Képviselőházi napló, 1884. X. kötet • 1886. márczius 6–márczius 29.

Ülésnapok - 1884-214

350 214. országos ti és márezins 27. 1SS6. tartottam volna ily törvénynek létrejöttét. Azonban itt megint igazat kell adnom Mocsáry Lajos t. képviselőtársamnak, hogy a tárgyalás alatt levő szakaszba ez a dolog per tangentem van behozva és mintegy belopatik e rangosztály. Ha a kormány idejét látja a pragmatiea megalkotásának, adjon be egy törvényjavaslatot s ha ez elfogadtatik és törvénynyé válik, akkor van értelme annak, hogy egy törvénybe például a főispánokra vonatkozólag is beiktattassék új szakasz. De igy valóságos filius ante patrem ez a szakasz. De nincs is szükség rá, hanem ha szükség volna a következetes eljárás az lenne, a mit jelezni bátor voltam és semmi esetre sem a Mária-Tereziaféle rendeletek és usus alapján, hanem a maga rendje szerint tárgyalt és királyilag szentesített törvény alapján lenne elintézendő és nemcsak a főispánokra, hanem valamennyi államhivatalnokra vonatkozólag ez a kérdés. Nekem különben az 58. §-ra nézve az az észrevételem, hogy ebből tűnik ki a minister tulaj donképeni intentiója. A régi főispánok méltóságok voltak, a belügyinmister ur pedig nem akar méltóságot, hanem hivatalnokot. Ebben rejlik a szakasz intentiója, miután tudniillik a főispánok többénem tagjai a főrendi háznak és miután oly teendőkre használtatnak fel, melyekről e törvényjavaslat intézkedik, tökéletesen igaza van a minister urnak, hogy ők hivatalnokok s nem méltóságok lesznek. De azt gondolom, hogy mig hajdanában az ország előkelő méltóságai/őuri családjai tisztességes dolognak tartották, hogy egy megye élén állhattak, mint főispánok működvén s nem derogált a Rákóczy berezegnek a sárosmegyei főispánság, továbbá a Palatínus főherczegnek a Jász-Kun főkapitányi állás és Pest megyei főispánság: mert miután a javaslat tisztán hivatalnokról beszél s nem méltóságról, értem intentióját, mert nem számíthat oly előkelő származású nagy vagyonú egyénekre a főispáni karban. Hát, t. ház, részben csakugyan igaza van a belügyminister urnak, mert vannak példák az újabb időben, hogy aristocratiánk egy része és pedig a legfőbbeket értem — tisztelet a kivételeknek — nem részesítette gyermekeit oly magyar nevelésben, hogy azok felnövekedvén, a nemzeti szokásokkal rokonszenvezzenek, a nemzettel együtt érezzenek; vannak olyan főispánjai a minister urnak, előkelő urak, különben igen tiszteletreméltó urak, kikről nem gondolom, hogy a törvényben contemplált feladatok teljesítésére vállalkozzanak; de nincsenek is képesítve, mert a minister elnök ur hivatalnokot akar. Ismeretes dolog, hogy a dunántúli megyék egyikében egyik ottani igen előkelő főúr főispáni állásra akart vállalkozni. Bai*átai figyelmeztették — és ez igen jellemző az illetőre — hogy nem fogja magát otthon találni abban a méltóságban, mert magyar közjogi isme- I retei nincsenek és minduntalan megakad teendői gyakorlásában. Barátai figyelmeztetésére — a mi természetesen németül történt s a hűség kedvéért nekem is németül kell idéznem — az illető magas rangú ur azt válaszolta, hogy ő bizony azért elvállalja a főispánságot, mert ha nincs is meg a kellő ismerete hozzá: ,,so nim' ich, so einen Kerl, einen Secretär" erre azt válaszolták, „aberDurchlaucht, der eine Kerl kann Ihnen nicht immer beistehen." Mire a magas rangú ur igy válaszolt: „So nim' ich zwei Kerle." (Derültség.) Ha jó administratiót akarunk, t. ház, akkor az ilyeneket jövőre a minister urnak kerülnie kell, azért, hogy ne a főispáni titkár kormányozzon, kinek egyébiránt a törvényjavaslat szerint is meglehetősen tág hatáskör biztosíttatik. Én itt, t. ház, tisztán hivatalnokot látok; én pedig a történeti renemiscentiákhoz ragaszkodom és azt hiszem, hogy — eltekintve az ilyen kivételektől, a milyeneket említettem s a milyenek ritkaságok és momentán tüneményeken alapulnak, mert az aristoeratia mégis mindinkább magyarosodik — remény* volna arra, hogy a magyar aristoeratia, méltóságnak tekintetvén jövőre is a főispánságot, ambitióját helyezné abba, hogy ezen t. tagjai által gyakoroltassa, majd fiait oktattatni fogná a magyar közjogban, egyáltalában a magyar jogéletet és a közigazgatási életet szakszerüíeg tanulmány ózta tni, hogy az előkelő családok fiai jövőre is, ugy a mint kell, olyan hatáíylyal és olyan tekintélylyel töltsék be a főispáni méltóságokat, mint a múltban. Azonban ez itt nem contempláltatik ; a főispánság csak hivatal. Én, t. ház, bureaucratismust még a megyékbe is ilyetén képen behozni semmikép sem tartom szükségesnek, sőtkárhozatosnak tartom és ezen ősi intézmény csekély romjai megrontásátlátom az ilyen intézményekben. Azért pártolom Goda Béla képviselő ur módosítványát, hogy ezen szakasz mint fölösleges, töröltessék, (Helyeslés a szélső baloldalon) mely olyan, hogy megelőzi a hivatali pragmatikát és mintegy „filius ante patrem". (Helyeslés a szélső baloldalon.) Justh Gyula: T. ház! (Halljuk/) Legyen szabad nekem is ezen szakaszra vonatkozólag egy pár rövid megjegyzést tennem. Meggyőződésem az, hogy a főispán azért soroztatott a ministeri tanácsosok közé, hogy ez által fizetése felemelhető legyen. Ugyanis a belügyminister ur indokolása szerint, annak a következménye, hogy a főispánok a ministeri tanácsosok közé fognak soroztatni az lesz, hogy a főispánok évi fizetése 62,700 frttal fog emelkedni, annyi újabb kiadással fogja a főispánoknak a ministeri tanácsosok közzé történt besorozása államháztartásunkat terhelni. Miután pedig az én meggyőződésem az, hogy a mi alsóbb tisztviselőink aránytalanul rosszul vannak fizetve és hogy addig, a meddig azoknak az alsóbb tisztviselőknek fizeté-