Képviselőházi napló, 1884. X. kötet • 1886. márczius 6–márczius 29.
Ülésnapok - 1884-208
218 208. országos ölés márezins 19. 1886. qualifieatiót még nem ad, (Igaz f Ugy van ! balfelöl) mert, hogy ha ez qualifieatiót adna, akkor általa • ban minden irót, ki valami jó könyvet vagy munkát irt, hasonlóképen ugyanazon qualificatióval kellene felruházni és őt szintén bizottsági tagnak megválasztani. Én ennélfogva bizonyos tekintetben hozzájárulok igen t. barátom indítványához de azt kivánom, hogy nemcsak az hagyassék ki, hogy keresztény és nemzeti lapnak az irói, hanem általában maradjon ki az egész, a hirlapirók általába;! ne vétessenek fel, mert a hirlapirás qualifieatiót a bizottsági tagságra nem nyújt. Én tehát a 26. §-nak ezen passusát kihagyandónak vélem és kérem a t. házat, méltóztassék indítványomat elfogadni; mert kétséget nem szenved, hogy a jelenlegi journalistika oly borzasztó sok szennyet és piszkot hord szét az országban és oly mértékben terjeszti az erkölcstelenséget, a milyennek azelőtt soha, de soha sem volt nyoma. {Mozgás.) Minthogy pedig azt, a ki 3 iskolát végzett, kezdte a Journalnak a városban való széthordásán, azután bevette magát valamelyik szerkesztőségbe s végre szerkesztő lett, azt akadémikusokkal és azokkal, a kik diplomát nyertek, egy sorba helyezni nem lehet, én a szakasz ezen intézkedését oly következetlenségnek tartom, hogy annak ma^y aráz a tát tőlem senki sem kívánhatja. (Nagy mozgás.) Kérem a t. házat, hogy mórlosítványomat elfogadni méltóztassék. (Nagy zaj.) Ugron Gábor: Valóban sajátságos helyzetben vagyok, t. ház. Ha visszaemlékezem a múlt évtized szellemére és liberális gondolkozásmódjára, valóban nem tudom, hogy Magyarország parlamentjében vagyok, avag}* pedig ferde nevelésű aristocraták gyűlésén. (Ralijuk ! .Halljuk !) A történtek emlékeztetnek engem Turgenjewnek szép prózában irt egyik költeményére, a melyben le van irva, a mint két nagy ur kinéz az ablakon és látja, hogy egy embert nagyon ütnek. Ok embeibaráti indulattól vezéreltetve kinyitják az ablakot, hogy odaszóljanak, hogy ne bántsák őt. Mielőtt azonban ezt megtették volna, megkérdezik, hogy kit ütnek? „Hírlapírót", volt a válasz. Erre e két ur nyugodtan beteszi az ablakot és beszélgetnek tovább. Ily szellemre vall, t. ház, az imént hallott felszólalás. (Élénk tetszés a jobb- és baloldalon.) Mintha csak elfelejtettük volna, hoo-v a nemzet legjelesebbjei Magyarországot épen a hírlapirodalom terén kifejtett munkálkodásukkal vezették azon reformtörekvések terén előre, a melyek az 1848-iki eszmék megalkotását eredményezték. (Élénk tetszés a jobb- és a baloldalon.) A felszólalt képviselő urak elfelejtik azt, hogy Kossuth Lajos is hírlapíró volt. (Élénk tetszés a jobbés a baloldalon.) Komlóssy Ferencz: De tisztességes volt! (Nagy zaj.) Ugron Gábor íHlfel ej tik azt, hogy Franklin, a kire az emberiség mindig büszke volt és lesz, hirlapszerkesztő vala. (Élénk tetszés és helyeslés a jobb- és a baloldalon. Egy bang a széléö baloldalon. Nem volt zsidó/) Bocsánatot kérek, de mikor a törvényhozás megalkotta a törvény ezen szakaszát, nem arra tekintett, hogy csak a nemzeti műveltségnek csúcsán állók, hanem azok is, kik valamivel alantabb vannak, érvényesíthessék jogaikat az rdó kétszeres beszámítása folytán a városokban és a törvényhatóságokban. Az intelligentiának hódolt a nemzet törvényhozása, midőn ezen szakaszt meghozta (Ugy van! Uty ! van! a jobb- és a baloldalon) s democraticusan járt el, midőn nemcsak a legmagasabb színvonalon állókat, az aeademiai tagokat és tudorokat választotta ki, hanem leszállott az iparosok, kereskedők, gazdatisztek, orvosok és állatorvosok körébe. (Élénk tetszés.) Hiszen jól tudjuk, t. ház, hogy az állatorvosoktól csak az újabb időkben kívántak 6 gymnasialis osztályt és érettségi bizonyítványt és hogy régebben az egyszerű kovácslegények képeztettek erre ki. (Ugy van/ a bal- és a jobboldalon.) Mi, t. ház, a kik ily kérdésekbe nem akarunk belemenni, mert lehetne becsületes és nem becsületes gazdatisztekről is beszélni, elismerjük, hogy a sajtónak is vannak kinövései. (Halljuk! Halljuk!) De felfogásom szerint nekünk magán a sajtóra kell bíznunk azt, hogy sújtsa a tisztességes sajtó a nem tisztességest, a melyet mint kinövést tépjen le a maga testéről. (Élénk tetszés a jobb- és a baloldalon.) Másrészt bíznunk kell Magyarország józan közönségében, hogy a semmirekelő hírlapíróknak nem nyújt akkora támogatást, hogy oly jövedelemmel bírjanak, a mely után annyi adót fizessenek, hogy bejutnak a törvényhatósági bizottságba. De ha még tovább megyünk: hová lesz a közszabadság, ha a nemzeti és a tisztességes sajtó fogalmának meghatározását az államra vagy bármily más hatóságra kell bíznunk"? Ki adja a kezébe bármily állami közegnek azt a bélyeget, hogy bárkire rásüsse: te tisztességes vagy, te tisztességtelen vagy, te nemzeti irányú vagy, te nem vagy nemzeti irányú. (Élénk tetszés.) ~Éa vájjon, ha már hírlapirodalomról van szó, nincsenek-e a törvény ellenőrizése alatt azok a nemzeti irányú, sőt nemzetiségi túlzásokkal telt hírlapok? Nem büszkeségünk-e minden vádjukkal szemben az, a mire a ministerelnök ur is szokott hivatkozni: „Mit beszélnek önök elnyomásról, midőn az önök lapjai ily szabadon Írhatnak?" A nemzetiségi izgatóknak adnánk tápot, a külföldön ellenünk szórt sok alaptalan vádat szaporítanók egy alapossal, ha megengednők, hogy csak nemzeti irányú lapok szerkesztői számára adassék meg ez a jog. (Általános élénk helyeslés.)
