Képviselőházi napló, 1884. X. kötet • 1886. márczius 6–márczius 29.

Ülésnapok - 1884-213

213. országos ülés mftrczius 26. 1886. 34 { országnak szabadságharcza készülőben volt, egy kis német egyetemen görög fiatal emberek — hogy jó magyarul mondjam — egy kis rumlit csináltak, éltetve a szabadságot, éltetsz Görögország szabadságát. Akkor Göthe azt irta, hogy milyen nevetséges emberek ezek, mennyit kiabálnak a szabadságról, pedig egyik sem tudná definiálni, hogy mi a szabadság; a mire Börne egyik párisi levelében azt monda: furcsa ember az a Göthe, ő tudja definiálni, de nem szereti; ezek pedig nem tudják definiálni a szabadságot, de meghalnak érte. (Tetszés jobbfelöl. Egy hang a szélső baloldalon: Önök meg élnek érte! Derültség a szélső baloldalon. Zaj jobbfelöl.) Bocsásson meg a képviselő ur, legalább is vannak annyian közöttünk, mint közöttök, a kik, mikor veszélyeztetve volt a szabadság, áldozatul vetették életöket, hogy meg nem haltak, annak én legalább nagyon örülök; de kitették életöket a veszélynek és vannak köztünk olyanok, kik midőn a rossz idők következtek be, veszélyeztették szabadságukat. És bátran hivatkozhatom rá, hogy ha el jönne megint az ideje a veszélynek, bizonyosan ismét meg tennék kötelességöket, de a szabadság szeretetét azzal documentálni, hogy discurálunk róla, nem szokásunk. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Ugyan az a képviselő ur azt is rossz néven vette, vagy igyekezett legalább magyarázni, hogy én felemlítettem a képviselő ur azon szavát, hogy nincs miért az ellenzéktől, az ellenzék azon részétől hatalmamat félteni. Ugyanezen alkalommal kifejeztem azon kivánatomat is, melylyel múltkori beszédemet bevégeztem, hogy miután jó egészségben vannak, hasonló jó egészséget kívánok továbbra is és a képviselő ur magyarázván, hogy mi egy pártnak az egészsége, utána tette, hogy pedig mi egészségesek vagyunk — ugy mond — azt hiszem, bebizonyítottuk, mert a politikai ellenőrzést hogyan gyakoroljuk, azt ezen vitánál is bebizonyítottuk. De kevéssel utóbb ismét azt monda, hogy mi félünk az ellenzéktői, mert minden tettünk, vagy javaslatunknak megbiráltatása nyugtalanít s ez rossz lelkiismeretre mutat. Hát t. ház, ha én azt kívántam, hogy a túloldal tovább is olyan jó egészségnek örvendjen mint most és ha a túloldal constatálja, a mit én kétségbe nem vonok, hogy kötelességét most is sikeresen teljesítette, azt ezen vitában is kimutatta •— hogyha mondom — az ellenzéknek azt kívánom, hogy éljen jó egészségben, ugy mint eddig, akkor csak nem mondhatja a t. képviselő ur, hogy félek az ellenzék kritikájától. Mert vagy nem áll az, hogy tuduak helyesen gyakorolni kritikát, vagy ha áll és mégis azt kívánom, hogy megmaradjanak : akkor nem félek kritikájuktól. (Derültség és helyeslés jobbfelbl.) Egyébiránt ma is hallottam a különféle szabadelvüségről. Az állíttatott, hogy egy képviselő ur a szabadságnak egy új nemét találta fel és az mondatott, hogy az engedélyezett szabadéivűség. Beöthy Ákos: Hatóságilag engedélyezett szabadelvfíség! (Derültség a baloldalon.) Tisza Kálmán ministerelnök: S ugy nevezte, hogy „par ordre du moufti". Első sorban egy kérdésem van a képviselő úrhoz, azután beszélek a szabadelvűségről. Vájjon azt, hogy a házassági törvény az Ő pártjának azért nem tetszett, mert nem ment egészen a kötelező polgári házasságig, „par ordre du moufti" mondta-e vagy nem? (Hosszantartó élénk derültség jobbfelől.) De akár hogy mondta is a t. képviselő ur, higyje el s ezt kénytelen vagyok megmondani — mikor vádolják a kormányt, a mint nevezik, opportunus liberalismussal, mely megalkuszik a viszonyokkal — hogy van egy igen régi liberalismus, nagyon régi, de folyvást használják s ez a neme a liberalismusnak,mely, hogy meggátolhassa az adott viszonyok között lehető liberalismust, a túlzó liberalismus felé hajt, mely megval ósíthatatlan. (Ugy van ! jobbfelöl.) Ez a valódi liberalismusnak a legveszedelmesebb ellensége. (Elénk helyeslés a jobbf elől. Mozgás a baloldalon.) Ez igenis az a liberalismus, a mely túl megy a lehetőn s mely még, ha az sem elég, a liberalismus czége alatt igyekszik, mint helyesen volt ma megmondva, némelyek által liberalismusnak tartott, de mindenütt absolutismusra vezetett eszméket, mint a socialismus és a communismus elveit hirdetni. Ezen liberalismus ellen küzdeni fogunk és fogok mindaddig, míg erőmben lesz, mert ez az a régi mesterség: a jobbnak követelésével megbuktatni a jót. (Igaz! Ugy van ! jobbf elöl.) T. ház! Az irányokról, melyeket egyik vagy másik párt követ, nem szándékom beszélni. Én elismerem, hogy a képviselő urak ie néha-néha — mert ez is vitattatott — egyes kormányjavaslatot, ha nem is feltétlenül, de feltételesen támogattak, bár azután kénytelen vagyok szemben megjegyezni, hogy el nem fogadhatom azt, mi ma is mondatott, hogy semmi módosítväny, mely onnan jön, el nem fogadtatik, mert ép ezen törvényjavaslatnál is egynehányat elfogadtam. (Egy liang balfelöl: Szilágyitól!) Irányitól, Grünwaldtól és többektől. Ezt tehát állítani nem lehet. (Halljuk! Halljuk !) Hanem egyben a t. képviselő urak csakugyan eonsequensek és ez az, hogy bár milyen lett légyen egy javaslat, ha szinte — és erre nézve a ház naplóira hivatkozom — egész alakjában a t. képviselő urak politikájába beleillett volna is, ha látszott némi lehetősége annak, hogy szövetkezve a másik ellenzéki árnyalattal, melynek politikai alapjával ellentétben állnak és talán érezve, hogy a többségben is némelyeknek nem tetszik, lett légyen annak egész tenorja politikai programmjukba beleillő: mindig a legnagyobbb tűzzel ellenezték. Ebben következetesek voltak, nem is veszem rossz néven, mert egyfelől a kormányra törekedni, ha azon kormány rosszaságáról meg van valaki győződve, szabad sőt kell; más-