Képviselőházi napló, 1884. X. kötet • 1886. márczius 6–márczius 29.

Ülésnapok - 1884-199

199. országos ülés máreaiiis 9. 1886. 25 elzárjuk, akkor az csak olyan önkormányzat lesz, mint a minő respuhlieák voltak a rabszolgák százezreit sanyargató köztársaságok. Én a tisztviselők szabad választása nélküli önkormányzatot olybá tekintem, mintha valaki levegő nélküli szerves életet, napsugár nélküli tenyészet létezhetését akarná elhitetni, az valóban a kecske jólakásának és a káposzta megmaradásának elméletén nyugszik. Gróf Apponyi megkapó szinekkel festette le azt a függést, a melyben a választott tisztviselő választóival szemben van és a részrehajlást, a mit azok iránt tanusítani kénytelen, kik hivatalba juttatták s akiknek segélyével abban megmaradni remélheti; heroicus jellem tudna csak — ugy mond — az ily behatásnak ellentállani. Azonban képviselőtársam az éremnek csak egyik felét vizsgálta s nem látta az érem hátlapjának még sötétebb árnyát, azt a sokkal nagyobb és lealázóbb függést, a melybe majd jutni fog a kinevező minister, illetőleg az őtet felajánló főispánnal szemben, mert a minister a vidék embereit, azok képzettségét nem ismerheti; ő kinevezését főispánja ajánlatára foganatosítja s a főispán ritkán fogja a leghivatottabbakat és legjellemesebbeket, hanem az ő és klickjének protegáltjait ajánlatba hozni s mivel a főispán par excellence pártember, sőt pártvezér megyéjében s mivel hivatalban maradása a fungáló kormány hatalmon maradásához van kötve, vájjon fogna-e másokat ajánlatba hozni, mint csak olyanokat, a kik a korteskedésben kitüntették magukat ? Az ilyek pedig, főleg nálunk, nem igen szoktak sem törvénytisztelő, sem nagyon jellemes, de sem nagyon erkölcsös emberek lenni. De e fontos lélektani indok mellett a főispán a felterjesztésben, a minister a kinevezésben csakis az elméleti minősültséget tarthatja szem előtt; de a jellemre, a becsületességre, a hivatottságra nem tud tekintettel lenni s igy be fognak juthatni a hivatalokba diplomás gonosztevők, avagy muszkavezetők, Bach- és Schmerling lovagok, a minőkkel jelenleg is bepiszkolják a hivatalok tisztességét a mostani névleges választásnál, a mi nem egyéb kinevezésnél. Aztán ne higyje a képviselő ur, hogy a jó hivatalnok kénytelen lenne részrehajlatlan lenni választóival szemben, mert a nép végtelenül nagyra szokta a legszigorúbb hivatalnokot is becsülni, ha az igazságos, még a katonaság is bálványozni szokta szigorúan igazságos s vele a vészt megosztó felebbvalóit s a valóban hivatását részrehajlatlanul betöltő tisztviselő nem félhet a kiválasztástól. Arra számos példát találunk a múltban, hogy a jó hivatalnokot mindig újból választották s csak késő vénsége vagy a halál fosztotta meg azon hivataltól, a melyben néha túlszigorú, de mindig igazságos volt. KÉPVH. ÍÍÁPLÓ. 1884—87. X. KÖTET. Azután ami a függést illeti, vájjon nem lesz-e a kinevezett hivatalnok sokkal nagyobb függési viszonyban a ministertöl, illetőleg annak személyese, a főispántól, a kitől nemcsak hivatalba ju

: tása, hanem hivatalban maradása és előléptetése kizárólag függ. Ettől feltétlenül és csakis ettől függvén, bizonynyal részrehajló lesz azok irányában, kik a képviselőválasztásoknál szövetségesei a kormányhatalom fentartásában. Szóval a közigazgatási hivatalnokok kinevezésénél nem lehet semmi módon kiküszöbölni azt, hogy ez ország minden hivatalnoka, sőt még szolgaszemélyzete, ezek rokonsága s mindazok, kiknek hivatalos pályára készülő gyermekei vannak, a kormány uszályhordozóivá, vak engedelmességre kötelezett rabszolgáivá ne váljanak és azt, hogy csak pártemberek jussanak a hivatalokba, mert én nem tudok magamnak oly angyalszelidségü és jóságú ministert elképzelni, a ki akkor, amidőn a kinevezés egyedül az ő jogköréhez tartozik, olyanokat is helyezzen hivatalokba, kik pártiának nem buzgó hívei. Ekként én a kinevezési rendszert összeférhetlennek tartom a valódi önkormányzattal. így fogta fel ezt nemzetünk mindig, igy gyakorolta ezredéven át; az összeforrott nemzeti életével, az adta és adja meg a mi közéletünk valódi jellegét, az képezi a valódi alkotmányosság főfeltételét, mert a honpolgárok szabad államban nemcsak igavonó és teherviselő eszközök, hanem oly jogosult tényezők, kik a terheknek megfelelő jogok és joggyakorlatok élvezetét méltán megkövetelhetik a maguk részére s méltán igényelhetik, hogy ott, hol vagyonuk s munkaerejük, néha existentiájuk felett határoznak s életérdekei felett döntenek: beleszólási joggal bírjanak. Ez indokolja, ez követeli a felső fokon a képviselői, az alsó fokon tisztviselőinek szabad választását. Ez kívánja meg azt, hogy képviselője és tisztviselője nemcsak a hatalom, hanem a nemzettel szemben is — a választás révén — a felelősség és feleletre vonhatás helyzetébe tartassék. Csakis a szabad választás képezi azon köteléket, a szeretetnek, a bizalomnak azon kötelékét, a mely a nemzet kebeléből eredő tisztviselőt a nemzettel szerves összefüggésbe tudja hozni,(Ugy van! a szélső baloldalon) e nélkül a tisztviselői kar egy elszigetelt, egy különálló kastof, a kastok legveszélyesebbikét: az élődi bureaucratia kastját képezi, a mely nem érez a nemzettel, hanem mindig a hatalom tetszés szerint kihasználható eszközévé aljasul; oly kasttá. a mely még arra sem ügyel, hogy az a hatalom idegen-e? hanem vakon engedelmeskedik annak, a ki alkalmazza, fizeti és nyugdíjazza, a mely kész bármikor a zsarnokság hű szolgahadaként hazája ellen is felhasználtatni magát. < Nekünk fenn kell tartanunk tisztviselőink 4