Képviselőházi napló, 1884. X. kötet • 1886. márczius 6–márczius 29.

Ülésnapok - 1884-214

354 214. országos ülés márczins 27. 1886. szakaszra, nem látom annak czélját és miután az semmi szerves összefüggésben a törvényjavaslat többi részeivel nincs, hanem ugy áll itt magában, hogy kihagyása egy betűt sem változtatna a törvényjavaslat egyéb szövegén, annak intentiója és rendelkezései ez által semmi változást nem szenvednének : én bátorkodom a t. háznak indítványozni, hogy ezen szakaszt egyszerűen törülni méltóztassék. (Helyeslés balfelől.) Elnök I Fel fog olvastatni az indítvány. Ábrányi Kornél jegyző (olvassa): >Határozza el a ház, hogy a tárgyalás alatt levő törvényjavaslat 61.§-a a törvény szövegéből kihagyassék.s Elnök: Szólásra senki sincs feljegyezve; ha tehát szólani senki sem kivan, a vitát bezárom. Szavazás előtt a bizottság előadóját illeti a szó. Dárdai Sándor előadó: T. ház! Az indítványozó ur azt a kérdést vetette fel, hogy vájjon milyen lesz ezen főispáni titkárok viszonya szemben a megyei tisztviselőkkel. Azt kérdezi, vájjon a megyékben ezentúl két bizalmi személy fog-e működni: a főispán, mint egyik és a főispáni titkár, mint másik bizalmi személy ? Én, azt hiszem t. ház, a képviselő ur maga magát czáfolta meg, midőn azt mondotta, hogy eddig is voltak már főispáni titkárok. Mert hiszen, legalább nekem nincs tudomásom róla, hogy abból, hogy főispáni titkárok léteztek eddig is, bárhol a megyékkel szemben visszás állapotok fejlődtek volna ki. Én tehát azt hiszem, a kérdés ezen szempontból semmi nehézséggel összekötve nincs. A mi pedig azt a kérdést illeti, hogy miért nem a főispán nevezi ki a titkárokat, miért neveztetnek ki a kormány által, ez, azt hiszem, igen természetes; mert ha a főispánok neveznék ki e titkárokat, akkor ezek tisztán csak a főispánok magán-titkárai lennének s az ő változó állásuknál fogva lemondásuk esetén nekik is el kellene állásukat veszteniük, ez pedig nem vezetne arra, a mi itten szándékoltatik, hogy ezen állásokkal mintegy képződését eszközöljük a hivatalnokoknak. Miként ugyanis az indokolásból is méltóztatik látni, ezen állások szervezésével egyszersmind az a szándék is össze van kapcsolva, hogy a főispánok mellé alkalmazott fiatal erőkből a ministeriumok hivatalnoki karának succrescentiája képződjék, ha pedig ezek a titkárok csupán a főispánok magántitkárai lennének, valahányszor a főispánok változnak s állásukat vesztik, titkáraik is világnak indulhatnának és akkor egy ily hasznos elemet nem nyerhetnénk velük. Én tehát kérném, méltóztatnának a szakaszt változatlanul elfogadni. (Helyeslés jóbbfelöl.) Elnök: T. ház! A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. B. Andreánszky Gábor: Csak egy rövid kérdésem volna. Miután a ministerelnök ur nem volt itt benn. mikor még be nem volt zárva a vita, senkinek sem volt érdeke itt felszólalni, azt hiszem tehát, lehet a kérdést . . . (Felkiáltások jóbbfelöl: Nincs joga szólani! Á vita be van zárva!) Elnök: Én nem adhatom meg a képviselő urnak a szólási jogot, miután ez a házszabályokkal ellenkezik. Kérdem a t. házat, méltóztatik-e szemben a Bernáth Dezső képviselő ur által beadott indítránynyal a 61. szakaszt elfogadni, igen vagy nem? (Felkiáltások : Igen l Nem!) Kérem azon képviselő urakat, akikaszakaszt elfogadják, méltóztassanak felálläni. fMegtörténik.) A ház többsége elfogadta a 61. szakaszt és igy Bernáth Dezső képviselő ur indítványa elesett. Következik a 62. szakasz. Zsilinszky Mihály jegyző (olvassa). Horánszky Nándor: T. képviselőház! (Halljuk!) Ha az igen t. ministerelnök ur nem volna szives hozzá intézendő kérdésemre nézeteimnek megfelelő kedvező választ adni, abban az esetben kénytelenittetném itt egy új szakaszt indítványozni. Már az általános vitánál szóba hozatott általam azon körülmény, hogy az 57. §-nak G. része alatt &b) pontban egy szócska kihagyatott, a mely a régi törvényben meg volt, a mennyiben a szöveg akként hangzott, hogy „megvizsgálja személyesen legalább egyszer stb.

(< Én akkor ebből azon következtetést vontam, hogy ezen szócska kihagyásának más logicai értelme alig lehet, mint az, hogy a főispáni titkárok a főispánokat mindazon fontos functiókban, melyek számukra a törvény 57. §-ában megállapítva lettek, helyettesithetik, a miből azután az fogna következni, hogy a főispáni titkárok a hivataloknál oly eljárást inscenirozhatnának, a mely esetleg nagyfokúsecaturákra vezethetne (ügyvan! a baloldalon) és ezen hivataloknak a tekintélyét nagy mértékben devolválna. Az igen t. ministerelnök ur akkor nekem azt méltóztatott mondani, hogy a ki magyarul tud és ért, nem olvashat ki ezen új szövegezésből sem mást, mint azt, hogy a főispáni titkárok ilyen functiókat csakugyan nem végezhetnek. Én azt gondolom, hogy a kik az 1870: XLII. törvényt szövegezték, magyarul szintén tudtak; meg lehet talán hibásan illesztették be ezt a szótatörvénybe, de mert ezúttal ezen szó most kihagyatik, ebből a t. ministerelnök urnak korábban tett egy nyilatkozata szerint is igen könnyen azon következtetés fog esetleg vonatni, hogy ennek a kihagyásnak értelme, hogy a főispáni titkárok csakugyan ilyen functiókat végezhetnek. Ha tehát az igen t. ministerelnök ur azon véleményben van, hogy a főispáni titkárok azon fontos functiókban, amelyek az 57.§-bankörvonalozvák, a főispánokat nem helyettesíthetik, én nyilatkozatával megelégszem és abban az esetben új szakaszt indítványba nem hozok; ellenkező