Képviselőházi napló, 1884. X. kötet • 1886. márczius 6–márczius 29.

Ülésnapok - 1884-211

211. országos ülés márezius 23. ÍSS6. 273 hogy hasonlattal éljek, az állam szekerét egy szi­laj négyes vagy hatos fogatra s melybe még belé is vágnak az ostorral, hogy csak bátran neki men­jen hegynek völgynek, ha nem gondoskodnak egyúttal egy erős kézről is, mely a gyeplő szárait összefogni is képes. (Élénk tetszés jobbfelől.) Én, részemről nem kívánok azon szekérbe beleülni, sem nem kívánnám azokat reá bizni, a kiknek élete s tagjaik épsége szivemen fekszik. (Tetszés jobb­felől.) Sed non loquamur latiné. Beszéljünk iukább egy kissé a eivilisatio nyelvén is, ha ugy tetszik: németül. Sajnálom, hogy Grünwald Béla t. kép­viselő ur nincs jelen, mert hozzá szerettem volna intézni néhány szót. (Halljuk! B r álljuk !) A t. képviselő ur a szerencsés halandók közé tartozik, mert nem minden halandónak sikerül nevét egy eszméhez kötni. Sokszor az eszme ad nimbust a névnek; néha megtörténik ez vice versa. Ő, neve dicsőségét hozzákötötte a jogállam, a cul­turállam eszméjéhez! Külföldi példákat, legalább az én nagymeste­rem, az öreg Deák, nem szeretett idézni és követni, nem, mintha nem lett volna jártas vagy ismerős a külföld institutióiban, hanem, mert kritikai elme­éllel hatolt be azok szellemébe s mert belátta, hogy akárhány Grneistot forgatunk is össze, soha sem fogunk teljes tudatával és ismeretével birni a tör­téneti fejlődésnek s mindazon körülményeknek, a melyek külföldön egy vagy más institutiót igazol­nak és hogy nálunk ezen premissák hiányában mindaz könnyen csak a vak utánzás sziliében tűn­hetik fel. (Igaz! Ugy van! jobbfelöl.) Bocsánatot kérek, t. ház, hogy ha a külföldi példákra vonatkozólag némi kis digressiót engedek meg magamnak, de ez, gondolom, összefügg a tárgygyal. (Halljuk! Halljuk!) En csak egyben szeretném Angliát utánozni s ez az, hogy Anglia sohasem utánoz senkit. [Tetszés jobbfelől.) Én leg­alább nem hallottam, hogy az angol államférfiak valaha a magyar institutiókra hivatkoztak volna egész a legutóbbi időkig. Nem kell azonban min­den reményről letenni. Talán eljön az az idő is, midőn mi is fogunk mintául szolgálni másoknak s reánk fognak hivatkozni, hisz nem rég t. bará­tunk Tors Kálmán egy nagy tekintélyre támasz­kodva, némi kilátást nyújtott arra, hogy a mi municipális rendszerünk oly csudálatos és remek mfí, mely talán az angol államférfiak figyelmét is magára fogja vonni s őket utánzásra fogja serken­teni. Meglehet, hogy a Parnelliták, ha ezt meg­tudják oly tanulmányok alapján, a melyek eddig távol állottak tőlük, talán ki fogják sütni, hogy Irlandnak is egy fehér lapot kell adni és hogy ezen fonalon menve tovább, a természetes logicai következtetéssel Skócziának is külön parlamen­tet fognak ismét adni, melylyel régente hírt. Tudva van ugyanis, t. ház, hogy a skót unió KÉPVH. NAPLÓ. 1884—87. X. KÖTET. Anna királynő alatt nem olyan nagyon simán ment végbe és bizonyos oly eszközök alkalma­zásával is, melyeket most modern parlamentaris nyelven itt minálunk corruptiónak szokás nevezni. Történt, igaz, ránk nem rég hivatkozás külföl­dön, oly helyen, a hol épen t. Grünwald Béla barátom, kinek jelenlétét sajnálattal nélkülözöm, ugy látszik, nagyon otthonos; az itt dicsőített és magasztalt — megvallom, meglepetésemre dicsőített — Bismarck szájából hallottunk nem rég egy hivatkozást Magyarországra. Bár ne hallottunk volna! Az oly dicső és nemes lengyel nemzetnek, mely iránt a magyar haza mindig sympathiával viseltetett és minden alkalommal nyilvánította — nemesen is nyilvánította — rokonszenvét; (Z^raz! Igaz!) feláldozva szívesen Galiezia és Lodomeriára való régi igényeit is, a midőn az egész Lengyelország visszaállításának csak némi reménye is fel csillámlott; midőn, mon­dum, e szerencsétlen Lengyelországnak Posenbe szakadt utolsó maradéka, ellen irtó háborút inté­zett egy modern parlament szine előtt: akkor megtörtént, hogy Magyarországra hivatkozott és azt mondta: „Ám nézzenek Magyarországra!" Mintha Magyarország sem bánna el különben a németekkel! Ez oly feltevés, t. ház, melyet, azt hiszem, mindannyian határozottan vissza fogunk utasítani. (Ugy van! Ugy van!) E tekintetben tehát nagyon irigylem t. Grünwald barátomnak opti­mismusát, a ki oly nagyon ideális színben tudja feltüntetni és látni a porosz állapotokat és a porosz kormányzati elveket. A mi a mérsékelt ellenzék t. vezérét illeti, engedje meg nekem, hogy hozzá is intézzek né­hány őszinte szót. (Halljuk! Halljuk!) Apponyi Albert t. képviselőtársam egy igen nevezetes be­szédben, melynek minden részleteire ugyan most nem emlékezem, de melynek összbenyomása még élénken visszhangzik szivemben, egy olyan dolgot pendített meg, melynek fontosságát akkor is ki­emeltem, mert szerencsém volt beszédjére akkor is refiectálni és ez a correctivumok hangsúlyozása volt. Egy előrelátó politikusnak, nézetem szerint, soha sem szabad megfeledkeznie arról, ho»y min­den intézmény a világon, legyen az bár alapjában a legjobb, vagy az emberek gyarlósága, vagy a körülmények behatása folytán elfajulhat és hibába eshetik. Kell tehát előre gondoskodni bizonyos correctivumokrói — (a szónok gróf Apponyi felé fordul) öntől vettem e szót, köszönetet mondok értté. Már most, ha az erős municipialisták nem látva be a veszélyt, melybe vezetnék az állam szekerét, akarják a legszélesebb autonómiát, a leg­szélesebb municipialis jogokat, nem rettenve vissza az őket környező veszélytől, e mellett csupa vas­következetességből nem ragadják meg az azt egye­dül ellenőrizhető államhatalom valamely biztos képviselőjének ellenszerét, nem látják be szükségét

Next

/
Thumbnails
Contents