Képviselőházi napló, 1884. X. kötet • 1886. márczius 6–márczius 29.

Ülésnapok - 1884-208

JW8. orsnigos ülés máreeint 19. 1886. ülj jogra, azon kiváltságra, melyet a törvény egyéb diplomaticus embereknek nyújt. (Halljuk!) A napi sajtónak érdemeit kétségbevonni nem akarom, t. képviselőház, sőt kijelentem, hogy a tisztességes keresztény és nemzeti irányú sajtónak privilégiumait szívesen terjeszteném; (Helyeslés a bal- és szélső baloldal némely padjain) de megjegyzem azt is, hogy a piszkos irányt, botrány hajhászó, zsidó szolgálatban, zsidó érdekekben működő sajtótól még azon jogokat is, a melyekkel rendelkezik, meg kellene vonni, vagy legalább azokat megszorítani. (Helyeslés a bal- és szélső baloldal némely padjain.) És tudom, hogy a t. képviselőháznak többségével találkozik nézetem, midőn a tisztességes keresztény irányú sajtót üdvözlöm, annak jogait kiterjeszteni óhajtom, de viszont kívánom, hogy azon sajtótól, mely a szabad sajtót lealacsonyítja, mely üzérkedésre, vagy botrányhajhászatra van alapítva, ezen előjogok megvonassanak. (Helyeslés a bal- és szélső baloldal némely padjain.) Röviden jelzem csak, t. képviselőház, a lapoknak és szerkesztőknek azon nemét, a kik revolverjournalisták és azután holmi „Pikáns Lapok" szerkesztőinek neve alatt is ismertesek. És itt kétségbe vonom a t. ministerelnök urnak intem tióját, hogy ő a közérdek szolgálatában álló napisajtónak szerkesztőit egy rangba helyezné azon lapok szerkesztőivel, kik az előbb említettem pikáns lapok vagy revolver-Journalok élén, mint lapszerkesztők szerepelnek, (ügy van! a szélső baloldalon.) Ha a napisajtó működésén végig tekintünk, azt látjuk, hogy a sajtónak Vio része erkölcsi téren vallástalanságot, politikai téren forradalmat idéznek elő. (ügy van! a szélső baloldalon.) Ezen sajtó, melyről szólok, le akarja a trónról ültetni az Istent és az ördögöt akarja annak székére állítani, (Mozgás. Derültség.) Meggyőződhetik erről a t. képviselőház akkor, midőn kijelentem, hogy nem régiben olvastam egy, magát szépirodalminak nevező lapban, egy ódát az ördöghöz, melyben a közönség fel volt szólítva, hogy szakítson az Istennel és forduljon az ördöghöz, vegye igénybe amannak mindenhatóságát. És ez a lap komoly irányú lapnak nevezi magát. Ezen sajtó, t. képviselőház, még továbbmegy, a világ kormányzását a fatumra bízza, azon kivül belenyúl a családi szentélybe, botrányt hajhász mindenfelé, megtámadja az egyház szolgáit, pellengére állítja, gúny, csúfság tárgyává teszi. No már, t. ház, hogy a t. ministerelnök ur, a t. kormány az ilyen sajtót egy rangba akarná helyezni a napisajtóval, azt kétségbe vonom és azért is egy módosítványnyal leszek bátor a t. ház előtt fellépni. De miután már belenyúltam e darázsfészekbe, talán jó lesz kissé szellőztetni ezen eszméket. (Halljuk! a szélső baloldalon.) És kérdem, kicsodák azok az urak, kik közvéleményt csinálnak mai nap ? Kicsodák azok a nagy dictatorok, kik egyes lapok élén politikát, morált, közerkölcsöt hirdetnek, vagy botrányt csinálnak? E t. házban nagyon szerettek hivatkozni különösen e napokban Nyáry Pálra. Hivatkozom én is reá és figyelmeztetem a t. házat azon szavakra, melyeket többen a t. ház tagjai körül talán az ő szájából hallottak, midőn egy alkalommal azt mondta : Szerencsétien ország az, melyben a közvéleményt adoctorok és az újságírók csinálják. Most, t. ház, sokkal rosszabbul vagyunk. Kik csinálják a közvéleményt, a politikát Magyarországon? Igen sokszor — mondom, igen sokszor, nem mindig — éretlen zsidó gyerkőczök, (ügy van! a szélső baloldalon. Derültség) igen sokszor pályatévesztett individuumok. És találkoznék-e a t. képviselőházban valaki, a ki e felburjánzott dudvát még támogatná? Találkoznék-e valaki, ki ezen felfogadott bérenczeket új jogokkal ruházná fel, hogy hamis közvéleményt csináljanak. A kormány nem tenne különbséget a „Nemzet* szerkesztője és a „Pikáns Lapok'- szerkesztője között vagy a „Nemzeti Politika" és a „Cyankali" szerkesztője közt? T. képviselőház! A t. ministerelnök ur legutóbb tartott beszédeinek egyikében azt mondta, hogy nagy az urhatnámság manapság. Én megerősítem az ő mondását, hozzáteszem, nagy az urhatnámság, különösen a zsidóság közt, a mely minden térről, de különösen azon térről, a melyre a magyar faj intelligentiájánál fogva utalva volt, kiszorítja azt. A mint kiszorította az ügyvédi, orvosi és technicusi pályákról, ép ugy kiszorítja a magyar fajt a journalistikai térről, a melyre természettől van utalva. Pedig ha valamely téren, épen a szellemi téren a zsidóság teljesen improductiv. És mégis mit látunk? Azt látjuk, hogy annyira dominálja a sajtót a zsidóság, hogy ha egy keresztény jó nevű iró kiad egy munkát, azt agyonhallgatja a zsidó journalistika.Ha pedig egy zsidó firkász keresztény auctorokbólösszecompülál egy férczrnűvet, akkor : megütik a nagy dobot és híresztelik, hogy egy ünnepelt ember támadt Israel fiai között az irodalmi téren, miután t. képviselőház, Israel fiai mai nap nemcsak tollúval, hanem tollúkkal is űznek nagybani kereskedést. Ez a körülmény utalja a keresztény Írókat arra, hogy önvédelmük szempontjából sorompóba sorakozzanak és önfentartási érdekből külön szövetségbe álljanak a zsidó journalistikával szemben. T. képviselőház! G-ombamódra szaporodnak a lapszerkesztők és folyóirat-szerkesztők. Ily körülmények között a törvényjavaslat 26. §-ának e szavait: „A folyóirat- és lapszerkesztők" én általa-