Képviselőházi napló, 1884. X. kötet • 1886. márczius 6–márczius 29.

Ülésnapok - 1884-208

£20 208. országos ülés márczius 19. 1886. ben 30—407o-a a virilistáknak zsidó, a ki csalás­sal, uzsoráskodással, vitriolos pálinkával szerezte vagyonát. (Ellenmondások,, zaj a jobboldalon.) Hát mit érünk el azzal a nemzeti politikával, mely azt hangoztatja, hogy nemzetiségi érdekek kívánják a virilismust. Dehogy kívánják. De engedjék meg, hogy a zsidó érdekpolitika illustratiójául még egyet fölemlítsek. A t. kormányt nem lehet arról vádolni, hogy antisemita érzelmei volnának, sőt nagyon a zsidók pártján van, mégis, mikor a zsidó érdekek azt kívánják, hogy ne tart­sanak a kormánynyal, bizony nem tartanak vele. Ép en a „Pester Lloydban" egy zsidóról volt egy nyilatkozat, hogy a Starcsevics-pártnak híve. Nagyon sajátságos, mikor Horvátországban nem nagyon régen vannak a zsidók, hogy mégis ők legyenek a leghorvátabbak. Ezért a „Pester Lloyd" szükségesnek látta azon megjegyzést fűzni hozzá, hogy csak ez egy zsidó van ezen az ellen­zéki párton. Erre nyilatkozott az illető, hogy igaz a róla közölt dolog, hogy ő egy püspöktől díszedé­nyeket kapott, hanem kijelentette, hogy nagyon sok zsidó van Horvátországban a Starcsevics-pár­ton. Ha tehát esetleg az érdekek kívánják, akkor a zsidók a kormányt pártolják, ha nem, nem. A t. függetlenségi párt hiába akarja a zsidókat meg­nyerni, a zsidóknak nem tetszik, hogy a függet­lenségi párt a megyei autonómia mellett van, mert belátják, hogy valamint hajdan védbástyái voltak ezek az alkotmánynak, jelenleg védbástyái ajmagyar közönségnek. Kijelentem, hogy Komlóssy képviselőtársam módosítványához hozzá járulok. (Helyeslés a bal- és szélső baloldal egyes padjain.) Elnök: Szólásra senki sincs feljegyezve, ha tehát szólni senki sem kivan, a vitát bezárom. Tisza Kálmán ministerelnök: T. ház! (Halljuk.') Azt gondolom, méltóztatik megengedni, hogy egy pár szóval reílectáljak és azután talán e szakaszt el is végezhetnők, a mely bizony nem nagyon épületes eszmecserére adott alkalmat. (Helyeslés.) Komlóssy Ferencz: De igazság! (Ellen­mondás.) Tisza Kálmán ministerelnök: Hát, t. ház, ha igazságosnak kell lenni, azt látom, két fajtája van az embereknek; az egyik az, a melyik valakitől azt kérdi: becsületes, tisztességes ember vagy-e vagy nem ? Ezekhez számítom magamat és a ház nagy többségét. (Helyeslés.) Vannak egye­sek, a kik azt kérdik : keresztény vagy-e vagy zsidó ? A keresztény angyal, a zsidó ördög. Az ilyen emberekkel szóba állani is kár volna. (Élénk helyeslés.) A mi különben a felmerült módosítványokat illeti, az elsőre nézve, mely a hírlapok és folyó­iratok szerkesztőire vonatkozik, már nyilatkoztam. És igen furcsa dolog volna, ha azt tennők fel, | mit a képviselő ur, a ki a szöveget nem akarja elfogadni, hogy ez egy sorba, egy becsülés alá helyezi valamennyi újságírót és szerkesztőt. Ez senkinek eszében nem volt. Mindenki tudja, hogy mint mindenütt, ugy a hírlapirodalomnak is van­nak, voltak, lesznek kinövései. (Élénk helyeslés.) De annak, a ki a szabad sajtónak barátja, ugy mint Ugron Gábor t. képviselő ur igen helyesen mon­dotta, a szabad sajtóra magára, az ország értelmi­ségére és a legutolsó, a legrosszabb esetben, a rendes biráira kell bizni a korlátozást; de nem lehet, nem kell az administrativ hatalomnak adni arra jogot, hogy ő válogasson benne. (Helyeslés.) Áttérve most a többi módosítványra, egy módosítvány adatott itt be, hogy a népiskolai taní­tók adója kétszeresen BzkmittSiSsék. (Halljuk!) Hát, t. képviselőház, hogy a községi tanintéze­tek tanárainak adója kétszeresen számíttassák, az benne van a törvényben. A népiskolai tanítókra vonatkozólag a törvényhatósági törvényben sem 1870-ben nem volt benne, sem most nincs a javas­latban. Nincs pedig benne, nem azért, mintha a községi néptanító hivatásának fontosságát — meg vagyok róla győződve — ugy 1870-ben, mint most is, mindenki ne érezné s át ne látná; de két ok van, a miért azt hiszem, akkor is nem a törvény­hatósági, csak a községi képviseletnél mondta ki a törvény — mert ott kimondta — hogy a nép­tanítók adója kétszeresen számittassék. Ezen két ok a következő: először, mert oly valamit mondana, minek gyakorlati haszna, a néptanítókra nézve nem lenne ; mert csakugyan a néptanítónak adója, ha kétszeresen számíttatik is, őt a megj^ei bizott­ságba be nem juttatja. (Ugy van! jóbbfélől. Fel­kiáltások a szélső baloldalon: Lehet vagyona!) Bocsánatot kérek, ha van vagyona, ugy is bejuthat; de nincs. Ez az egyik. A másik az, hogy annak, a ki a népnevelés barátja, csakugyan azt kell óhajtania, hogy az a néptanító otthon legyen; (Helyeslés) tanítson, isko­lájában legyen. (Élénk helyeslés.) És neki arra quasi praemiumot adni, hogy majdnem kötelesség­szerül eg napokon keresztül hanyagolja el iskolá­ját, a hol senki sem pótolhatja és menjen oda, a hol pótolható: ezt én helyesnek nem tartom. (Élénk helyeslés jobbfélol.) Nem zárnám ki a tagságból, de nem nyitnék tág kaput arra, hogy bejusson, mert valóban nem egyezik meg szép és nemes hivatásá­val, (Helyeslés) mely —- ismétlem — nem tűri, hogy iskolájából más hivatal miatt távozzék. Egy igen t. képviselő ur az iskolalátogatók adóját is kétszeresen kérte számíttatni. Bocsána­tot kérek, ez nagyon tág fogalom. Lehet kinevezni iskolalátogatót felekezetileg, lehet kormányilag, lehet törvényhatóságilag; lehet egy községre egyet, lehet tíz községre egyet. Méltóztassék el­hinni, ha ilyenekre is kimondjuk — ámbár azt, a ki e téren híven teljesíti kötelességét, igen nagyra

Next

/
Thumbnails
Contents