinek sem lesz kifogása. A mi törvényeink különben is annyi vétket követnek el a magyar nyelv ellen, hogy a törvényhozásnak e tekintetben valóban szigorúbban kellene eljárni. Megesik különösen a hivatali terminológiánál sokszor az, hogy oly szót alkalmaznak, mely épen az ellen- | kezőjét fejezi ki annak, a mit vele kifejezni akarnak. Itt az első bekezdésben az van mondva, hogy a főispán a nem engedelmeskedő tisztviselőket felfüggesztheti, elmozdíthatja és helyettesítheti. A második bekezdés igy szól: „Az ekként helyettesített tisztviselők és közegek a következő általános tisztújításig megmaradnak állomásaikon s jogok és s kötelezettségek tekintetében a többi tisztviselőkkel teljesen egyenlők". T. ház! Kik azok a tisztviselők és közegek, a kiket helyettesítenek és akiket elmozdítanak? A helyettesített tisztviselők azok, a kiket a hivatalukból felfüggesztettek és elmozdítottak, azok tehát nem maradhatnak meg a jövő tisztújításig, ennélfogva a szöveg, igy a mint van nem maradhat. Ez okból a „helyettesített" szó helyett e szó beillesztését ajánlom „helyettesítő". Ábrányi Kornél jegyző olvassa Törs Kálmán módosítványát.) Mocsáry Lajos: T. ház! Félreértett szavaim értelmének helyreigazítása végett kérek pár szót. Ugy vettem észre, hogy bizonyosan az én hibám miatt a ministerelnök ur nem ugy méltóztatott reflectálni előadásomra, miut én mondottam és a mire a súlyt fektettem. Én nem az ellen szólaltam fel, hogy a főispán ne mozdíthassa el a nem engedelmeskedő tisztviselőt, bár nem tartom helyesnek, hogy elmozdíthassa, de ha niódosítványt teszek, az mindig csak azon keret korlátai közt mozog, melyben gondolom, hogy elfogadtathatik azok által is, kik a törvényjavaslatot általánosságban elfogadták. Ennélfogva nem azt kívántam, hogy ez a szó: „elmozdíthatja", töröltessék, hanem vonatkoztam arra, hogy mi történjék azután az elmozdított hivatalnok helyének betöltésére nézve, tudniillik, hogy ne mondassék ki az, hogy megmarad az illető tisztviselő, ki az elmozdított helyét pótolja, a következő tisztújításig állomásán. Tehát, hogy ne jöjjön azon helyzetbe a megye, hogy hosszabb ideig maradjon helyettesített tisztviselővel és nélkülözze a választottat. Bátor voltam ezt, mint eszmét megemlíteni. Helyesebbnek tartanám, ha ezen dispositio helyett az mondatnék, hogy az illető, ha nem fér meg a kormány tekintélyével, hogy az elmozdított tisztviselő azonnal mindjárt tovább fungáljon, mondassék, hogy a következő választásnál, mely a betöltéssel foglalkozik s nem az általános tisztújításnál a candidatióból kihagyassék. Ez volt, a mit mondtam s erre nem méltóztatott reflectálni. Tisza Kálmán ministerelnök: T. ház! Azt hiszem reflectáltam erre is annyiban, a menynyiben kimutattam, hogy a mint az 1870 : XL1I. törvényczikkben volt, ugy e törvényczikkben is különbség van téve a rendes menetben felfüggesz tett tisztviselő és a kivételes esetekben felfüggesz-