Képviselőházi napló, 1884. X. kötet • 1886. márczius 6–márczius 29.
Ülésnapok - 1884-211
211. országos ülés márezius 23. ÍSS6. 273 hogy hasonlattal éljek, az állam szekerét egy szilaj négyes vagy hatos fogatra s melybe még belé is vágnak az ostorral, hogy csak bátran neki menjen hegynek völgynek, ha nem gondoskodnak egyúttal egy erős kézről is, mely a gyeplő szárait összefogni is képes. (Élénk tetszés jobbfelől.) Én, részemről nem kívánok azon szekérbe beleülni, sem nem kívánnám azokat reá bizni, a kiknek élete s tagjaik épsége szivemen fekszik. (Tetszés jobbfelől.) Sed non loquamur latiné. Beszéljünk iukább egy kissé a eivilisatio nyelvén is, ha ugy tetszik: németül. Sajnálom, hogy Grünwald Béla t. képviselő ur nincs jelen, mert hozzá szerettem volna intézni néhány szót. (Halljuk! B r álljuk !) A t. képviselő ur a szerencsés halandók közé tartozik, mert nem minden halandónak sikerül nevét egy eszméhez kötni. Sokszor az eszme ad nimbust a névnek; néha megtörténik ez vice versa. Ő, neve dicsőségét hozzákötötte a jogállam, a culturállam eszméjéhez! Külföldi példákat, legalább az én nagymesterem, az öreg Deák, nem szeretett idézni és követni, nem, mintha nem lett volna jártas vagy ismerős a külföld institutióiban, hanem, mert kritikai elmeéllel hatolt be azok szellemébe s mert belátta, hogy akárhány Grneistot forgatunk is össze, soha sem fogunk teljes tudatával és ismeretével birni a történeti fejlődésnek s mindazon körülményeknek, a melyek külföldön egy vagy más institutiót igazolnak és hogy nálunk ezen premissák hiányában mindaz könnyen csak a vak utánzás sziliében tűnhetik fel. (Igaz! Ugy van! jobbfelöl.) Bocsánatot kérek, t. ház, hogy ha a külföldi példákra vonatkozólag némi kis digressiót engedek meg magamnak, de ez, gondolom, összefügg a tárgygyal. (Halljuk! Halljuk!) En csak egyben szeretném Angliát utánozni s ez az, hogy Anglia sohasem utánoz senkit. [Tetszés jobbfelől.) Én legalább nem hallottam, hogy az angol államférfiak valaha a magyar institutiókra hivatkoztak volna egész a legutóbbi időkig. Nem kell azonban minden reményről letenni. Talán eljön az az idő is, midőn mi is fogunk mintául szolgálni másoknak s reánk fognak hivatkozni, hisz nem rég t. barátunk Tors Kálmán egy nagy tekintélyre támaszkodva, némi kilátást nyújtott arra, hogy a mi municipális rendszerünk oly csudálatos és remek mfí, mely talán az angol államférfiak figyelmét is magára fogja vonni s őket utánzásra fogja serkenteni. Meglehet, hogy a Parnelliták, ha ezt megtudják oly tanulmányok alapján, a melyek eddig távol állottak tőlük, talán ki fogják sütni, hogy Irlandnak is egy fehér lapot kell adni és hogy ezen fonalon menve tovább, a természetes logicai következtetéssel Skócziának is külön parlamentet fognak ismét adni, melylyel régente hírt. Tudva van ugyanis, t. ház, hogy a skót unió KÉPVH. NAPLÓ. 1884—87. X. KÖTET. Anna királynő alatt nem olyan nagyon simán ment végbe és bizonyos oly eszközök alkalmazásával is, melyeket most modern parlamentaris nyelven itt minálunk corruptiónak szokás nevezni. Történt, igaz, ránk nem rég hivatkozás külföldön, oly helyen, a hol épen t. Grünwald Béla barátom, kinek jelenlétét sajnálattal nélkülözöm, ugy látszik, nagyon otthonos; az itt dicsőített és magasztalt — megvallom, meglepetésemre dicsőített — Bismarck szájából hallottunk nem rég egy hivatkozást Magyarországra. Bár ne hallottunk volna! Az oly dicső és nemes lengyel nemzetnek, mely iránt a magyar haza mindig sympathiával viseltetett és minden alkalommal nyilvánította — nemesen is nyilvánította — rokonszenvét; (Z^raz! Igaz!) feláldozva szívesen Galiezia és Lodomeriára való régi igényeit is, a midőn az egész Lengyelország visszaállításának csak némi reménye is fel csillámlott; midőn, mondum, e szerencsétlen Lengyelországnak Posenbe szakadt utolsó maradéka, ellen irtó háborút intézett egy modern parlament szine előtt: akkor megtörtént, hogy Magyarországra hivatkozott és azt mondta: „Ám nézzenek Magyarországra!" Mintha Magyarország sem bánna el különben a németekkel! Ez oly feltevés, t. ház, melyet, azt hiszem, mindannyian határozottan vissza fogunk utasítani. (Ugy van! Ugy van!) E tekintetben tehát nagyon irigylem t. Grünwald barátomnak optimismusát, a ki oly nagyon ideális színben tudja feltüntetni és látni a porosz állapotokat és a porosz kormányzati elveket. A mi a mérsékelt ellenzék t. vezérét illeti, engedje meg nekem, hogy hozzá is intézzek néhány őszinte szót. (Halljuk! Halljuk!) Apponyi Albert t. képviselőtársam egy igen nevezetes beszédben, melynek minden részleteire ugyan most nem emlékezem, de melynek összbenyomása még élénken visszhangzik szivemben, egy olyan dolgot pendített meg, melynek fontosságát akkor is kiemeltem, mert szerencsém volt beszédjére akkor is refiectálni és ez a correctivumok hangsúlyozása volt. Egy előrelátó politikusnak, nézetem szerint, soha sem szabad megfeledkeznie arról, ho»y minden intézmény a világon, legyen az bár alapjában a legjobb, vagy az emberek gyarlósága, vagy a körülmények behatása folytán elfajulhat és hibába eshetik. Kell tehát előre gondoskodni bizonyos correctivumokrói — (a szónok gróf Apponyi felé fordul) öntől vettem e szót, köszönetet mondok értté. Már most, ha az erős municipialisták nem látva be a veszélyt, melybe vezetnék az állam szekerét, akarják a legszélesebb autonómiát, a legszélesebb municipialis jogokat, nem rettenve vissza az őket környező veszélytől, e mellett csupa vaskövetkezetességből nem ragadják meg az azt egyedül ellenőrizhető államhatalom valamely biztos képviselőjének ellenszerét, nem látják be szükségét
