Képviselőházi napló, 1884. X. kötet • 1886. márczius 6–márczius 29.
Ülésnapok - 1884-212
294 212. országos ülés márcKÍBS 24. 18S6. már magam is "hallottam dicsérni arról alispánt, hogy igen szorgalmasan vizsgálja a járási tisztviselőknek ügykezelését, hát ez nem lehet semmi másnak a következése, mint fiúnak, hogy depraváltatott maga az intézmény, (Igás! a szélső baloldalon) depraváltatott azáltal, hogy folytonosan esorbíttatott a hatáskör, deprováltatott azon bureaueratieus szellem által, a melylyel a ministerelnök ur kezeli folytonosan a megyei közigazgatást. Tudjuk, hogy nincsen az az institntio, a melyet a kezelés által nem lehetne természetéből kivetkőztetni; nincsen oly institutio, bármi jó legyen, melyet rossz kezelés által megrontani nem lehet. A mint mondám, ebben a pontban, valamint az 1) pontban van befoglalva, nyer kifejezést azon rlőbb említettem intézkedés, mely szerint a főispán Rendelkezési hatáskörrel láttatik el. Én már halrottam azon megjegyzést, hogy ez csak egyes zitka esetekben van meg és épen azért nem fog eavarólag hatni a megye közigazgatására. Ma is MZ igen t. államtitkár ur azt mondta, hogy ezen új intézkedés azért szükséges, hogy a főispánnak ellenőrzési jogát hatályosabbá tegye. Arra vonatkozólag, hogy csak ritkán fog előfordulni, legyen szabad röviden elősorolnom, mi mindenféle esetekben lesz jogában, módjában a főispánnak a közigazgatás vezetésébe beleavatkozni. (Halljuk!) Beavatkozhatik először a hivatalok megvizsgálása alkalmával. Az mondatik, hogy ez évenként csak egyszer történik; tehát nem fog gyakran történni. De ezenkívül sok alkalma lesz a főispánnak a beavatkozásra Ott a scontralis szék ; azután ott van, hogy „az illetékes minister felhívására". Bármikor eszébe juthat egyik, másik ministernek, sőt azon rítusnál fogva, hogy minél inkább raj"ta legyen a kormány keze a közigazgatáson, annak minden részletein, valószínű, hogy gyakran fog a főispán utasítást kapni, hogy rendeleteket bocsásson ki. Azután ott van, hogy „saját hatáskörében", tudniillik a felügyeleti és ellenőrzési hatáskörben. Miután a főispán felügyelési és ellenőrzési hatásköre mindenre kiterjed, természetes, hogy mindenbe beavatkozhatik szabad tetszése szerint. Ott van az, hogy ha halaszhatatlan intézkedésekről van szó, akkor is a főispán rendelkezik és pedig ugy, hogy azt az alispán sans phrase köteles végrehajtani. Erre a „halaszthatatlan intézkedésre" vonatkozólag legyen szabad megjegyeznem, hogy az eddig fenálló törvényben csak halaszthatatlan rendőri intézkedésekről van szó. Ez a „rendőri" szó a 19. szakasznál kihagyatott és most már nemcsak azon rendeleteket kell föltétlenül végrehajtani, melyek rendőri természetűek. Annak az intézkedésnek volt értelme; meglehet, hogy a kormány valami conspiratiókról vagy más veszélyes dolgokról bir tudomással, melyek ellen halaszhatatlan intézkedés teendő; most annak a czíme alatt, hogy „halaszthatatlan", beleavatkozhatik mindenbe, valahányszor a kormány, vagy a főispán, hogy azonnal minden ellenmondás nélkül végrehajtassák az ő rendelete, oda írja, hogy „halaszthatatlan". (Egy hang a jobboldalon : Az állam érdekében!) Mire nem lehet azt mondani, hogy „az állam érdekében?" (Ugy van! a szélső baloldalon.) Ott van még az is, hogy ha az alispán távol van, a főispán szintén szabadon rendelkezhetik az összes tisztviselőkkel. Szóval annyi alkalma van a főispánnak beleavatkozni az alispán és a többi tisztviselők teendőibe, hogy valósággal azt lehet mondani, megteheti, a mikor neki tetszik; tisztán a főispánoknak kénye-kedvétől, illetőleg ügybuzgóságától függ. És ennek a dolognak, t. ház, két oldala van. Az első az, hogy a mint már több izben megjegyeztetett, ez alkalmat ad a kormánynak arra, hogy mindinkább absorbeálja, teljesen magához vonja az önkormányzati teendőket. De van a dolognak egy másik oldala is, az, tudniillik, hogy ezen szerencsétlen conceptio csakis arra való és nem lehet más következése, mint az, hogy teljesen összekuszálja az administratio szálait és teremtsen olv anarchiát a megyei ügyek kezelésében, a milyenről eddig fogalmunk sem volt. Mert lehet-e képzelni az administratiónak rendes, sima folyását akkor, midőn ugyanazon hatáskörben, ügykörben a teendők elvégzése két különböző egyénre van bizva? Az egyik igy végzi, a másik amúgy, az egyik ebben a nézetben van, a másik amabban, ma igy, holnap ugy rendelkeznek, ma ebbe, holnap abba az irányba tereltetik az administratio ; lehet-e képzelni rendes, normális folyását az administratiónak ily körülmények közt? Lehetséges-e az, hogy ily körülmények között az alispán, a kinek kezében marad voltakép az administratio vezetése, hogy ugy mondjam, jó kedvvel lássa el a maga teendőit, hogy biztonságban járjon el azon a téren, a melyre állítva van akkor, midőn folytonosan feje fölött lebeg aDamocles kardja, tudniillik az a lehetőség, hogy a főispán crucificálni fogja rendeleteit és egészen más irányba terelni a közigazgatást? Lehet-e azt várni, t. képviselőház, hogy az alárendelt tisztviselők támogatni fogják az alispán rendelkezéseit és hogy serények lesznek az alispán intézkedéseinek elvégzésében akkor, midőn minduntalan előfordulhat a/ az eset, hogy a főispán egy szép reggel megváltoztatja teljesen az alispán intézkedéseit és midőn meg van az a lehetőség, hogy ha a szolgabírónak, vagy akár egyes embernek is nem tetszik az alispán intézkedése, beszalad a főispánhoz, igyekszik rávenni, sokszor sikerrel, hogy változtassa meg az alispán intézkedését? Engedelmet kérek, ily körül-