Képviselőházi napló, 1884. X. kötet • 1886. márczius 6–márczius 29.

Ülésnapok - 1884-212

3QG 212. országos ülés márczius 24. 1886. javaslat alkalmából a történelemre hivatkoznak, az illetők mindig csak igen rövid időt tartanak szem előtt. Ennélfogva legyen szabad nékem azokat, a miket Zichy Antal t. képviselőtársam hozott fel, némelyekkel kiegészíteni. (Ralijuk! Halljuk !) Egészen téves és a viszonyokat ferde világításban feltüntető eljárás, hogy a hivatkozásban nem mennek messzebb, mint a mohácsi vészig, sőt még ezen is innen akarnak maradni. Egészen más az a Magyarország, a melynek nem volt központi kormányzata, mint az a Magyarország, a melynek nemzeti fejedelmei voltak. És mit látunk ? Azt, hogy a főispáni hatalom abban a mértékben gyengül a történelmi fejlődés folyamán, a melyben távozunk a nemzeti fejedelmek korszakától. Azon törvényekből, melyeket Zichy t. képviselőtársam idézett, legyen szabad még egyet idéznem (Halljuk!) tudniillik azt, melyből világosan kitűnik, hogy Mátyás idejében a főispán volt az, a ki az alispánt kinevezte. A főispáni hatalom ezen időben sokkal teljesebb volt, mint később bármikor. A főispáni hatalom hanyatlása és a választott elemeknek nagyobb és nagyobb befolyása a megyékben azon küzdelem idejében kezdődik, a mely a kis nemesség és az olygarchia közt folyt és folytatódik a habsburgi korszakon át, a midőn a nemzet a maga erejét nem birta máskép megvédelmezni egy az ország központján kivül álló kormánynyal szemben, mint ugy, hogy erősbítette a megyéket, azon egyedüli közegeket, melyek a nemzeti életet képviselték. Ha méltóztatik megengedni, t. ház, csak egy pár idézetet akarok felhozni. Magyarul fogom felolvasni, mert azt hiszem, velem együtt jobban méltóztatnak megérteni, mint ha latinul olvasnám. (Halljuk!) Az 1486. évi LX. törvényczikk 1. §-a azt mondja, hogy a főispán tartozik egy megyéjebéli jeles férfiút alispánnak választani. Tehát ő maga választja. Ellenben már a Jagellók alatt a főispán e hatalma megszoríttatik s az mondatik, hogy nem ő egyedül választ, hanem- köteles meghallgatni egyszersmind a megye nemességét. Az 1504: II. törvényczikk azt mondja: „Es hogy a megye főispánja bármely alispánt válaszszon azon megye igaz nemesei száma közül, hol tisztségét viseli, kit mindazon által azon megye nemeseinek megegyezése és akarata nélkül soha se választhasson." Es ha tovább megyünk, 1548-ban azt látjuk, hogy az alispánok nemcsak a főispán által, hanem az egész megye megegyezésével az ország rendeletei szerint választatnak. Tehát az, hogy lassanként az alispán annyira kijött a főispáni hatóság alól és attól mindinkább függetlenittetett, nem azon nemzeti fejlődés jellege, mely az erős, nagy magyar államot képezi; az a fejlődés, mely a főispáni hatalmat az alispáni hatalom javára gyengítette, azon szomorú korszak jeliege, mely egyrészt a nemzeti dissolutio korszaka volt, másrészt az a korszak, melyben a nemzetnek nem volt központi kormánya. Én, t. ház, kegyelettel viseltetem a régi vármegye iránt és tisztelem azon nagy szolgálatokat, melyeket az országnak, a hazának tett. De mindig ugy tekintettem, mint hűséges depositáriust, ki azon különböző állami felségjogokat, melyeket senki sem gyakorolhatott akkor, midőn nem volt nemzeti kormány, hűségesen megtartotta és magához vonta azon időre, midőn más kezekre azokat bizni nem lehetett. De ép ezért természetéhez és e szerepéhez csak akkor maradhat hű, ha e jogokat lassan-lassan kiadja kezéből, akkor, midőn van nemzeti kormány, mely az ország többségének, a nemzetnek felelős. (Helyeslés jobbfélől.) És most megengedi talán a t. ház, hogy röviden reflectáljak némelyekre, a miket Sághy t. képviselőtársam ugyancsak ez ülés folyamán mondott és a mik bár nem is függnek szorosan össze a törvényjavaslattal, de talán ép ezért nagyobb tetszésre és érdekre számíthattak, mint bármi más. És ez azon megjegyzés, hogy mily nagy különbség van a között, ha valaki ez oldalról megy oda át és a között, ha valaki amaz oldalról jön ide. T. képviselőtársam azt mondotta, hogy azokra nézve, kik ez oldalra jönnek át, nem mondja ugyan, hogy tényleg fenn forog azon eset, hogy őket önérdek vezeti, hanem mondotta, hogy legalább fenn foroghat az a gyann. Bocsánatot kérek, azt hiszem, hogy egymás közti érintkezésünkben nemcsak a parlament, hanem az önmagunk iránti tisztelet is megkívánja, hogy oly álláspontra, melyet csak esetleges gyanú igazolhat, ne helyezkedjünk. (Élénk helyeslés jobbról.) De nem is szorul e támadás az én visszatitasításomrd. Megfelelt már arra Ugron Gábor t. képviselőtársam én előttem, midőn azt mondotta, hogy a legjobb jutalmakat kiknek osztják? Azoknak, kik mint renegátok az ellenzékről a kormánypártra jönnek át. Bocsánatot kérek, ha gyanúsítani akar valakit, akkor erre az álláspontra helyezkedve azt kell mondania: a legbiztosabb módja annak, hogy valaki elérjen bizonyos czélokat, melyeket nem tudott elérni, az, hogy erről az oldalról át megy a másikra. (Felkiáltások a szélső baloldalon: Aztán pedig visszamegy!) Épen azért mondom, hogy akkor, ha egymás iránt igazságosak és méltányosak akarnak lenni, ily vádaskodásoknak sem jobbról sem balról nem szabad felmerülni. (Helyeslés a jobboldalon.) Még csak Horánszky t. képviselőtársamnak akarnék egy pár megjegyzésére, melyeket a múlt alkalommal mondott, némelyeket válaszolni. (Halljuk! a jobboldalon.) Mindenekelőtt azon megjegy-