Képviselőházi napló, 1884. X. kötet • 1886. márczius 6–márczius 29.

Ülésnapok - 1884-212

212. országos ülés márczius 24. 1886 gjg tási adóügyeinket függetlenítsük, a mi nélkül pedig ezen jövedelmi forrás kihasználása lehetetlen, mindannyiszor visszaretten és azt soha erélyesen kezébe nem veszi. {Ugy van ! balfelöl.) A kormánypárt ugyanazon egy kérdés meg­oldása körül, egymásután az opportunitás követel­ményei szerint, a legdiametrálisabban ellenkező álláspontokat tudja elfoglalni. {Igaz! Ugy van! balfelöl.) Élénkbe hoz egy nagy alkotmányi kér­dést, a főrendiház reformját; de elénk állítja azt ugy, hogy conceptiója szerint az egész főrendi házat el akarja önteni ministeri hatalmának ki­nevezett képviselőivel. Mi ezt az álláspontot nem helyeselhetjük. De utóvégre is álláspont. Ez az álláspont a főrendi házban nem lévén érvényesít­hető, ugyanezen kormány az ezzel diametraliter ellentétes olygarchicus álláspont elfogadását ajánlja a képviselőháznak és azt szerencsésen keresztül is vitte. A közigazgatási kérdések terén tett tapo­gatódzásaiban, hol az európai államnak fogalmához közeledik, a mennyiben behozza a qualificatiót, a pénzügyi bíróságot és a esendőrséget, hol pedig ennek tetejébe egyszerre élénkbe áll egy nem magyar, hanem gyökeresen ázsiai intézménynek tervezetével, mint a minő az itt eontemplált új fő­ispáni hatalom. {Igaz! Ugy van! balfelöl.) A kormánynak és pártjának közgazdasági eapacitásai váltig hirdetik a manchesteri iskolának tanait; hirdetik különösen akkor, a mikor oly eszme merül fel, a mely arra szolgálhatna, hogy az országnak szegényebb és gazdaságilag gyen­gébb osztályai, az őket kifosztogató hatalmak súlya ellen megóvassanak. {Igaz! Ugy van! bal­felöl.) Azonban a kormány mégis egymásután ter­jeszti elénk az új vámtarifákat és vámnovellákat, a melyek a lajthántúli állam iparos millionárusai­nak javára a magyar közönséget megadóztatják. {Igaz! Ugy van ! balfélől.) A t. kormány és annak vezére az 1867-ki kiegyezést ünnepélyesen elfogadta és magáévá tette. És várhattuk volna, hogy az a férfiú, ki e kiegyezésnek a nemzeti aspiratiók szempontjából való elégtelen voltát éveken át annyi hévvel és ékesszólással hirdette: midőn azt elfogadja, leg­alább azon lesz, hogy a nemzeti fejlődés és intéz­ményeink nemzeties irányban való átalakításának mindazon csiráit, melyek az 1867-ki kiegyezésben le vannak téve, fejlesztessenek és élesztessenek. Ennek helyében mit látunk ? Azt, hogy a kormány ezen kiegyezés szellemét oly irányban módosítja, hogy nemzeti intézményünk és közös intéz­ményeinkben a nemzeti érdek érvényesülése szem­pontjából e hosszú 11 év alatt nem történt semmi, hanem igenis történt a delegatiók hatáskörének kiterjesztése. {Igaz! Ugy van! a szélső bal­oldalon.) Es végül a t. kormány pártjának neve gya­KÉPVH. NAPLÓ. Í884—87. X. KÖTIT. nánt a szabadéivüség czímét hirdeti, állítja, hogy ezt a zászlót tűzte ki és én felszólítok mindenkit, mutasson ki nekem e 10 év számos törvénye és intézkedése közt egyetlenegyet is, már tudniillik a nagyobb súlynak és elvi jelentőségűek között, melynek czélja lett volna a nemzeti közszabad­ságok kitágítása, terjesztése. (Élénk tetszés a bal­oldalon.) Hát,t.báz,ílyenegymással ellenmondó ésközös ismérvül semmi egyebet, mint a legridegebb ha­talmi opportunismust élénkbe feltáró intézkedések sorozatából áll ez a 10 évi tevékenység, {Igaz! Ugi/ van! a baloldalon) melyből a t. kormány és pártja állítja, hogy felismerjük annak valódi jel­legét. Es ezzel szemben én, t. ház, bátran hivatkoz­hatom arra, hogy mi, a kik e ház e padsorain ülünk, mindazzal, a mit támogattunk— mert támo­gattunk is több intézkedést, melyet a kormány javasolt — és mindenben, a mit elleneztünk, egy consequens irány szerint jártunk el. Consequenter támogattunk minden olyan előterjesztést, mely az államhatalomnak, de az igazi államhatalomnak és nem a párturalomnak, azokon a tereken, a hol annak kellő biztosítékai nem voltak, megszilárdí­tását akarta létrehozni. Támogattuk e szempont­ból a közoktatásügyi javaslatot, támogattuk e szempontból a qualificatióról szóló javaslatot, tá­mogattuk a csendőrség behozatalának intézményét. És midőn oly intézkedések hozattak a kormány által javaslatba, melyek által nemzeti közszabad­ságunkat veszélyeztetve hittük, mint a minő volt a kormány hires főrendi házi javaslata: nem kés­tünk azzal szembeállítani a mi conceptiónkat, melynek irány eszméje a nemzeti jogok tágítása, a nemzeti szabadságok biztosítása volt. [És igy, t. ház, azon, talán csak a jó élez kedveért, az utolsó két nap alatt a túloldal részéről hangoztatott fel­fogás, minthogy ha e párt újabban új nevet vett volna föl, tisztán mesebeszéd, mert ez eszünk ágá­ban sem volt, mert erre szükségünk nincs. Az a tény, melyre itt czélzás történt és mely pártkörünkben adta elő magát, nem Yolt egyéb, mint annak constatálása, hogy e párt szabadelvű irány­ban haladt eddig is és fog haladni ezután is, anélkül, hogy bármit is változtatni akár keretében, akár eljárásmódjában szükségesnek tartana. {Élénk he­lyeslés a baloldalon.) Az államhatalom megszilárdítása, közszabad­ságaink kiterjesztése és biztosítása: ez a két ve­zéreszme vonul végig egész tevékenységünkön. Annak harmadik jellemvonása pedig az, hogy az 1867-iki kiegyezés által teremtett alapokat nemzeti intézményeink kiépítésére és közös intéz­ményekben a nemzeti szellem térfoglalásának elő­mozdítására használjuk fel. {Élénk helyeslés a bal­oldalon.) Ezért sürgettük sorainkból a magyar tiszti 40

Next

/
Thumbnails
Contents